Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A sapka tetején lévő bojt ma már csak vidám kiegészítő, de régebben praktikus szerepe volt, vagy jelzésként szolgált.
A hideg idő beköszöntével előkerülnek a vastag pulóverek, sálak és sapkák, utóbbiak közül pedig jó néhány tetején ott díszeleg a jellegzetes pompon. De vajon miért került a téli fejfedőre egy mókás kis textilgombóc? Lássuk a sapka bojtjának történetét, amely több mint ezer évre nyúlik vissza.
Már a vikingeknél is lehetett a bojt a sapkán
Bojtos fejfedők már a 8. és 11. század közötti viking kultúrában is létezhettek, legalábbis erre utal egy korabeli lelet, amelyet 1904-ben a svédországi Södermanlandban találtak. Az alig 7 centiméteres szobrocska valószínűleg a fény, az eső, a termékenység és a bőség Freyr nevű viking istenét ábrázolja, aki egy pomponos sisakot visel.
Igaz, azt a kutatók sem tudják, ennek a mi a magyarázata. Úgy vélik, hogy mivel az istenséget a csuklóján karkötővel ábrázolták, és jókora, merev pénisszel, ráadásul sisakja is van,
minden bizonnyal a pompont is tudatosan tette az alkotó a fejfedőre, nem csak véletlenszerű díszítő elem a miniszobron.
Más feltételezések szerint a bojt az ősi skandináv textilkészítési technikából ered. A nålebinding, azaz a tűkötés régebbi, mint a kötés vagy a horgolás, és lehetséges, hogy az ilyen módon készült sapka varrásait pomponnal takarták el vagy fogták össze.
A bojt mint katonai jelzés
A 15. és 16. századi Angliában népszerű, eleinte katonák és tengerészek által hordott, kötött Monmouth-sapka is a bojtos fejfedők egyik előfutára lehetett. A tetején egy kis textildudor díszelgett, ami a modern bojt korai változatának tekinthető.
A pomponok a katonai viseletben is szerepet játszottak. Napóleon gyalogságában az egyenruha része volt, a bojtok színe jelezte, a katona melyik egységbe tartozott. Az első század színe zöld volt, a másodiké világoskék, a harmadiké narancssárga, míg a negyediké lila.
Maga a pompon szó is francia eredetű, és mai értelmében a 19. században terjedt el. Jelentése pont az, ami most is értünk alatta: gömb alakú dísz az öltözékeken, fonálból, textilből vagy tollból.
A tengerészek is hordtak pomponos sapkákat, gyakran azért, hogy a hajó alacsony belső tereiben a testüket védjék, a bojt ugyanis tompított, ha beverték a fejüket.
A pompon a vallási öltözékeken is megjelenik. A római katolikus papság által használt négyszögletes fejfedő, a birétum tetején is többnyire van bojt.
A bojtos sapka újra divatba jött
A modern bojtos sapkák azonban nem a harctérről vagy a templomokból indultak hódító útjukra, hanem a 20. század eleji nagy gazdasági világválság hatására honosodtak meg. A recesszió idején olcsó és egyszerű módja volt annak, hogy feldobják a ruhákat: egy kevés maradék fonalból bojt készült, ami jóval olcsóbb díszítés volt, mint rojtokkal és ékszerekkel dekorálni.
Az 1960-as években a bojtos sapka újra divatba jött, egyesek szerint Michael Nesmith, a The Monkees zenekar tagjának köszönhetően, aki a tévében rendszeresen ilyen fejfedőt viselt.
Bár a divattörténészek vitatják, hogy Nesmith hatása ilyen jelentős lett volna, az biztos, hogy a zenészek akkoriban is nagy hatással voltak is a divatra, abban az évtizedben pedig a pomponnal díszített sapka a fiatalos, laza stílus jelképévé vált.
Ma már a bojtnak nincs funkciója a sapkán, de a fejfedők egyik állandó kiegészítőjévé vált, amely kedves dekorációs elemként egy kis játékosságot viszi a hideg napokba, és a tervezők is kiélhetik a kreativitásukat.
Ismered a matrózblúz történetét? Sokat gyűlölik, pedig Coco Chanel divatot teremtett vele.
