KÖLYÖK

Így dolgoztasd a gyerekeidet

Aladár 2017. április 30., vasárnap 17:17

Saját időbeosztásunkon, és a gyerekink jövőjén is segíthetünk a következő tippekkel.

Van olyan kutatás, ami azt mutatja, hogy a házimunkát végző gyerekek jobb eséllyel indulnak az életben. Ez mind szép és jó, de a gyakorlatban mindez olyan mennyiségű vitához és siránkozáshoz vezethet, ami után kétszer is meggondolja az ember, vajon érdemes-e egyáltalán foglalkozni a dologgal.

Sokszor úgy tűnik, ha magunk végzünk el egy adott feladatot, azzal nem csak a hisztizést, de időt is spórolhatunk. Egy anya azonban megtalálta a módját, hogyan illessze be a házimunkát a saját és gyerekei mindennapjaiba, és a ScaryMommyn közzé is tette, mi a sikerének titka. 

Ha megugorhatatlan elvárás, hogy a gyerek is képes legyen néha elmosogatni vagy kivinni a szennyesét, akkor érdemes ezekkel próbálkozni.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Most kapunk észbe: elrontottuk a gyereket!

Cziglán Karolina, pszichológus 2017. április 29., szombat 17:24

Arra a kérdésre, meddig lehet (eredményesen) nevelni egy gyereket, van, aki azt mondja, igazán az első három év számít, van, akinek az a válasza, direkt módon nagyjából az első hat évben, és sokan felelik, hogy a kamaszkorig: akkor viszont el kell engedni, és bízni kell benne, hogy megvédi őt, amit addig tanult tőlünk. Igen ám, csak ez számos szülőnek meglehetősen ijesztő, hiszen előfordulhat, hogy éppen a tinédzser években jön rá az ember, hogy lényeges dolgokat elrontott. Akkor már nincs mit tenni? 

Szögezzük le: éppen a gyerekkel való kapcsolatban nincs olyan, hogy „most már mindegy”. Az érem egyik oldala, hogy valóban, a személyiség alapjai gyerekkorban rakódnak le, általában, hogyha az ember valamilyen pszichés zavarral küzd, akkor minél súlyosabb a probléma, annál korábbi sérülés áll a háttérben.

shutterstock 69594556

Ez nem meglepő: ha kialakult valamiféle egészséges személyiségstruktúra, akkor minél inkább volt rá idő és lehetőség, hogy kiépüljön, annál kevésbé tudja megbolygatni egy későbbi trauma vagy lelki konfliktus. Tehát nem lehet tagadni, hogyha valaki nagyon súlyos hibát vétett, például egyáltalán nem foglalkozott a gyerekével x évig, majd egyszer csak felbukkan, akkor nem tudja úgy helyrehozni, mintha meg sem történt volna a baj.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Heti cuki: kiskutyáért korrepetálna a kislány

Primilla 2017. április 28., péntek 10:14

A Facebook-on futottunk bele egy végtelenül aranyos hirdetésbe, egy kitűnő tanuló, hatodik osztályos gyerek korrepetálna kisebbeket, az így keresett pénzből pedig kiskutyát szeretne vásárolni.

Felhívtuk a hirdetésben megadott telefonszámot, hogy utána járjunk a történetnek. A telefont a kislány – nevezzük Évinek – anyukája vette fel, és készségesen el is mesélte a sztorit.

A telefonszámot kitakartuk
A telefonszámot kitakartuk

Az egész egy évvel ezelőtt kezdődött, igen, azóta kering a neten a plakát. A Facebook-ra nem is ők tették fel, ők csak kiragasztották a hirdetést a helyi kisbolt bejáratánál, amit valaki lefotózott, így került fel a közösségi oldalra.

Ez után megindult a telefonok áradata, több százan hívták őket, ezek közül hárman szerettek volna valóban korrepetálást, de ők is messziről, vidékről (nem véletlen, hogy a helyi kisboltnál plakátoltak, és nem a neten), mások pedig pénzt ajánlottak fel, amit a család köszönettel visszautasított.

