Tiniirodalom: kapudrog az olvasáshoz

Zanza!

Az ifjúsági könyvek mintha még mindig felfedezetlen dzsungelként sötétlenének a derűs és divatos gyerekirodalom mellett. A gyerekkorból kifelé tartó tizenévesek magukhoz ragadják a gyeplőt, már nem a szülők vagy a tanárok adják kezükbe az olvasnivalót, hanem a barátok, a divathullámok vagy a puszta kíváncsiság. Az érdeklődésük elnyerése pedig nemcsak pillanatnyi profitot, hanem hosszú távú olvasóközönséget is hozhat.
shutterstock 378592744

„Az ifjúsági irodalom határait nehéz, de talán fölösleges is pontosan belőni. A nemzetközi – főképp angolszász és német – könyvpiacon ez az úgynevezett fiatal felnőtt (Young Adult – YA) kategória, mely szövegközpontú, és körülbelül 12-18 éves korú a közönsége – tisztázza a fogalmakat Balázs Eszter Anna, a Kolibri Kiadó főszerkesztője. – Magyarországon ettől nem különül el a middle grade (nálunk ez leginkább a felső tagozatnak felel meg). Az önállóan olvasó, de csak kevesebb szöveggel boldoguló kisiskolások a mesés, varázslatos, nyomozós világot kedvelik.

Érdekesnek találod a cikket?

Ez az írás eredetileg a Fidelio Kult50 című kiadványában jelent meg. Ha érdekesnek találod és olvasnál még hasonlókat, keresd a Kult50-et az újságárusoknál vagy vásárold meg ezen a linken! Nem fogod megbánni, ígérjük, tele van szuper olvasmányokkal.

Emellett már itthon is megfigyelhető egy korosztály-eltolódás: a mai 10 évesek szívesen olvasnak »fölfele«, életszagú, izgalmas történeteket, amiket pár éve még 12 éves kor alatt nem ajánlottunk volna. Az ifjúsági irodalmon belül is rengeteg kategória létezik: kortárs témával foglalkozó, realisztikus, fantasy, steampunk, romantikus, utópisztikus, vagy éppen a valamilyen hátrányos helyzetet, problémát feldolgozó irodalom. Külön kategóriát jelentenek a tiniproblémákkal foglalkozó és a felnőtté válásról szóló könyvek vagy a felnőtteknek és fiataloknak egyaránt szóló könyvek (crossover) is.”

Mit adott nekünk Harry Potter?

Pöttyös könyvektől a fantasyig, Graham Greene-től Leslie L. Lawrence-en át Örkényig faltam tizenévesen a könyveket. Szinte mindent olvastam, csapongtam a műfajok és szerzők között, kipróbáltam, amit csak ajánlottak a barátnőim, vagy ami a kezembe akadt apám tekintélyes könyvtárában. Az öcsém pont ellenkezőleg: kínkeservesen szenvedte át magát a kötelező olvasmányokon is. Egészen addig, amíg fel nem bukkant Harry Potter. A varázslótanonccal egyidős testvéremen ugyanúgy fogott a bűbáj, mint korabeli gyerekek millióin – azóta is.

„Sokat köszönhetünk a Harry Potter-könyveknek, többet olvasnak azóta” – erősíti meg személyes tapasztalataimat a Scolar Kiadó főszerkesztője, Illés Andrea. „A Harry Potter-láz szerencsére itthon is megtette jótékony hatását, óriási lendületet kapott az olvasási kedv. 1999-ben jelent meg az első kötet, amelyet azóta számtalan újrakiadás követett, és továbbra is töretlen siker övezi” – mondja Balázs Eszter Anna, hozzátéve, hogy ebben a korosztályban a sikerkönyvek kulcsszerepet játszanak az olvasási kedv kialakulásában.

harry

10 éves kortól már leginkább a kortársak határozzák meg, mi a „menő”, és kézről kézre adják a kedvükre való könyveket. „Az olvasáskutatók azt mondják – és én mélységesen egyetértek velük –, hogy ebben a korban gyakorlatilag mindegy, mit olvasnak. Ha olvasnak, az már valóban szokássá, életmóddá válik, és később, ha egy időszakban alább is hagy a kedv, mindig visszatérnek majd a könyvekhez” – hárítja el Balázs a szkeptikusok vészmadárkodását. Vannak, akik attól tartanak, hogy a fantasyktől nem vezet út a szépirodalom felé: a Potter közönsége később is csak az adott műfajban olvas majd. A tapasztalat nem ezt igazolta: a többségnél a varázsvilág könyvei kapudrogként működnek, és a későbbiekben bátran kalandoznak az irodalom más területeire is, vagyis magát az olvasást szeretik meg.

