Vámos Miklós legújabb regényét egy épület ihlette. A Pozsonyi 38. szemtanúja volt Újlipótváros felvirágozásának, a zsidók csillagos házakba gyűjtésének, a nyilasok kegyetlenségének és tervezője tragikus halálának. A városrészben sétáltunk, hogy meghallgassuk, mit mesélnek a falakba ivódott emlékek.
1944 és 1945 a magyar történelem különösen sötét éve volt. Miközben a vidék zsidóságát 1944 áprilisától deportálni kezdték, Budapesten úgynevezett csillagos házakba űzték a hasonló sorsra váró zsidó lakosságot, majd Szálasi Ferenc hatalomátvétele után a nyilasok erőszakos fellépésével helyzetük egyre rosszabbra fordult. Az embertelen razziáknak és öldökléseknek a semleges országok diplomatái igyekeztek gátat vetni védlevelek kiállításával és védett házak működtetésével. Újlipótvárosban több száz házat nyilvánítottak védettnek, ide menekültek azok a zsidók, akik úgy hitték, menedékre találhatnak.
A megannyi kegyetlenséget, tragikus emberi sorsot, de bátor tetteket is látott utcáit jártuk be Vámos Miklós legújabb, Dunapest című regénye alapján Maczó Balázs sétavezetővel.
