Édesen vagy sósan? Igazságot a túrós csuszának! – Szavazz!

Az idő telik, döntsük el most a magyar gasztronómia talán legmegosztóbb kérdését, és lássuk, kik vannak többen! A hedonista óvodás vonal rajongói, akik tejföllel és cukorral szeretik a túrós csuszát? Vagy a klasszikus szalonnás-sósan evők? Esetleg a bevállalós gasztroarcok, akik szalonnával, tejföllel ÉS cukorral is meghintik?

„Szeretőmet, a franciákat, a túrós tésztát és a rónaságot fülem hallatára ne gyalázza senki” – írta Petőfi valamikor 1847-ben, utalva többek között a túrós csusza iránti rajongására. Ezt a tipikusan magyar ételt annyira szeretjük, hogy mindjárt háromféleképpen is esszük, és mindhárom tábornak kifejezetten lelkes rajongói vannak. Most az is kiderül, kik a leglelkesebbek. 

Annak ellenére megosztó ez a fogás, hogy végül is csak csuszatésztából, túróból, tejfölből és szalonnából készül. Olcsó, laktató és könnyen összedobható. Négy adaghoz nem kell más, csak 5 deka füstölt szalonna, 40 deka félzsíros tehéntúró, ugyanennyi csuszatészta és 4 deci tejföl. Na meg a cukor. Vagy nem. És persze a végén egy kicsit összesütjük, hogy szépen megpiruljon. Vagy nem. Persze arra nagyon figyelünk, hogy a tésztához hozzáadjuk a szalonnazsírt, és arra is, hogy a tejföl és a cukor összekeverve kerüljön a tésztához. Vagy nem.

Hát ennyire megosztó ez a fogás, talán nincs is másik, ami ennyire alkalmas lenne arra, hogy kellemesen összeugrassza a háziasszonyokat. Lehet vitázni a sütésen és nem sütésen, a házi kontra nem házi csuszán, a tehéntúró kontra klasszikus juhtúró használatán. És ezek még csak az alapkérdések. Az interneten már megtalálhatók a kéksajtos, rétesbe sütött, diós, sonkás, kapros és bolognai változatok is – ezek mind remek vitaalapok lehetnek, miközben az ember a piacon válogat, a játszótéren sasol, vagy a körzeti orvosnál várakozva igyekszik elütni az időt (és már túl van a „kinek hány csillag van a vérében” témakör megvitatásán).

Nevének eredetét a csúszik igére vezetik vissza, ebből valószínű, hogy a szalonnazsír eléggé klasszikus eleme lehetett. Főétel is lehet, de köretnek is remek egy jó halpaprikás mellé, ahogy kiváló egy jó bableves vagy gulyás után is.

Még a házi csusza elkészítése sem ördöngösség: az alapképlet szerint minden 10 deka lisztre egy tojást veszünk, ezt dolgozzuk el. Vékonyra nyújtjuk, csuszaformára vágjuk és kifőzzük. Ha olaszosan készítenénk, olívaolaj is mehet bele, ettől kicsit fényesebb lesz a tészta felülete, kevesebb mártást vesz fel, és hosszabb ideig szép marad. Egy-egy tojássárgájától kissé al dentébb hangulatú lesz a tésztánk.

És még mielőtt rágugliznánk, hogy ebédre honnan is rendelhető belőle egy adag, derüljön ki, hogy vajon hogyan szeretjük többen:

Melyik a legfinomabb túrós csusza?

Oszd meg másokkal is!
Mustra