A korrepetálással pénzkeresés ötletét a család együtt ötlötte ki. A három gyerek mindig látta otthon, hogy ha valamit szeretnének, azért meg kell dolgozni, Évi pedig annyira akarta ezt a kiskutyát, hogy szívesen vállalta volna az ezzel járó munkát. Ez az ötlet viszont – a fent leírtak miatt – nem jött be.

Kiskutya azért mégiscsak lett, végül vásárolt egyet a család. Azért nem fogadtak örökbe, vagy szereztek ingyen kutyát, mert a család már korábban kinézett egy elég drága fajtát, két hétig vigyáztak is egy ilyenre, és közben beleszerettek. Pontos elképzelésük volt tehát: boston terriert akartak, most pedig már ott cirkál náluk a fekete-fehér foltos, kis háromszög fülű jószág, amit imádnak. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Veszélyes a musical.ly? Indul a para!

Aladár 2017. április 27., csütörtök 15:20

Persze bármelyik, az üzenetküldést bárkinek lehetővé tevő alkalmazás vagy internetes oldal veszélyes lehet egy 13 éves kislány számára. A mostani eset viszont azt mutatja, hogy a tinik között szupernépszerű alkalmazást az internet perverzei is célba vették.

A musical.ly egy olyan közösségi médiás alkalmazás, ami 15 másodperces, a felhasználó által a megadott hangklipre rátátogott/előadott videók megosztását teszi lehetővé.

A 13 éveseknél idősebbeknek szánt alkalmazáson hozzá lehet szólni mások videóihoz, és üzeneteket is lehet küldeni, lehet live-olni, duetteket készíteni, és így tovább. Az elkészített videók nem lesznek automatikusan nyilvánosak, arról a gyerek dönt, hogy megtartja-e magának, vagy kinyomja a többiek elé, arról pedig a beállításai, hogy a többiek elé az ismerőseit vagy a nagyvilágot jelenti-e.

Persze sokkal könnyebb megmutatni, mint elmagyarázni, Lisa és Lena az app egyik sztárpárosa.

Az appot azonban könnyű nem csak jóra is használni, ez történt Brenna Jennings kislányával is, aki a fotók tanulsága szerint legalábbis aggasztó ajánlatot kapott az alkalmazáson keresztül. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Atomot és nitrogént a gyerekeknek!

maze 2017. április 26., szerda 15:56

A BME A fizika mindenkié című rendezvényén jártunk, és minden rendben is volt addig, amíg be nem ültünk Aszódi Attila előadására, aki arról papolt, milyen marha jó lesz Paks2. Aztán visszamentünk nitrogént robbantani, meg pudingot lefagyasztani, hogy helyreálljon a lelki békénk.

Közvetve kérdezte a BME, hogy van-e programunk múlt szombatra és mivel nem volt, elmentünk a BME-be a KFKI A fizika mindenkié 3.0-ás rendezvényére. Nemcsak azért, mert anyuka megszállottja az űrnek, meg a fizikának, szóval csupa olyasminek, amihez sajnálatos módon hozzá sem szagol, de azért is, mert szerettük volna, ha a gyerekek (9 fiú, 7 lány) kapnak egy kis kóstolót, hátha legalább az ő érdeklődésüket felkelti még időben a dolog. 

Hogy teljes legyen az öröm, vittünk magunkkal még egy hét, tíz és egy nyolc éves fiút is, és megmondom őszintén én, aki korántsem vagyok a programszervezés nagymestere, most rendesen beletrafáltam. 

A BME K-épülete adott otthont a rendezvénynek, de már előtte ott várt minket a Sokszínű fizika busza, amiben egyetemisták mutogattak különböző érdekes dolgokat a gyerekeknek kezdve a pénzhamisítást ellehetetlenítő hologramfólia anyagainak megismertetésével, a CERN részecskegyorsító pontos céljainak bemutatásáig. Persze imádtak hozzányúlni mindenhez, de a szervezők ezt igen jól viselték, persze mi még a program elején érkeztünk.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Hány százalék hányas az érettségin?

