A tökéletes pizzarecept, ha jól alkalmazzuk arra is jó, hogy életünk párját meghódítsuk vele, nekem legalábbis sikerült.
A családi pizzarecept evolúciója, tökéletesedése hosszú évekre nyúlik vissza nálunk. Pontosan a harmadik randiig azzal a pasival, aki ma már a férjem, és a gyerekeim apja. Azt mondja, akkor szeretett belém menthetetlenül, amikor a konyhapultnál fél kézzel lazán gyúrtam a pizzatésztát, közben félig felé fordulva szellemesen csevegtem vele.
Csak azért mondom ezt, hátha valakinek bejön, sosem lehet tudni. Valószínűleg az is egy ütőképes pizza volt egyébként, de össze sem hasonlítható a mostanival, a tökéletessel, amit a pizzaimádó családomnak sikerült tökéletesíteni sok-sok gyakorlással és kísérletezéssel.
Ezzel a módszerrel tökéletes, vékony, roppanós pizzát kapunk, aminek köze sincs a vastag tésztás, szivacsos borzalmakhoz (bár én készséggel belátom, hogy van, aki azt szereti, gusztus kérdése). A leírt mennyiségből két tepsi pizza lesz, amit ha ebédre sütök meg, vacsoráig el is kopik mind, az utolsó morzsáig.
Hozzávalók
A tésztához:
50 dkg finomliszt
1 cs. szárított élesztő
2 tk. só
2,5 dl langyos víz, de lehet, hogy kicsit több vagy kevesebb kell
A pizzaszószhoz:
5-6 dl paradicsomlé
kis só
1 tk. kristálycukor
friss bazsalikom
1-2 ek. olívaolaj
3-4 gerezd fokhagyma
- Kimérjük a lisztet, beleszórjuk a sót és az élesztőt, összekeverjük. Bal kezünkkel fogjuk a langyos vizes bögrét, és elkezdjük hozzáönteni a vizet, jobb kezünkkel gyúrjuk. Amikor a tészta összeállt, kitesszük egy kilisztezett deszkára, és alaposan összegyúrjuk. Gumilabda állagot kell kapnunk, akkor vagyunk készen.
- A tésztát letakarjuk, langyos, huzatmentes helyen duplájára kelesztjük.
- Közben elkészítjük a pizzaszószt. Mielőtt a sót hozzáadjuk a paradicsomhoz, kóstoljuk meg a feltéteket, mert lehet, hogy valamelyik elég sós lesz ahhoz, hogy a szószba már ne kelljen többet tenni. A hozzávalókat a bazsalikom kivételével felteszem főzni egy fazékban (a fokhagymát zúzva), és lefedés nélkül addig forralom, míg jól be nem sűrűsödik. Ez általában meg is van addig, amíg megkel a tészta. Ha házi paradicsomlével főzünk, öntsük le a tetejéről a vizet, és csak a „sűrűjével” dolgozzunk. A zöldfűszert csak akkor dobjuk bele, ha a szósz már elkészült.
- Az, hogy ki mit tesz a pizzájára, ízlés dolga, de most érdemes előkészíteni, felvágni a feltéteket, a sajtot lereszelni. Olasz barátainktól és a brit tudósoktól is tudjuk, hogy a pizzára a legtökéletesebb sajt a mozzarella.
- Most bekapcsoljuk a sütőt, és a lehető legmagasabb hőfokra állítjuk.
- Ha megkelt a tészta, előkészítünk két tepsit, méghozzá a sütő sajátjait. Jól kiolajozzuk, majd az olajos kezünkkel kettéválasztjuk a tésztát. Az egyik darabot szépen kihúzzuk. Ha jó lisztet sikerült vásárolnunk, a tészta nem fog szakadni, hanem szépen nyúlik, főleg akkor, ha türelmesek vagyunk. Én ezt a műveletet a levegőben szoktam végezni, úgy, hogy a közepére teszem az öklömet, hogy a saját súlya is húzza a tésztát, egyben a közepe is elvékonyodjon. Lényeg, hogy a fél adag tésztával végül sikerüljön befednünk a tepsit. Elégnek kell lennie az anyagnak, ki van kísérletezve. Ha nagyon nem megy, eleinte rásegíthetünk sodrófával, de akkor nem lesz olyan szép, rusztikus a széle.
- A tésztát megkenjük a pizzaszósszal, rászórjuk a feltétet, legfelülre a sajtokat. Betoljuk a sütőbe, és készre sütjük, az idő a sütőnk maximális hőfokától függ, nálam ez 250 fok, azzal 10 percig tart.
