Sokan már attól falnak mennek, ha a lakásban egy adag karfiol fő éppen, másoknak a legendás pálpusztaiszag sem veszi el az étvágyát. Ha te sem vagy finnyás, és szereted az őrült gasztrokihívásokat, ezeket a fogásokat mindenképpen érdemes felvenned a bakancslistádra.
A Delish készítette a hiánypótló összefoglalást a világ legbüdösebb ételeiről, melyek között helyet kapott egzotikus gyümölcs, erjesztett szója, és természetesen az aromás sajtok képviselői sem maradhattak ki.
Natto
Nemcsak kegyetlenül büdös, de látványra is rettenetes a natto, a japán nemzeti ételek egyike. Nyers szójababot takar, amelyet egy baktériumfaj készít el nekünk. Egyrészt megpuhítja a babot, másrészt fura, nyúlós, ragadós anyaggal vonja be. Az erjesztett szójababot Japánban viszonylag gyakran fogyasztják, néha rizzsel és miszólevessel, szusiban vagy tésztaételek részeként. Szokatlan textúrája mellett a nattónak csípős illata van, gyakran hasonlítják a büdös zokniéhoz. Nyami.
Durián
A durián egy Délkelet-Ázsiában honos gyümölcs, Thaiföld és Malajzia a fő termesztői. Szaga leginkább a romlott húsra és a rothadó hagymára emlékeztet, ami miatt hazájában gyakran táblákkal is jelzik, hogy fogyasztása tilos a közlekedési járműveken, a liftekben és a szállodákban, ahogy a repülőgépeken is.
A szag eredetére, okára és funkciójára sokan kíváncsiak: a Müncheni Műszaki Egyetem kutatói korábban kiderítették, hogy egy, a gyümölcsben lévő ritka aminosav, az etionin okozza a szagot. És hogy mi célból? Jó eséllyel azért, mert a pusztító bűz rengeteg állat számára csalogató, és az intenzitása miatt kilométerekről is megérzik, amivel segítik a magok terítését és a növény szaporodását.
Limburger sajt
Bár egyesek szerint a Vieux Boulogne büdösebb, a sajtok versenyének győztese általában mégis a Limburger. Eredetileg a belgiumi Limburgban állították elő, Németországba a 19. század közepén, a belga munkások tömeges betelepedése során került. A tengerentúlon is vannak rajongói, Wisconsinban például népszerű a Limburger-szendvics, amibe még hagymaszeleteket is tesznek.
Iru
Az iru erjesztett és feldolgozott szentjánoskenyérbabot takar, amit hazájában, Nigériában általában fűszerként használnak. Miközben különösen erős illata van, főzés közben ízjavító hozzávalóként működik a levesekben és pörköltfélékben. A szárított iru gyengébb ízű és szagtalan, mint a friss, habár a szárított változat főzése során az erős íz és szag nagy része újra visszaáll, és eredeti formájában bűzölög tovább.
Töndzsang
A töndzsang a harmadik legfontosabb koreai ételízesítő egyike a kocshudzsang és a kandzsang mellett. Fermentálással készült szójababkrémet takar, hasonlít a japán miszóhoz, de erősebb ízű és egész szójababszemeket is tartalmaz. A készítésekor leszűrt lé a kandzsang, vagyis a koreai szójaszósz.
Készítéséhez a szójababszemeket megfőzik, mozsárban durvára összetörik, majd rizsszárral beborítva néhány hétig a napon érlelik. Ezek után sós vízzel összekeverve agyagedényekbe helyezik, ahol fél évig fermentálják.
Lutefisk
A hagyományos norvég karácsonyi eledel, neve lúgos halat jelent. A tömény lúgoldatban áztatott, kimosott és főtt hal kocsonyás állagot és iszonytató szagot kap, mire elkészül. Az ételhez kapcsolódó egyik legenda szerint a 15. században egy család egész télre elraktározott szárított tőkehalára ráégett a tároló, amely meg is ázott, és az így képződő hamulúgban ázott halat ette meg a család, és végül megszerették az ínyenc fogást. Ismerői azt mondják, Lutefisk fogyasztásakor az ezüst étkészletet jó messzire tedd el, ehhez az ételhez csakis rozsdamentes acél használandó, mert az ezüstöt tönkreteszi.
Surströmming
A svéd erjesztett halak legismertebb története szerint évszázadokkal ezelőtt a svédek számára nem volt mindennaposan elérhető alapanyag a só, amire viszont szükség lett volna a hering tartósításához. Valaki takarékosságból túl kevés sót tett a heringes hordóba, így a halak elkezdtek rothadni és bűzleni. Ám mégis akadt, aki elfogyasztotta és rájött, hogy a halfalatok íze egyáltalán nem olyan borzalmas, mint a szaga.