A Nielsen felmérése szerint a Harry Potter sikere idején kinevelt olvasók azóta a könyvpiac meghatározó erejévé nőttek, és ma már a hétkötetes sorozat első olvasói, a most 24–35 éves korosztály tagjai – főleg nők – határozzák meg a könyvpiacot. Rowling könyvei fényesen példázzák, mennyire megéri befektetni a leendő olvasókba, és hogy kinevelhetőek a könyvrajongók.

Vámpírok, utópia, valóságszag és tabukönyvek

„A vámpíros nagy fellángolást egy rövid, az utópisztikus világkép iránti érdeklődés követte, de úgy fest, most újra a varázslás, illetve a valóságszagúbb, izgalmas és mai környezetben játszódó történetek izgatják a fiatalokat” – meséli a jelenlegi trendekről Balázs Eszter Anna. A külföldön sikeres kötetek hazai sorsa azonban változó. „Ha valami nagyon aktuálisan érdekes és sikeresnek ígérkező, rettentő hamar megjelenik itthon is. Van, hogy már az első külföldi megjelenés előtt elkel a magyar kiadási jog (például a Mabel Jones-könyveket már kéziratban megvette a Kolibri).

Akadnak olyan típusú, inkább művészi jellegű vagy kényes témákkal foglalkozó könyvek, amelyekre sokat kell várni, hogy a magyar piac egyáltalán nyitott legyen rájuk. Ilyen nagy klasszikus Tonke Dragt Levél a királynak című könyve, vagy az Astrid Lindgren-díjas Guus Kujer fő műve, a Minden dolgok könyve.” „A hatalmas nemzetközi sikerek mellett még mindig a magyar szerzők könyvei a legnépszerűbbek itthon, hiszen ők ismerik jól a mai viszonyainkat, problémáinkat, és sokat számít, hogy ha az író megközelíthető, lehet vele beszélgetni is – emelte ki Illés Andrea. – Nagyon jó kezdeményezések a hazai helyszíneken, hazai iskolai körülmények között játszódó kamaszsorozatok.”

Ebben a műfajban kiemelkednek Leiner Laura könyvei, a 2010 és 2013 között megjelent Szent Johanna gimi vagy a 2014 és 2017 között publikált Bexi-sorozat. A Szent Johanna gimi egy francia tagozatos budapesti gimnáziumban játszódó történet, ami írónője szerint „csak egy sztori egy hétköznapi lányról, A FIÚRÓL (csupa nagybetűvel), a tanulásról, a barátairól, a családjáról, az életéről meg úgy általában a Szent Johanna gimiről”. A naplóformájú nyolcrészes történet a kamaszok nyelvén, személyes, közvetlen hangnemben íródott. Ennek eredménye, hogy az olvasók szinte a barátjuknak tekintik a szerzőt. Leiner Laura maga is tesz azért, hogy olvasóiból elkötelezett közösséget építsen: honlapja mellett aktívan használja a közösségi médiát, Facebookon, Twitteren, Instagramon és Tumblren is követhetik a rajongók.

2015 óta könyveit saját kiadója publikálja. A dedikálásokon rocksztároknak kijáró fogadtatással várják. A másik érdekesség a tabukönyvek felbukkanása. Ezek olyan, korábban ebben a korosztályban tiltott vagy elhallgatott témákat tárgyalnak, mint az öngyilkosság (Pacskovszky Zsolt: Szabadesés, Németh Eszter: Kötéltánc), rák (Tóth Krisztina: Anyát megoperálták), iskolai erőszak (Julie Anne Peters: Amikor ezt olvasod, én már nem leszek) vagy családon belüli erőszak (Guus Kuijer: Minden dolgok könyve), elhanyagolás, alkoholizmus (Elekes Dóra: A mutter meg a dzsinnek), cyberbullying – online bántalmazás (Kalapos Éva: Massza), a melegszerelem (Rácz-Stefán Tibor: Fogadj el!) vagy éppen a halál.

