79 éve zárták le légmentesen, rozsdamentes acélajtóval az egyik legrejtélyesebb üzenetet, amit a föld lakosainak szánt az emberiség. A civilizáció kriptája tulajdonképpen egy időkapszula, amit az 1920–1940-es évek világából leszármazottjainkra hagyunk. Az már persze más kérdés, hogy 8113-ban él-e egyáltalán ember ezen a bolygón, aki kinyitná.
Ha kíváncsi vagy az időkapszulára, és személyesen is megnéznéd, akkor egészen Amerikáig kell utaznod, pontosabban Atlantába, ahol az Oglethorpe Egyetem alagsorában találnád meg a lezárt kamrát. Senki kedvéért nem nyitják ki, hiszen ez az első sikeres kísérletet arra, hogy kultúránk egy szeletét megőrizzük az utókornak. Persze elgondolkodhatunk azon, miért is van erre szükség, amikor rengeteg fényképünk, hangfelvételünk, újságcikkünk, archívumunk létezik, amelyek mind-mind vissza tudják adni a második világháború előtti időszakot. Igen ám, de mi történik, ha addig feszítjük a húrt, hogy bolygónk élhetetlenné válik, ezek az emlékek pedig mind megsemmisülnek? Nos, a gránitba ágyazott kriptában akkor is megmaradnak a tárgyak, megmutatva, mit műveltünk mi, emberek a 20. század elejéig.
Miért pont 8113?
Az időkapszula ötlete egyébként nem véletlenül 1930-ban merült fel. Thornwell Jacobs presbiter vezető, bölcsész és pedagógus fejében született meg a nagy ötlet, miután felfedezték és kinyitották az egyiptomi piramisokat és királysírokat. Ahogy a nagy fáraók mellé odatemettek egy sor olyan tárgyat, ami az adott kort jellemezte, úgy hozták létre átlagos, napi használati tárgyak segítségével a civilizáció kriptáját is.
Jacobs az Oglethorpe Egyetem vezetőjeként nem sokáig keresgélt alkalmas kripta után: az egyetemet az Appalache-hegység gránitszikláira építették, ahol az alagsorban a gránitba vájva ott állt egy kis úszómedence. Ezt lecsapolták, majd 3 méteres belmagasságú, 18 négyzetméteres kriptát alakítottak ki az egyiptomi piramisok halotti kamrájához hasonlóan. 1936-ban Jacobs azt is megálmodta, hogy pontosan hány évre kéne lezárni a termet. Számításai szerint az egyiptomi naptár használatát időszámításunk előtt 4241-ben kezdték el használni, azaz 6177 évvel Jacobs ideje előtt. A férfi pontosan ennyi időt adott a kripta felfedezőinek is, azaz 1936-hoz hozzáadott 6177 évet. Ezután már nem maradt más hátra, mint feltölteni és lezárni a kész művet.
Mit rejt a civilizáció kriptája?
Miután a különleges időkapszula létrehozásának híre ment, számos cég és magánember adományozott tárgyakat, köztük V. Gusztáv svéd király és az Eastman Kodak Company. Teljesen hétköznapi emberek is hoztak emlékeket, például konzervnyitót, szappant, száraz martinit, műanyag madarat, kézi mérleget, órát, vázát, tányért, alufóliát, játékpisztolyt, fésűt, Edison izzólámpát, tollasütőt labdával, afroamerikai játékbabát, Donald kacsát, fogselymet, vetőmagokat, kenyérpirítót, egy üveg Budweiser sört, sőt egy gépet is, ami angol nyelvre tanítja azokat, akik majd felfedezik a kriptát, de esetleg már nem beszélik ezt a nyelvet.
A fontosnak tartott információkat cellulózból készült mikrofilmre vették, úgy helyezték a kriptába, de a biztonság kedvéért fémszalagon is megörökítettek egy biztonsági másolatot. A filmeken nyolcszáz könyv található, köztük a Biblia, a Korán és az Isteni színjáték teljes szövege, sőt az Elfújta a szél forgatókönyvének egyik másolatát is mellékelték. Ahhoz, hogy a jövőben a mikrofilmeket olvasni lehessen, projektorokat és mikrofilmolvasókat, illetve nagyítókat is elhelyeztek a kriptában, sőt szélenergiával működő áramfejlesztő is helyet kapott, hiszen nem lehetett tudni, hogy az általunk jelenleg ismert elektromosságot a jövőben is létre tudják-e majd hozni.
