Ha a királynő leteszi a táskáját, nagy bajban vagy

Zanza!

Roppant idegesítő olyan emberrel beszélgetni, akivel nem akarunk. Ám vannak olyan pozíciók, ahol ez mindennapos kötelesség. A brit királyi családnak sajátos trükkjei vannak a nem kívánatos beszélgetőpartnerek lerázására.
Vendég-seregszemle a windsori kastély bejáratából Fotó: Ammar Abd Rabbo
Vendég-seregszemle a windsori kastély bejáratából Fotó: Ammar Abd Rabbo

Az unalom, elutasítás megnyilvánulási formái minden embernél megfigyelhetők, ha megnézzük önkéntelen testi gesztusaikat. Ám akad, akinél egész háttércsapat figyeli nem csak az ösztönös, de az előre megbeszélt jelzéseket is. A brit királynő rég bejáratott jelrendszerrel kommunikál a hivatalos beszélgetések alatt.

Gyanúsan vándorló táska

Az első, és legfontosabb beépített jel az udvartartás felé, hogy őfelsége kezdi unni beszélgetőpartnerét, vagy elege van az eseményből, hogy egyik karjáról áthelyezi a táskáját a másikra. Ebből a személyzet tudja, hogy ideje közbelépni.

„Ha éppen a királynővel beszélget, és látja, hogy a táskáját átveszi a másik karjára, az bizony ok az aggodalomra”- mondja Hugo Vickers, királyi történész. De megijedni azért nem kell, a szigetországban az ilyen ügyeket is angol eleganciával kezelik.

„Ilyenkor általában a személyzet egyik tagja odalép az illetőhöz, és udvariasan közli vele, hogy a canterbury érsek szívesen váltana vele néhány szót, és finoman elkalauzolja a királynő társaságából, megkímélve a megszégyenüléstől.”

Gyűrű és segélygomb

Ha a beszélgetés az unalomnál is kínosabban érinti az uralkodót, jöhetnek újabb jelek. Amikor valóban menekülhetnékje támad, II. Erzsébet feltűnően csavargatni kezdi a gyűrűjét, vagy pedig leteszi a földre a táskáját, amiből az őt figyelők azonnal tudják, hogy baj van, és leléptetik a királynőt.

Hivatalos, négyszemközti fogadásokon ezek a vizuális segélykiáltások nem igazán működnek, ilyenkor egy titkos csengő megnyomásával tudja jelezni, hogy közbelépésre van szükség. A személyzet ekkor kinyitja az ajtót, és kikísérik a nem kívánatos vendéget. (Akinek jellemzően még ilyenkor is hátrálva kell megtennie az első három lépést.)

A hercegek is jelezgetnek

II. Erzsébet férje, Fülöp, edinburgh-i herceg például egy jellegzetes söprögető mozdulatot végez a kezével a fogadásokon, hogy a köszönéshez sorban álló emberek nehogy hosszú beszélgetésbe igyekezzenek bonyolódni vele. A kézfogás közben ugyan megkérdezheti, hogy „Hogy mennek a dolgai?”, ám ha közben a kezével egy jobbról balra irányuló mozdulatot tesz, az illető biztos lehet benne, hogy mire válaszol, Fülöp már méterekre lesz tőle.

Charles herceg legtöbbször egy humoros megjegyzéssel igyekszik lezárni a nem kívánatos beszélgetéseket. „Általában megpróbál elsütni egy gyors viccet, amivel kiléphet a beszélgetésből,” - mondja Vickers. „Charles egyik jellegzetes megnyilvánulása egy gyors haha, amivel meg tudja törni a társalgást.”

Charles másik, sokkal jellegzetesebb szokása: idegesen játszik a mandzsettájával. (Érdekes, hogy fia, William herceg is egyre gyakrabban utánozza.) Még a szakértő sem tudja eldönteni, hogy ez egy, a királynőéhez hasonló beépített jelzés, vagy egyszerűen csak szorongásos természetének megnyilvánulása. Mindenesetre érdemes megfigyelni a nyilvános megjelenésein.

Honnan tudod, hogy valaki  unja a társaságod?

  • - az illető tekintete körbejár, elkalandozik, mindenhova néz, csak rád nem
  • - ismétlődő mozdulatokat végez a kezével vagy a lábával
  • - a lábai teljesen más irányba mutatnak
  • - hátradől, igyekszik minél távolabb állni
  • - ha ül, akkor várakozóan előredől, mintha egy startjelre várna
  • - italt vagy valamilyen tárgyat tart a kezében, mintegy akadályt képezve
  • - forgatja a szemeit, de nem nevet
  • - a lehető legrövidebb válaszokat adja
  • - állandóan közbevág

Forrás: People.com

Blogmustra