Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Egy különös tudományos „lakoma” zajlott 1984 tavaszán: egy 50 ezer éve elpusztult állat húsából készült pörkölt.
A lakoma alapjául egy pleisztocén kori bölény (steppe bison, Bison priscus) nyaki izomzata szolgált – a kutatócsoport szeretett volna közelebb kerülni a múlt húsételeinek élményéhez.
A tudósok bölényvacsorája
Az állat oroszlántámadás áldozata lett, de sikerült elmenekülnie. A fagy azonban erősebbnek bizonyult, teste és szövetei így elképesztően jó állapotban őrződtek meg a permafrosztba dermedve.
A permafrosztban fagyott test izomzata, zsírja és csontvelője annyira jól megőrződött, hogy amikor kiolvasztották, sok szempontból a jól érlelt marhahúsra emlékeztetett.
Dale Guthrie paleontológus úgy döntött, hogy a nyak izmaiból apró szeleteket vágnak ki, és hagyományos zöldségekkel, fűszerekkel és alaplével elkészítenek egy pörköltet – annak érdekében, hogy az illata és íze valamilyen módon visszaadja a jégkorszakbeli hús élményét.
Pleisztocén aromájú volt az 50 ezer éves állat
Guthrie visszaemlékezése szerint az étel illata „erősen pleisztocén” volt – azaz vélhetően valamilyen régi, földhöz, korhoz köthető illatjegyet hordozott magában –, mégis ízletes. Ahogyan a tudós fogalmazott: „a hús érett volt, de kissé rágós”.
Amikor az „alapanyag” kiolvadt és melegedni kezdett, olyan illat terjengett, amelyet a kutatók marhahús aromájához hasonlítottak, de enyhe földes és gombás jegyekkel is keveredve, utalva arra is, milyen környezeti közegben feküdt a test évezredeken át.
Senki sem lett beteg a pörkölttől
Guthrie beszámolója szerint körülbelül egy tucat kutató gyűlt össze 1984. április 6-án, hogy közösen kóstolják meg a Bison priscus pörköltet.
A leginkább kézenfekvő kérdés persze az, vajon nem lett-e beteg valaki a különleges menü hatására. A válasz: senki sem számolt be negatív következményekről, még a toalettet sem látogatták sűrűbben a kelleténél.
Azt azonban fontos hangsúlyozni, hogy bár ez a vacsora különös és meghökkentő, nem tekinthető általános eljárásnak – a maradványok vizsgálata továbbra is elsősorban nem az ételkészítés, hanem az ősi élőlények biológiájának és környezeti viszonyainak feltárása céljából történik.
Ha tetszett ez a cikk, és érdekelnek a régi korok, akkor olvasd el, mire is bukkantak magyar régészek.
