Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Mai kattintásvadászat-paródiánk főhőse, Stefan Zweig Sakknovellájában járunk.
Stefan Zweig 1881. november 28-án született Bécsben, osztrák nagypolgári család gyermekeként. A család anyagi helyzetének köszönhetően Stefan a legjobb iskolákat végezhette, a bécsi és a berlini egyetemen filozófiát, germanisztikát és romanisztikát tanult, 1904-ben Hippolyte Taine filozófiájából írta doktori disszertációját. Eredetileg költőnek készült, egyetemi évei alatt versei jelentek meg és műfordításokat is közölt: Verlaine, Baudelaire és mások műveit ültette át németre. Első verseskötete Ezüstös húrok címmel 1901-ben látott napvilágot, majd három évvel később debütáló novelláskötete is megjelent (Erika Ewald szerelme). Költeményein elsősorban a francia impresszionizmus hatása érződik, míg elbeszélései az Arthur Schnitzler-féle pszichoanalitikus prózával mutatnak rokonságot.
Kultbait – ez a cikk meg mi a szösz?
Csak görgettél az információáradatban, és egyszerre megakadt a szemed ezen a címen? Elkapott a csúsztatás, a féligazság, beszippantott a botrány reménye? Nem vagy egyedül. Ennyi inger között már sokszor csak arra kapjuk fel a fejünket, ami igazán üt, ami kilóg a többi közül. Nem véletlenül van tele a net kattintásvadász címekkel, amik mögött általában semmi értékeset nem találsz, míg a tényleg alapos, minőségi tartalmak gyakran elvesznek a hírversenyben.
Nekünk fontos, hogy kapj is valamit az idődért, ahogy az is, hogy észrevedd, ha át akarnak vágni, hogy tudatosítsd, hogyan is érdemes felelősen fogyasztani az online írásokat. Így született meg új sorozatunk: napi kultúraadag, címében korunk ingerszintjéhez igazítva. Ez a kultbait.
Zweig igazi nagypolgári életet élt, és családja vagyonának köszönhetően teljes anyagi függetlenséget élvezett. Az egyetem elvégzése után bejárta a világot: eljutott Európa legtöbb országába, Amerikába, Indiába, Észak-Afrikába, útjai során fontos irodalmi alakokkal, művészekkel ismerkedett meg, akikkel hosszas levelezést folytatott. Közéjük tartozott a legnagyobb belga költő, Émile Verhaeren, illetve Romain Rolland, a francia békeharcos-humanista író, akinek életéről és munkásságáról 1921-ben könyvet jelentetett meg. Az első világháború kitörésekor önként jelentkezett katonának, de alkalmatlannak találták, így a honvédelmi minisztérium archívumában kapott munkát, ahol pedig Rilkével dolgozott együtt.
Rolland hatása alatt Zweig is a pacifista, háborúellenes nézetek felé fordult, 1917-ben írt Jeremiás című drámája ezt az állásfoglalását tükrözi. A darab miatt azonban átmenetileg emigrációba kényszerült, ezalatt Zürichben csatlakozott egy értelmiségi csoporthoz, amely a háború befejezéséért és az igazságos békéért szállt síkra. Hazatérése után Salzburgban telepedett le, otthona igazi kulturális központ lett, az európai humanista művész-értelmiség találkozóhelye. Zweig vehemensen harcolt a nacionalizmus és az egyre inkább erőre kapó szélsőjobboldali mozgalmak térnyerése ellen.
Ekkoriban főként esszéket és tanulmányokat írt: Csillagórák című tanulmánykötetében az európai történelem tizenkét sorsfordító pillanatáról rajzolt drámai képet, A világ építőmesterei címmel pedig háromrészes könyvsorozatot jelentetett meg a legfontosabb írókról, filozófusokról. A Három mester Balzac, Dosztojevszkij és Dickens életművével foglalkozik, a Küzdelem a démonnal Hölderlint, Kleistet és Nietzschét mutatja be, a Saját életének három költője pedig Casanova, Tolsztoj és Stendhal munkásságát elemzi. További kötetei jelentek meg például Marie Antoinette és Stuart Mária életéről.
Legjobb novellái szintén az 1920-as években születtek: Ámok című elbeszélése egy alkoholista orvos tragikus szerelmi történetét, a konvencionális előítéletek kényszere alatt önkívületig fokozódó szerelmi szenvedélyt ábrázolja, az Epizód a Genfi-tavon a háborútól megcsömörlött egyszerű parasztember hazavágyódását, akaraterejét jeleníti meg, az Égő titokban egy magányos kamasz harcol anyja és annak szeretője ellen. 1931-ben megjelent elbeszélése, A változás mámora afféle osztrák Bonnie és Clyde történet, főhőse egy postáskisasszony, akit Amerikából hazatért nagynénje meghív pár napra egy elegáns svájci nyaralóhelyre – a lány ekkor döbben rá a társadalmi igazságtalanságokra és orosz hadifogságból hazatért szeretőjével együtt végzetes lépésre szánja el magát. A szerző szándékosan nyitva hagyja a cselekményt, nem ad befejezést: az olvasónak kell eldöntenie, a gazdagság vagy a börtön vár-e a két főhősre, akik úgy gondolják, jogos jussukat kérik számon a világon.
