Bár maga a demokrácia szavunk görög eredetű, számos más, ókori államszervezet is hasonló elven működött. A modern értelembe vett demokrácia az általános, mindenkire érvényes szavazati joggal egy aprócska szigetcsoport területén jelent meg elsőként.
A nép uralma, ezt jelenti demokrácia szavunk, az elnevezés mögött rejlő tartalommal már igencsak korán megpróbálkoztak államot szervezni egy-egy területen az ókorban. Az első demokráciának az időszámításunk előtti 5. század környéki Athént tekintjük, maga a szó is innen ered. Azt megelőzően is voltak azonban olyan területek, államok, törzsek, ahol a nép közösen gyakorolt uralmat, például India egyes részein. A valódi, modern értelembe vett demokráciák kialakulására viszont jócskán várni kellett.
Athén demokráciájában a nép egy része, a felnőtt, szabad státuszú férfiak élhettek a szavazati jogukkal, de a birodalom bukását követően kevesen próbálkoztak meg hasonlóval, a világ jelentős részén évszázadokon keresztül ismét uralkodók, nemesi családok, kormányzók és hadurak gyakorolták a hatalmat.

Az athéni demokrácia csak a kezdet volt
Ha számba vennénk, hogy hol váltottak a mai értelembe vett demokratikus államberendezkedésre, a minden felnőtt polgárra kiterjesztett szavazati jogra, jócskán át kell ugranunk néhány évszázadot. Bár Abraham Lincoln amerikai alkotmánya is a néptől származó, népért való hatalomgyakorlásról beszél, még ez sem volt tökéletes demokrácia, hiszen nem szabad megfeledkeznünk, hogy ez egy rabszolgatartói társadalom volt.
![]()
A szavazati jog a legtöbb országban csak a férfiak kiváltsága volt.
Ma már úgy tartjuk, a demokráciák egyik alapvetése, hogy a választójog nem csupán általános, de titkos, egyenlő és közvetlen is.
![]()
A nők szavazati jogának bevezetése már az 1800-as években felmerült a világ számos pontján,
azonban elsőként egy sokak számára ismeretlen helyen, a Pitcairn-szigeteken vezették be olyan módon, hogy azóta minden egyes választáson ténylegesen joguk is van szavazni. A svédek például, bár szintén korán állást foglaltak a nők szavazati joga mellett, egy időre el is vették azt tőlük.

Alig páran élnek a világ első modern demokráciájában
A Pitcairn-szigetek négy szigetből állt felfedezésekor. Új-Zéland és Panama között körülbelül félúton található, Polinézia keleti végén, a Csendes-óceánban.
![]()
1767-ben egy angol hajós, Philip Carteret fedezte fel az addig ismeretlen földeket.
A sziget első telepesei azok a hajósok voltak, akik annak idején fellázadtak a Bountyn. Mellettük néhány Tahitiról magukkal elhurcolt polinéz férfi és nő alkotta a lakosságot, összesen 27 főt.
![]()
1790-ben léptek partra a szigeten.
A lázadók vezetője, egyes források szerint Henry, mások szerint John Adams, a Bounty utolsó életben maradt tagja egy vallásos alapokon álló, földművelő közösséget szervezett itt. A lakók a mai napig az archaikus angol és a polinéz nyelv keverékét használják. Az egykori tengerész egy Bibliából tanította olvasni társait,
![]()
a jogrendet is a Biblia elvei alapján alkotta meg.
Bár korábban már egy ízben felfedezték, a szigetek a külvilág számára 1808-ig ismeretlenek maradtak, ugyanis rossz helyen jelölték a térképeken. A választójogot a nők itt 1838-ban kapták meg, azóta is minden egyes választáson szavazhatnak. A Pitcairn-szigetek az 50-es években Új-Zéland fennhatósága alá kerültek, jelenleg alig pár tucatnyi ember lakja. Új-Zélandon hasonlóképpen hamar, már 1893-ban elismerték minden felnőtt korú lakos egyenlő szavazati jogát.
A szüfrazsettek mozgalma Európába is ugyanezekért a jogokért küzdött. Róluk ide kattintva olvashatsz.
