A hangvételükben is bátor, szókimondó, időnként provokatív kamasz- és ifjúsági könyvek közé a súlyos, nehéz témákon kívül humoros, szórakoztató kötetek is tartoznak. A történetek semmit nem söpörnek a szőnyeg alá, őszinték és nyíltak, amit ez az olvasóréteg nagyra értékel. „Ezt a vonulatot képviselik a problémafeldolgozó könyvek, valamennyi életszakaszra vonatkozóan. Ez az egész kicsiknek szóló irodalomba is begyűrűzött: népszerűek az alvási-elalvási nehézségeken segítő kis könyvek, a pelenkáról leszoktató versikék – teszi hozzá Illés Andrea. – Mindig az életkornak-életszakasznak megfelelő kihívások a hangsúlyosak. A kicsiknél a családi élet eseményei, az óvodai, majd az iskolai élet „megpróbáltatásai”. Később fokozatosan jelenik meg a barátság, a szerelem és a rázósabb témák: utóbbiak már igencsak közösek a felnőttek világával.”

Delfinkönyvek

Az új, tabukat tárgyaló ifjúsági irodalom ironikus ellentétben áll a korábban ennek a korosztálynak szánt delfinkönyvek intézményével. Az először XIV. Lajos francia király fia számára készített speciális szövegek az ókori szerzők műveinek a trónörökös érzékenységéhez igazított kivonatai vagy átiratai voltak. A magyar delfinkönyv kifejezés a francia trónörökös szóból jött: ad usum Delphini vagyis „a trónörökös használatára”. Ezekből kimaradtak az erkölcsöket sértő részek, vagy ezeket magyarázatokkal látták el. A gyakorlat még 1949 és 1989 között is virágzott. Egyes műveket erkölcsi, pedagógiai, világnézeti és politikai okokból átírtak, cenzúráztak vagy módosítottak. Olyan szerzők is áldozatul estek neki, mint Jósika Miklós, Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor, Mikszáth Kálmán vagy József Attila.

Mégis mostohagyerek

Ami a nagyszülők és gyakran még a szülők esetében is vonatkoztatási pontul szolgáló pöttyös vagy csíkos könyveket illeti, esetleg Jules Verne és Karl May kalandregényeit, a megkérdezettek nem kecsegtettek sok jóval: „Sajnos sok klasszikus történet nehezebben férhető hozzá a ma már intertextuálisabban, linkekben gondolkodó és ingergazdagabb környezetben élő fiatalok számára. Lassúnak találják, a számukra »túl sok« leírás és kevés akció nem vonzó. De ha a téma valamiért fontos lesz a számukra, még így is lebilincseli őket – ad azért némi reményt Balázs Eszter Anna, és példaként Tolkien művét hozza fel. – A Gyűrűk Ura három kötete közel 600 oldal, de ha a film vagy a téma izgat egy mai 10 évest, végig fogja olvasni.”

A kulcs itt is az olvasás szeretete, egy elhivatott könyvmoly valószínűleg beleakad Fehér Klára vagy Szabó Magda műveibe is. Egy 2012 őszétől 2013 tavaszáig tartó olvasásszociológiai felmérésben Dr. Gombos Péter, Hevérné Kanyó Andrea és Kiss Gábor a 9–12. osztályos tanulók olvasási attitűdjeit vizsgálta. A több mint 500 kitöltött kérdőív alapján kiderült, hogy a netgeneráció tagjai azt várják egy jó regénytől, hogy az szórakoztassa őket, és kikapcsolódást nyújtson számukra. Az irodalmi szövegeket ehhez képest úgy jellemezték, mint amik „általában nehezen érthetőek, fontos dolgokról szólnak, általában tanulságosak, általában régiek”.