Dívány 2017. április 25., kedd 18:24

Az érettségi százalékok jegyekre váltása nem valami iszonyú bonyolult varázslat, de a középszint-emeltszint és a tantárgyak különbségei miatt mégsem elég egyetlen formulát memorizálnunk, ha tudni szeretnénk, hogy a 67 százalék vajon hányas. A megértést pedig nehezíti, hogy alig találni olyan forrást, ahol normálisan össze lenne foglalva, mik az értékelés szabályai.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Mindenki nyugodjon le! A kamaszkor nem betegség!

Cziglán Karolina, pszichológus 2017. április 23., vasárnap 16:07

Sokan úgy vélik, helyes a legrosszabbra készülni, és felvértezni magukat előre, hogy rémes lesz a kamaszkor. Mármint a gyerekünké, nem a mienk. Ehhez már csak azt kell hozzátenni kiegészítésként, hogy egyre korábban kezdődik. Egyre inkább úgy tűnik, mintha elmosódnának a határai: már kilenc-tíz éves gyerekekről is gyakran számolnak be úgy a szülők, hogy feltűnően tüskésebbé, lázadóbbá váltak (na persze ettől még várhatók ott újabb stádiumok).

És a vége sem egyértelmű: amikor a huszonéves még tanul, otthon él, bulizik, bandázik, akkor nehéz megragadni, vajon ez mitől lenne más, mint a tinikor, mi a jele a felnőttségnek. 

Mielőtt úgy beszélnénk a tinédzserkorról, mint valami problémáról vagy betegségről, szögezzük le, hogy a szülők számára is tartogat olyan élményeket, amiknek lehet örülni. Nem is olyan rossz, mikor megtapasztalja az anya, az apa, hogy a gyerek önállóan alkot véleményt, képes mellette érvelni, hogy olyan gondolatokat, érdeklődési köröket visz a családba, amikből, ha nyitottak rá a többiek, ők is gazdagodhatnak.

shutterstock 94564972
Távolról sincs vége, olvasson még »

Milyen év volt 2016 a gyerekeknek?

Koncz Andrea 2017. április 22., szombat 15:24

Először készült hazánkban olyan átfogó jelentés, ami azt vizsgálja, milyen gyereknek lenni Magyarországon. Olyasmikre voltak kíváncsiak, milyen törvények vonatkoznak rájuk, és azoknak mennyiben lehet érvényt szerezni.

shutterstock 539184772
Fotó: Shutterstock

Például azt is megnézték, mennyiben valósul meg a gyerekek joga ahhoz, hogy olyan iskolába járjon, amelyben készségeit a legjobban kibontakoztathassa. Mennyire van lehetőségünk bent maradni a kórházban a beteg gyerekkel? Milyen élete van azoknak, akikről a gyermekvédelmi ellátórendszer gondoskodik? Mennyire képes a rendszer megakadályozni a gyermekek bántalmazását, halálra éheztetését, verését? És azt is vizsgálták, a gyerekjogi kérdések közül milyen témák foglalkoztatták a sajtót, és ezáltal a közvéleményt.

A jelentést a Hintalovon alapítvány készítette el, és teljes terjedelmében elolvasható itt, érdemes, sok okos gondolat, háttérinfó van benne, és minden témához számtalan kapcsolódó cikket is linkeltek, a médiapaletta egyik szélétől a másikig.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Kipróbáltuk a szabad nagypénteket, nem jött be

Primilla 2017. április 21., péntek 07:48

Idén hirtelen munkaszüneti nappá változott a nagypéntek. Őszintén szólva gőzöm sincs, hogy ez hogy történhetett, a társadalmi vitájáról például teljesen lemaradtam, (pedig szoktam újságot olvasni, eskü), biztos azért, mert nagyjából két nap volt rá, és nem volt időm bekapcsolódni.