Mit keres ott Hitler hangja?
Azokban a vészterhes időkben, amikor a kriptát feltöltötték, kevéssel a második világháború előtt jártak. A legtöbben arra készültek, hogy a jelenlegi életüktől, a társadalmi berendezkedéstől, a művészeti formáktól el kell búcsúzniuk, ezért Jacobs azt az üzenetet hagyta: „Civilizációnk épp készül eltemetni önmagát, ebben a kriptában rátok hagyjuk.” Jól mutatja az 1940-ig, a kripta lezárásáig tartó évek hangulatát, hogy Roosevelt mellett Mussolini, Hitler és Sztálin beszéde is bekerült hangfelvétel formájában. Az egyik utolsó elhelyezett tárgy az Atlanta Journal acéllemezre felvitt másolata volt, amiben a háborúról adtak híreket. Minden egyes tárgy, mikrofilm és hangfelvétel rozsdamentes acélból készült hengerekbe került, ezeket feltöltötték semleges gázzal, majd légmentesen lezárták. A megfelelő tároláshoz az Amerikai Szabványhivatal adott technikai segítséget. Miután minden a helyére került, a kriptát 1940. május 25-én vastag acéllemezből készült ajtóval zárták le, behegesztették, Jacobs üzenetét odabiggyesztették az elejére, majd az egész tetejére két méter magas kőtömböt helyeztek, hogy még biztonságosabbá tegyék.
A lezárt kripta azóta is sértetlen
A civilizáció kriptájának ünnepélyes lezárása után az alkotók mindenkit arra kértek, hogy ne bolygassa a helyet, hagyják meg tényleg az utókornak. Így is történt. Bár eleinte minden évben jöttek riporterek, és hírt adtak a kriptáról, az utóbbi évtizedekben egyre inkább feledésbe merül. 1990-ben még tartottak egy ünnepséget a lezárás ötvenedik évfordulójára, és az Oglethorpe Egyetem megalapította a Nemzetközi Időkapszula-egyesületet, amelynek célja a világ összes, azóta készített időkapszulájából adatbázis készítése és tanácsadás az azokat elhelyezni kívánóknak. Ha mi is belevágnánk egy ilyen projektbe, érdemes értesíteni őket, hogy bekerüljön az adatbázisukba.
Időkapszulák az űrben
A szervezet munkájára szükség is van, hiszen a civilizáció kriptája után számos magánember és szervezet készített hasonló gyűjteményt a jövő generációjának. Jacobsék ötlete nyomán szintén az 1930-as években George Edward Pendray, a Westinghouse Electric Company PR-részlegének vezetője (tőle származik az időkapszula elnevezés is) készített egy másfajta kriptát: egy töltény alakú hengerben helyezte el a tárgyakat (könyveket, vetőmagokat, mikroszkópot, filmhíradókat, mikrofilmeket, szótárakat, vallásos iratokat stb.), amit csak ötezer évvel később, 6939-ben lehet kinyitni. Az első ilyen időkapszulát az 1939-es New York-i világkiállításon helyezték el, a másodikat ugyanazon a rendezvényen 1964-ben. Mindkettő a föld mélyén pihen, tizenöt méterrel a világkiállítás helyszíne alatt.
Azóta rengeteg kisebb-nagyobb emlékdobozt helyeztek el a bolygó különböző pontjain, sőt azon túl is. Az űrben több időkapszula is kering, például a hetvenes években felküldött két Voyager aranylemez (képeket, zenei felvételeket, beszédeket, állathangokat rögzítettek rájuk) és két Pioneer-tábla, de évek óta bevetésre vár még a KEO műhold is, amit föld körüli pályára állítanak, és csak ötvenezer év múlva tér vissza a Földre. Az UNESCO támogatásával készülő projekt azért is érdekes, mert segítségével bárki küldhet üzenetet a jövőbe, amit sugárálló DVD lemezekre írnak ki. Emellett gyémántba zárt vércsepp, termőföld, tengervíz, a légkörünkből származó levegő, fényképek, illetve a jelen Alexandriai Könyvtára is részét képezi a gyűjteménynek.
Hogy aztán ki fogja elolvasni, és hogy egyáltalán élnek-e még majd emberek a Földön akár csak 500 év múlva is, az már nagy kérdés.