Zweig az irodalom és a színház mellett más művészeti ágakkal is szívesen barátkozott: több filmforgatókönyvet írt például, tervezett egy filmet a Panama-csatorna körüli tőzsdebotrányról, mely első amerikai látogatása alatt nagy hatással volt rá. A ’30-as évek derekán egy amerikai filmstúdió képviselői New Yorkból utaztak el hozzá, hogy a forgatókönyveiről tárgyaljanak, Zweig azonban annyira csalódott, hogy ezután örökre elzárkózott a mozi világától. A zene szintén fontos szerepet töltött be hősünk életében, több neves zeneszerzővel, köztük Richard Strauss-szal dolgozott együtt librettókon. Zweiggel való együttműködése okozta Strauss kegyvesztettségét a náci rezsimben: miután kinevezték a Birodalmi Zenei Tanács elnökévé, megtiltották neki, hogy zsidó művészekkel dolgozzon együtt, ő azonban titokban továbbra is megbízásokat adott az írónak. Mikor levelei – melyekben nem rejtette véka alá véleményét a nácikról – nyilvánosságra kerültek, Strausst azonnal elbocsátották pozíciójából.
A náci hatalomátvételt követően Zweig egyre inkább az Ausztriát is fenyegető hitleri rezsim célkeresztjébe került. 1933-ban került a mozikba az Égő titok filmváltozata, melynek címe okot adott a Reichstag felgyújtásán való gúnyolódásra, ezért Josef Goebbels propagandaminiszter betiltotta a filmet, az író műveit pedig eltávolították a könyvesboltokból a Német Birodalom területén. A következő évben Zweig otthagyta szülőhazáját és Angliába emigrált, később felvette a brit állampolgárságot, és Londonban írta meg egyetlen, késői regényét is, a Nyugtalan szívet. 1938-ban elvált első feleségétől, Friderike Mariától, és elvette lengyel származású szerelmét, Charlotte Altmannt.
A második világháború kitörése és London bombázása miatt új hazáját is kénytelen volt elhagyni, és feleségével New Yorkon, Paraguayon és Argentínán keresztül eljutott Brazíliába. A hosszú utazás alatt írta utolsó, egyben legismertebb elbeszélését, a posztumusz megjelent Sakknovellát. A nácizmus embertelensége elleni tiltakozásként írt történet egy New Yorkból Dél-Amerikába tartó személyszállító gőzösön játszódik, ahol a fiatal, világhírű sakkbajnokot kihívja játszani egy teljesen ismeretlen, de bravúrosan sakkozó idegen. A férfi visszaemlékezéséből kiderült, hogy osztrák ügyvéd, akit a Gestapo letartóztatott és kínvallatásnak vetett alá, és a fogságban – hogy szellemileg friss maradhasson – egy, a vallatóktól elcsent sakkjátszmákat elemző könyvet olvasott újra és újra, így tanulta meg a játék stratégiáját.
Zweig londoni és brazíliai száműzetésében sem tudta feledni szülőhazáját – miközben Ausztriában a nácik sárba tiporták a nevét, írásait betiltották, könyveit elégették, ő továbbra is az osztrák kultúra képviselőjeként, a humanizmus és a klasszikus polgári eszmények nevében lépett fel. Ezt a felfogást tükrözik A tegnap világa címmel megírt visszaemlékezései, melyekben színes, sokoldalú képet fest a korabeli Ausztria kulturális és társadalmi életéről, a pályatársakról, a Ferenc József-i „boldog békeidőkről”, a technikai és társadalmi haladás vívmányairól, és egyben önvizsgálatot végez: a humanista európai polgár próbálja megfejteni, vajon mi mehetett tönkre, hol hibázott az emberiség, hogy a gonosz jutott hatalomra. Azt boncolgatja, mekkora volt az írástudók felelőssége a világ elborulásában, mit tehettek volna, hogy a két világégést megakadályozzák.
Hitler előrenyomulásának és győzelmeinek hírére Zweigen egyre mélyebb kétségbeesés lett úrrá, az öngyilkosságot tervezte és méreggel töltött fiolát hordott magánál. Szándékát végül 1942. február 22-én tett követte: a hatvanéves író feleségével együtt vetett véget életének a brazíliai Petropolisban. Utolsó lakhelyén múzeumot hoztak létre, mely nemcsak Zweig életét és munkásságát mutatja be, de több olyan művészre, tudósra és értelmiségire is emlékezik, akik a második világháború alatt emigrációra kényszerültek.
Tegnapi kultbaitünkben a 27-esek klubjának egyik tagjáról, a legendás gitárosról, Jimi Hendrixről emlékeztünk meg.
Ha ön is úgy érzi, segítségre lenne szüksége, hívja a krízishelyzetben lévőknek rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123, vagy 06 80 820 111 telefonszámot! Kérjük, olvassa el ezt az oldalt! Amennyiben másért aggódik, ezt az oldalt ajánljuk figyelmébe.
