Saját bevallása szerint sosem készült írónak. Valójában operaénekes szeretett volna lenni, ez az álma mégsem valósult meg soha. De ahogy mondani szokás: ahol bezárul egy ajtó, ott mindig nyílik egy újabb. Így lett Agatha Christie a világ legolvasottabb krimiírója.
Több mint 70 kiadott regény, 100 millió eladott példány 100 nyelven. A könyvpiacon a Biblia és William Shakespeare művei után Agatha Christie regényei a legkelendőbbek a mai napig. Ki gondolná, hogy a krimi koronázatlan királynőjének kikiáltott írónő egy fogadásnak köszönheti bámulatos karrierjét?
„Mibe, hogy a krimiírásba beletörne a bicskád?”
Agatha Christie utolsóként érkezett a háromgyerekes Miller családba nővére, Madge után 11, bátyja, Monty után 10 évvel. A kis Agathát élénk képzelőerővel áldotta meg a természet, és miután testvérei már kinőttek a játékból, a fejéből kipattant képzeletbeli barátokkal játszott.
Életében összesen néhány évig járt iskolába a család hosszúra nyúlt franciaországi vakációja alatt, egyébként édesanyja tanítgatta otthon. Legkisebb lányával nem volt nehéz dolga, tudásszomjának hála hamar megtanult olvasni, ahogyan a francia sem fogott ki rajta, de szívesen ült le a zongora mellé is. Szenvedélyesen zenélt, sokáig operaénekesnek készült.
Saját elmondása szerint meg sem fordult a fejében, hogy írói babérokra törjön, annak ellenére, hogy 11 évesen publikálták az első versét egy londoni lapban. Tinédzserként több költeménye is bekerült a The Poetry Review nevű újságba, és a prózaírással is próbálkozott, de novelláit ekkor még elutasították a kiadók.
Agatha 22 évesen, egy táncestélyen ismerkedett meg a brit légierő pilótájával, Archibald Christie-vel, akivel két év múlva összeházasodott. A fiatalasszony az első világháború alatt ápolónőként dolgozott a torquayi kórházban, majd vizsgái letétele után átkerült egy gyógyszer-laboratóriumba, itt ismerkedett meg azokkal a mérgekkel, amelyek aztán történeteiben is visszaköszöntek.
Ebben az időben fogant meg benne a regényírás gondolata, amibe aztán egy fogadás miatt vágott bele. Nővére, Madge állította, hogy képtelen lenne egy jó detektívregény megírására. Húga állta a kihívást. Első könyve, A titokzatos stylesi eset főszereplőjének egy nyugalmazott belga nyomozót, Hercule Poirot-t tett meg, aki a háború viszontagságai elől menekült Angliába, és aki egy tehetős özvegy meggyilkolásának az ügyét göngyölítette fel.
A belga nyomozó, a vénkisasszony és az írónő
Az írónő 6 kiadónál próbálkozott, mielőtt 1920-ban végül megjelent a könyve. Regényét csekély összeggel, 25 fonttal honorálta a kiadó, amely az ezt követő öt munkájának kiadási jogát is hasonlóan jutányos áron szerezte meg.
Második, A titkos ellenfél címre hallgató kötetét egy teaüzletben elcsípett beszélgetés ihlette. Egy közeli asztalnál két ember beszélgetett egy illetőről, akit Jane Fishnek hívtak. Agatha arra gondolt, egy ilyen szokatlan névnek jó hasznát venné valamelyik történetében, hiszen az olvasó könnyen megjegyzi. Jane Fishből végül Jane Finn lett, egy amerikai lány, akinek a két fiatal magándetektív, Tuppence és Tommy ered a nyomába. A világhírt aztán Agatha hatodik kötete, Az Ackroyd-gyilkosság hozta meg.
Agatha arról a világról írt, amit jól ismert: a vénkisasszonyokról, özvegyekről, doktorokról, akik bejáratosak voltak a családokhoz. Folyamatosan jegyzetelt, mindent leírt a keze ügyében levő fél tucat füzet egyikébe, amit használhatónak vélt a regényeihez. Mielőtt munkához látott volna, fejben kidolgozta a történeteket a jegyzetei alapján. Veje, Anthony Hicks egyszer úgy nyilatkozott róla: „Sosem láttad írni, sosem zárkózott be a szobájába, mint más írók.”
Unokájától, Matthew Prichardtól pedig megtudhatjuk, hogy regényeit egy diktafonba mondta fel, ezt titkárnője legépelte, később pedig ő maga kézzel kijavította. Az ’50-es évekre egy könyv megírása mindössze néhány hónapot vett igénybe. Vacsora után néha felolvasott egy-egy elkészült fejezetet családjának, rajtuk mérve le olvasóközönsége várható reakcióit.
Agatha végül nem csak megnyerte a nővérével kötött fogadást, de jócskán túl is teljesítette: a világ legolvasottabb krimiírójává vált.
Borítókép és címlapkép: Csabai Kristóf / Dívány.hu
