Karinthy Frigyes első látásra beleszeretett Judik Etelbe, és eldöntötte, hogy bármi áron megnyeri a színésznő szívét és kezét. Az sem riasztotta vissza, hogy ezeket egy féltékeny férj őrizte.
Judik Etel élete nem indult könnyen. Anyja – szintén Judik Etel – cigány származású vándorszínész volt, kislányát leányanyaként hozta világra, akit később a nagymama – Judik Etel – nevelt fel Budapesten. Az unoka, akit a barátai csak Bogaként ismertek, édesanyja nyomdokaiba lépett, és ösztöndíjjal elvégezte a színiakadémiát. Bár tehetsége hamar kibontakozott, nehezen boldogult a pályán, talán éppen ezért döntött úgy 1907-ben, hogy hozzámegy Laki Bakits Jánoshoz, és szül neki három gyereket. A férfire a korabeli lapok katonatisztként, kereskedelmi ügynökként és feltalálóként is hivatkoznak, de leginkább szélhámos volt. Egy alkalommal állítólag felszedte és eladta a Podmaniczky utca köveit. Válogatott elfoglaltságai mellett kevés ideje maradt a feleségére, aki így hálásan fogadta Karinthy Frigyes közeledését.
Verekedés, párbaj, lányszöktetés
Kosztolányi Dezső egy futó kalandot követően mutatta be barátjának, Karinthy Frigyesnek Bogát a New York Kávéházban. Az író nem rejtette véka alá szimpátiáját a színésznő iránt, a Kritika 1910. szeptemberi számában rajongó hangvételű írása jelent meg, amiben nehezményezi, hogy Judik Etel keveset szerepel a színpadon. Egy év múlva már biztosan együtt voltak. Kosztolányival és újdonsült szerelmével, Harmos Ilonával jártak moziba és kávéházakba. Karinthy 1912-es, Esik a hó című novelláskötetét „J. E. asszonynak” ajánlotta. Nem csoda, hogy viszonyuk hamar kitudódott. A felszarvazott férj a New York teraszán rontott riválisának, megverte és halálosan megfenyegette. Később párbajoztak is, amelynek során Karinthy a saját kezét lőtte át.
Az író aztán megelégelte az örökös csatározást. 1912-ben, kapcsolatuk második évében a színházi öltözőből, egy revolverrel szöktette meg Bogát férje elől. Berlinbe mentek, ahol Brázay Emil, a Pesti Hírlap tudósítója bújtatta el őket. Felbukkanásukról így írt: „Autotaxin (...) robogtunk lakásomig, s még az úton megtudtam, hogy Karinthy Frigyes megszöktette Judik Etelt, kiről tudtam, hogy többgyermekes anya, egy ügynök neje, aki revolverrel a kezében napokon át üldözte, halálra kereste Intit, le akarta puffantani, ahogy már az ilyen felbőszített, féltékeny tigrisek szokták.”
Holtodiglan
Ugyan Németországban minden idejüket együtt töltötték, fél év alatt összesen ötszáz szerelmeslevelet váltottak. „Éjjel-nappal együtt voltunk, és mégis leveleket írtunk egymáshoz, oly rettenetesen és tébolyultan szerettük egymást” – írta Karinthy feleségéhez írt naplójában. Hat hónap után tértek vissza Magyarországra, és pénzzel bírták a férjet válásra. A bíróság a lányt Bogának, a két fiút az apának ítélte, akik még Karinthy élete végén is feltűntek, hogy kisebb-nagyobb összeget kérjenek tőle.
Boga hét hónapos terhes volt, amikor végre összeházasodhattak szerelmével. Időközben Karinthy befutott író lett, felesége azonban visszavonult, hogy új családjának szentelhesse életét és vezethesse a háztartást. Karinthy Feleségem beszéli című tárcasorozatát is ő ihlette, ami egy nő szemén át mutatja be, hogyan lehetett túlélni a háború nélkülözéssel teli éveit.
1918-ban aztán Boga elkapta a spanyolnáthát. Karinthy besztercebányai utazását megszakítva tért haza haldokló feleségéhez, aki másnap a karjai között vesztette életét. „A lelki sérülés nem gyógyul be soha: de hozzászokik a lélek – írta Karinthy másfél héttel később. – Úgy érzem, agyamban daganat képződött, vagy egy éles idegen tárgyat döftek bele, amikor ő meghalt – ezt a kést nem húzhatom ki belőle többé, mert hiszen ő halott marad (csak ha feltámadna, ami lehetetlen), de idővel hozzászokik majd az agyam a késhez és járni fogok vele, mint aki golyót hord a koponyacsontban.”