shutterstock 587404685

Vagyis a középiskolások számára az irodalom a tantárgyat jelenti, számukra az olvasás élmény helyett iskolai feladat lett. Az elképzelésük nem teljesen alaptalan: a klasszikus szépirodalom mintha egyfajta sznob, kissé lenéző hozzáállással tekintene a könnyebb műfajokra. Ez látszik megváltozni az olyan alkotásokkal, mint a 2015-ös Margó-díjas Holtverseny. A Totth Benedek road-regényében szereplő tizenéves hősök korosztálya nem feltétlenül esne egybe a megcélzott olvasói réteggel, a kamaszok azonban felfedezték maguknak a könyvet. A regény azon ritka kivételek egyike, amikor műfaji mű születik szépirodalmi rangon. Totth írógenerációja azonban ezeken a ponyváknak titulált könyveken nőtt fel, és ezekből is építkezik. Az ifjúsági irodalom tehát befektetés a jövő írógenerációiba is. Az ifjúsági irodalom a könyvkiadás mostohagyereke, ha hihetünk a statisztikáknak.

A KSH adatai szerint a 14 éven felülieknek 84 könyvet adtak ki 1990-ben, és ez a szám 2015-ben is mindössze 94 volt. Ezzel szemben a 6 év alatti és a 6–14 év közötti korosztálynak szánt kötetek száma az 1990-es 186-ról és 209-ről 2015-re 920-ra és 548-ra emelkedett. Ennek okait feltehetőleg abban kell keresni, hogy nehezen körülhatárolható, kit is kell megszólítani: még a szülőt vagy már a kamaszt. „Az ifjúsági könyvnek sok területe van. A felső tagozatos korosztály még kiszámíthatóan sokat olvas, de a középiskolásoknál már nehezebben jósolható meg, hogy mi lesz számukra érdekes. Mint minden könyv, az ifjúsági is tartalmaz kockázatot, de nagyon fontos terület, nem hagyhatjuk őket magukra, nekik szóló, róluk szóló könyvek nélkül. A kisgyerekeknek szóló könyvek fogyása jobban kiszámítható, de ettől még nem fontosabb feladat” – válaszolja Balázs Eszter Anna arra a kérdésre, hogy a kiadók hogy tekintenek az ifjúsági irodalomra mint befektetésre.

Azzal, hogy egy jól kiválasztott gyerekkönyv viszonylag kevés kockázatot rejt magában, a Scolar Kiadó főszerkesztője is egyetért. Ennek ellenére becslése szerint a teljes piac egyharmadát teszi ki az ifjúsági irodalom, amire nagy a kereslet. „Az ifjúsági irodalom már elsősorban a kamaszokat célozza meg, de természetesen a szülőknek még nagy a hatásuk a gyerekek választásánál, mint ahogy a pedagógusoknak is. A kamaszok világa demokratikus: hiába próbálnánk rájuk erőszakolni az őket nem érdeklő könyveket, nem fogják elolvasni.”

Könyvmolyokat képeznek

A kamaszok eltérő olvasási és tájékozódási szokásait jó érzékkel ismerte fel Katona Ildikó, a Könyvmolyképző alapítója. A 2000-ben létrehozott szegedi kiadó a bejáratott reklámozási formák helyett a személyességre és a közvetlenségre teszi a hangsúlyt, amivel egy erős és elkötelezett közösséget építenek. Közvetlenül szólítja meg az olvasóközönségét az interneten, blogon ajánlja a könyveit, üzletet csak 2015-ben nyitottak.

A kiadó vezetőjének ajánlása vagy a különböző válogatásokba kerülés segíti az olvasók választását (Vörös Pöttyös és Arany Pöttyös sorozat a lányoknak és nőknek, valamint Sötét Örvény: „zúzósabb történetek férfiaknak”). Elindították a „Jonatán Könyvmolyképző” levelező játékot, amivel – a kiadó honlapja szerint – évente tízezer gyerek játszik. A levélben érkező kérdéssorra a kezdőknek a megküldött szemelvények alapján, a haladóknak a teljes könyv elolvasása után kell válaszolni. Az igazi sikert azonban Stephenie Meyer Alkonyat-sorozatának kiadása hozta meg a kis kiadónak. Igaz, a nem várt, mindent elsöprő vásárlói roham kiszolgálásába kis híján belerokkant a cég.

Blogmustra