Lényeg, hogy idén már az volt, hogy húsvét előtti pénteken nem lehetett bevásárolni, mert zárva volt minden. Gondoltam, előbb kipróbálom az új szisztémát, és csak utána mondok róla véleményt. Hát nem jött be. 

Jó lett volna ezt először egyeztetni az érintettekkel, például az anyákkal, meg a háziasszonyokkal. Például megkérdezni, hogy jó-e ez így? Rögtön megmondtuk volna, hogy nem lesz az. Tudom, a pusztán férfiakból álló kormányban az ilyesmi marhára nem szempont, de szólok, hogy a sonka és a tojás az asztalra, a csokinyúl a bokorba nem magától terem, habár én is hiszek a csodában, hanem ezeket valaki odateszi. Mi vagyunk azok: az anyák, meg az asszonyok. Szürpríz. És mivel a házi gazdaságomban momentán se disznó, se tehén, se tyúk, de még egy nyamvadt kakaócserje sincs, mindezeket meg kell vásárolni valamikor.

shutterstock 409946485

Namost, az első akadály ott lép fel, hogy pénteken, a munkaszüneti nap miatt az egész család otthon van, és őket valakinek meg kell etetni ötször, viszont ezzel párhuzamosan a boltok zárva vannak. Ez nem egy jó kombináció, mert egy család, fejlődésben lévő gyerekekkel, állati sok kaját el tud fogyasztani egy nap alatt, amire fel kell készülni. A megoldás: a bevásárlás. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Korai pubertást okoz egy népszerű növényvédőszer

Puskás Pálma 2017. április 20., csütörtök 07:56

A növényvédőszerekkel sok baj van. Szerencsére a legmérgezőbbeket (mint például a DDT, biocidok) már egy ideje betiltották, de sajnos a kevésbé mérgezőnek tartott piretroidokról is sorra derülnek ki a problémák. Többek között a hazai szúnyogirtás során is használt szer egyes korábbi tanulmányok szerint növelheti a figyelemzavar kockázatát, egy friss kutatás pedig arra utal, hogy fiúknál korai nemi érést okoz.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Gyerek, otthon, egyedül - szabályok és tippek

Primilla 2017. április 19., szerda 17:43

Jobb félni, mint megijedni, ezért idén jó előre szólunk (kezdjük el az olvasók paráztatását), hogy ideje elkezdeni megszervezni a gyerekfelügyeletet a nyári szünetre. Tizenegy hétről van szó, és már adtunk is rá egy csomó jó tippet, hogy hogyan lehet megoldani.

Bizonyos (de nem minden) szempontból könnyebb a helyzete azoknak az a szülőknek, akiknek már akkora a gyerekük, hogy ideig-óráig egyedül, vagy haverral, tesóval otthon lehet hagyni. Azért csak bizonyos szempontból, mert az első (százhuszonöt) alkalommal az ember természetesen rémeket lát: nem korai ez még? Nem fog félni? Nem fog pánikba esni valami hülyeségtől? Nem fog valami őrültséget csinálni? Ugye nem történik semmi baja, mondjuk, rárontanak a kardfogú tigrisek, vagy meteor esik a házra, vagy valami?

Nos, az esetek túlnyomó többségében természetesen semmi ilyesmi nem történik. A kérdést jellemzően túlfélik a szülők, de leginkább attól tartanak, hogy mások elítélik őket, ha magukra hagyják a gyereküket – ez derült ki a Kaliforniai Egyetem tavaly publikált kutatásából.

