Ettől lett volna Budapest Közép-Európa Velencéje.
Reitter Temesváron látta meg a napvilágot, de szinte egész életében a fővárosban élt és dolgozott. Többek között az ő munkásságának is köszönhető, hogy a 19. században az akkor még nem egyesített Pest-Buda igazi európai nagyvárossá fejlődött. Az 1830-as években részt vett a Duna vízrajzi feltérképezésében, 1848-ban a Széchenyi vezette Közmunka és Közlekedési Minisztérium vasúti osztályán volt igazgatómérnök, később a Helytartótanács főmérnökévé választották.
Kultbait – ez a cikk meg mi a szösz?
Csak görgettél az információáradatban, és egyszerre megakadt a szemed ezen a címen? Elkapott a csúsztatás, a féligazság, beszippantott a botrány reménye? Nem vagy egyedül. Ennyi inger között már sokszor csak arra kapjuk fel a fejünket, ami igazán üt, ami kilóg a többi közül. Nem véletlenül van tele a net kattintásvadász címekkel, amik mögött általában semmi értékeset nem találsz, míg a tényleg alapos, minőségi tartalmak gyakran elvesznek a hírversenyben.
Nekünk fontos, hogy kapj is valamit az idődért, ahogy az is, hogy észrevedd, ha át akarnak vágni, hogy tudatosítsd, hogyan is érdemes felelősen fogyasztani az online írásokat. Így született meg új sorozatunk: napi kultúraadag, címében korunk ingerszintjéhez igazítva. Ez a kultbait.
Legjelentősebb munkája a rakpartok tervezése és megépítése volt, de a budai vár és a város rendezésének, szépítésének tervét is ő dolgozta ki. Alaposan tanulmányozta korának nagy európai metropoliszait, Párizst, Londont, Berlint, így pontosan tudta, hogyan alakítsa ki a magyar főváros modern urbánus arculatát. Nem volt olyan városépítészeti kérdés, melyben Pest vagy Buda elöljárói ne kérték volna ki a véleményét.
De miért is született a Pest-Budát Közép-Európa Velencéjévé varázsoló csatornarendszer terve? Az ötletet már Széchenyi is felvetette 1839-ben, de kizárólag elméleti szinten. Reitter évtizedekkel később, az 1860-as években kezdett dolgozni az elképzelés gyakorlati megvalósításán. A terv szerint a soroksári Duna-ágat meghosszabbítva, a városba bevezetve hoztak volna létre egy egész Pestet körülölelő csatornát, nagyjából a mai Nagykörútnak megfelelő nyomvonalon haladva. A csatorna északi vége a mai Kossuth térre esett volna, délen pedig a Rákóczi híd környékére, ahol egy kis szigetet is kialakítottak volna. Az északi részen ipari-kereskedelmi övezet helyezkedett volna el, és egy, a pesti és budai vonalakat összekötő vasút is csatlakozott volna hozzá. A város keleti részén turistalátványosságként elegáns épületek álltak volna a vízi út mentén.
A zsilipekkel lezárt csatornarendszer gyakorlati hasznát abban látták, hogy segítségével fellendülne a hajózás és a kereskedelem (a nagyobb áruk mozgatása ekkor ugyanis még a vízen történt), az árvizektől is védve lenne a város (élénken élt még a köztudatban az 1838-as nagy árvíz), és a város szennyvízcsatornázása is megoldható lenne. A főmérnök megrendelés nélkül, a saját szakállára dolgozta ki a terveket, melyekhez alapos kutatómunkát végzett. A hatóságoknak kezdetben tetszett az elképzelés, melynek költségeit Reitter 17 millió forintra becsülte, ebből maga az építkezés 9 millióba került volna (összehasonlításképp, a Lánchíd felépítése 6 millióba került).
Néhány évig valóban úgy tűnt, hogy meg is valósul a vad elképzelés. Az újságok sokat foglalkoztak Reitter ötletével, és prominens politikusok is támogatták. A csatorna tervezett nyomvonalán építési tilalmat rendeltek el. A bécsi lapok gúnyolták és a magyarok nagyzási hóbortjának kiáltották ki az ötletet, titokban azonban az osztrák fővárosban is hasonló építkezésről álmodtak az illetékesek. Reittert az ötlet kidolgozásáért 1866-ban a Tudományos Akadémia tagjává választották – székfoglalóját természetesen a csatorna terveiből tartotta. Később mégis elvetették az ötletet, és a kiegyezés után gróf Andrássy Gyula kormánya teljesen más irányban határozta meg a város fejlesztését – amihez egyébként szintén igénybe vették Reitter munkáját. A főmérnök 1874-ben, 61 évesen hunyt el, az akkor már egy éve egyesített Budapesten.
Tetszett a mai kultbait? Látnád a tegnapit!