shutterstock 567207496

A tudósok különböző helyzeteket vázoltak fel, amelyben szituációnként változott a magára hagyott gyerek életkora (volt köztük 10 hónapos, alvó baba, és 10 éves gyerek is), hogy hol hagyták magára, és hogy milyen okból. A kutatók megfigyelték, hogy a megkérdezett szülők szerint, akkor van nagyobb veszélyben a gyerek, ha az anya hagyja őt magára, méghozzá szándékosan, akár azért, mert dolgozni kell mennie, akár azért, mert beugrik egy kicsit a konditerembe. Az apákkal sokkal elnézőbben voltak, ha ők hagyták magára a gyereket, azt sokkal kevésbé tartották veszélyeztetésnek.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Kórházsuli: visszahozzuk az életet a passzivitásba

Juhász Edina 2017. április 18., kedd 19:30

Nincs elég baja annak a gyereknek, még a matekkal is kínozni kell? Legtöbbünknek ez jut először eszébe, ha a kórházban tanulásról hallunk. Az sokkal kevésbé, hogy sok tartósan beteg gyereknek ez jelenti a kapcsot a hétköznapokhoz, a realitáshoz. Ráadásul a Kórházsuli programban a tananyagot gyerekek csinálják, gyerekeknek. Önként és boldogan.

Péntek délután tanítás után a legtöbb gyerek rohan haza vagy a haverokhoz, másnap nincs se iskola, se házi, se dolgozat. Ehhez képest első ránézésre is legalább száz középiskoláskorú gyerekkel találkoztam a Telenor székházában, és még ki tudja mennyien követték nyomon online az előadásokat.

Mindannyian egy közös célért gyűltek össze: segíteni szeretnének a tartósan beteg társaiknak abban, hogy ne maradjanak le az iskolai tananyaggal, amíg a kórházban vagy éppen otthon lábadoznak. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Ezt tegye, ha madárfiókát talál!

Puskás Pálma 2017. április 16., vasárnap 15:41

Barátnőm kisfia még mindig emlegeti a tavaly tavasszal történt szomorú eseményt: családi házuk ablakából sokáig figyelték a fészket rakó rigókat, majd a kikelő kisrigókat etető rigómamát. Mígnem egy kisrigó kiesett a fészekből, és a szemük láttára kapta el a szomszéd macska.

A szülők abban sem voltak biztosak, hogy ha időben érkeztek volna, akkor a megmentett kisrigóval mit kellett volna tenniük? Vissza lehet tenni a fészekbe? Kinek kell szólni? Mit csináljunk, ha csak annyira értünk a madarakhoz, mint a cikkszerző (ti. van, amelyiket meg lehet enni, az a tyúk, és amelyiket nem, abból a kicsi a veréb, a nagy a varjú), de mégsem szeretnénk segítség nélkül hagyni a kipotyogott madárporontyot?

A Magyar Madártani Egyesület (MME) idén cuki infografikával magyarázza el a teendőket.

shutterstock 302537594
Távolról sincs vége, olvasson még »

Sok kamasz szerint oké töményezés után vezetni

moana 2017. április 16., vasárnap 11:30

A reprezentatív kutatás számos aggasztó attitűdöt tárt fel a Z generáció közlekedésbiztonsági ismereteivel kapcsolatban.

Még egy hónapja sincs annak, hogy autóbalesetben elhunyt Janza Richárd, ifjúsági világbajnok kajakos. A Blikk szerint a balesetet okozó sofőr részeg volt, és az eset óriási felháborodást váltott ki országszerte. Reméljük, hogy a tragédia sokak számára intő példa volt. És nem akarunk senkit sem riogatni, de egy friss felmérés szerint a kamaszok közül sokan úgy gondolják, nem veszélyes egy kis italozás után vezetni.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Elég érett a gyerek a hat/nyolcosztályosba?

Primilla 2017. április 14., péntek 16:58

Ha létezne olyan, hogy szülői naptár, az április hónap egészen biztosan úgy állna benne, hogy „a felvételi pszichózis hava”, és nem véletlenül. Természetesen tétre megy a dolog, egyáltalán nem mindegy, hogy hová veszik fel a gyereket, és egyáltalán felveszik-e.  Érdekes, hogy bár sokkal kevesebb múlik azon, hogy a hat- és nyolcosztályos gimnáziumokba sikerül-e bekerülni a gyereknek, mégis legalább ugyanakkora ekörül is a hiszti.

Tavaly még a kívülállók lazaságával simán leírtam, hogy akkor sincs semmi, ha nem veszik fel a gyereket. Idén viszont, a negyedikes lányommal a saját bőrünkön tapasztaljuk, hogy mekkora feszültséget tud okozni a felvételi helyzet az osztályokban, a családokban, és barátok között is, és hogy ki tudnak vetkőzni magukból az emberek. Akár egy tíz éves gyerek kárára is.

Már az írásbeli eredményének a kihirdetése napjától, vagyis január eleje óta téma a gyerekek és a szülők között, hogy ki hány pontot ért el, és latolgatják az esélyeket, vajon sikerül-e bejutni az elért pontszámmal a nyíltan elitképzést folytató intézményekbe. Ki az, aki akár vártan, akár meglepetésszerűen „jobbnak” bizonyul a felvételin a többieknél, és ki az, aki várhatóan, vagy meglepetésszerűen gyengébben muzsikál. Márpedig akadnak meglepetések jócskán.

shutterstock 536209414

Onnantól kezdve pedig, hogy március 9-én kitették az ideiglenes listát, és kiderült, hogy az iskolából ki az, aki valóban bejut, és ki nem, a felvételizők, vagyis akik legalább megpróbálták, két csoportra oszlanak. Vannak, akik jövőre is az osztályban maradnak, úgyhogy (átmenetileg) a legjobb barátnők lesznek.

És vannak, akiket lehet szemtől szemben ajnározni, a háta mögött pedig irigyelni, szekálni, vagy haragudni rájuk, mert jövőre úgyis elmennek, és különben is, biztos azért jutnak be, mert csaltak a felvételin.

Meg amúgy is, nem igazság, túl nehéz volt az írásbeli. Sőt, azt is hallották, hogy azt a gyereket csak azért veszik fel, mert az anyja bement az igazgatóhoz, és beszélt vele.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Hova menj a gyerekkel a tavaszi szünetben?

mimi 2017. április 13., csütörtök 15:12

Tojáskeresés, kecskeügyességi show, nyomozás, gólyalábasok, húsvéti medvebuli, nyusziműhely, szalmapiramis, vidámpark – gyerekbarát programból nem lesz hiány az idei tavaszi szünetben sem. Segítünk választani.

A tavaszi szünet idén április 13-tól április 18-ig tart. A nagy részét a húsvéti készülődéssel és magával a húsvéttal ki lehet tölteni otthon, de így is tuti lesz egy-két nap amin le kéne foglalni a tavaszi szünet miatt otthon tébláboló gyereket.

Mélytengeri kalandok a Vajdahunyadvárban
Mélytengeri kalandok a Vajdahunyadvárban
Fotó: F Exhibition

Íme pár remek egynapos családi program tojásfestésen innen, sonkakómán túl, itthonról és Ausztriából.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Anyatest, meg ami ezzel jár

Koncz Andrea 2017. április 12., szerda 16:53

Mi legyek 30 év múlva, lárvaarcú öreg néni, vagy ráncos öreg néni?

Itt a tavasz, sorra bújnak elő az online magazinokból a különféle bikinibody okosságok, ezzel párhuzamosan meg a testtudat, a szeresd önmagad, és a bátor asszony megmutatta, hogy néz ki a hasa szülés után, és neki jó így a strandon. 

Én például világéletemben kövér voltam, mármint mentálisan, akkor is, amikor 23 évesen 47 kiló voltam. Akkor is úgy éreztem, hogy nagy a seggem. Aztán nemrég a kezembe került néhány akkori bikinis fotó. Jézusom, bárcsak tudtam volna, hogy mennyire jól nézek ki. Körbekérdeztem pár barátnőmet, elővették a régi képeket, és mindenki ugyanezt mondta: Jézusom, bárcsak tudtuk volna akkor.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Bánj úgy magaddal, mint egy jóbarátoddal!

Cziglán Karolina, pszichológus 2017. április 11., kedd 18:19

Ha zavarban vagyunk, hogyan bánhatnánk jobban magunkkal, gondoljunk arra, mit mondanánk egy jó barátnak! Az emberek általában tudják, hogyan kell támogatóan viselkedni, kivéve, ha önmagunkról van szó.

Általában azt kérdezzük, mit tegyünk, hogy erős legyen a gyerek önbizalma, hogy jó legyen az önértékelése? Dr. Kristin Neff, a Texasi Egyetem pszichológia professzora pályáját az önbizalom tanulmányozásával kezdte, és éppen ennek korlátaival szembesülve jutott arra a következtetésre, hogy egészségesebb lenne, ha nemcsak magas önértékelésű, hanem legfőképp önmagával együtt érezni tudó gyerekeket nevelnénk.  

Neff gondolataihoz még visszatérünk, de most gondoljunk egy tinire. A tizenéves kor az az időszak, mikor normális jelenség, hogy napról napra, pillanatról pillanatra változik, hogyan vélekedik magáról a fiatal. Egyik nap egész jól van, a másik nap hülyének és butának tartja magát, mert érte egy apró impulzus, ami neki elég volt, hogy másvalakit lásson a tükörben, mint előtte. Mondjuk, valaki tett egy szerencsétlen megjegyzést arra, hogy nem előnyös ez a ruha, mert szélesebbnek tűnik benne a csípője. Ő máris látni véli, hogy ezek szerint hatalmas a feneke, és mivel ebben az időszakban az ember hajlamos a végletes gondolkodásra, tovább is fűzi, és hamar eljut oda, hogy emiatt nem fog kelleni senkinek, egyedül marad.

shutterstock 91076693
Távolról sincs vége, olvasson még »

Középiskolások buktatták le a csaló igazgatót

Aladár 2017. április 9., vasárnap 11:30

A diákújságírók végezték el a minimális munkával járó ellenőrzést, a Google nyújtotta lehetőségek ellen pedig még a mindenre elszánt intrikusnak és cselszövőnek, Amy Robertsonnak sem volt válasza.

Az új igazgató júliustól töltötte volna be az iskola igazgatói posztját, a gyerekeknek azonban nem tetszettek az iskolai újságnak adott válaszai, ezért felcsaptak oknyomozó riporternek, és rövid úton pontot is tettek a most Dubaiban élő Amy Robertson karrierjére. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Jótékonyság? Ez a tanár tényleg tudja, mi az!

Aladár 2017. április 8., szombat 16:29

Egy amerikai tanár szerette volna, hogy a szegényebb diákoknak is legyen lehetősége a tévézésnél konstruktívabb módon tölteni a nyári szüneteket, hétvégéket. Úgyhogy jótékonysági akciójában az iskola ÖSSZES gyerekének összegründolt egy bringát, szám szerint 650 darabot. Védőfelszereléssel.

Katie Blomquist első osztályosokat tanít North Charlestonbn, egy olyan iskolában, ahová többnyire szegényebb családok gyermekei járnak. Katienek feltűnt, hogy a diákjai többségének nincs lehetősége hétvégi kirándulásokra, és a nyári szünetet is többnyire tévézéssel töltik, ezért az az ötlete támadt, hogy minden egyes gyereknek szerez egy biciklit, lehetővé téve számukra, hogy legalább az otthonuk környékét körbekerekezhessék. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Felismered a rajzfilmfigurákat... a színeikről?

Dívány 2017. április 7., péntek 16:10

Vicces feladvány látott napvilágot a Facebookon, azt kell ugyanis megtippelni, melyik rajzfilmsorozat szereplőit látjuk, de pusztán a figurák színei alapján. Persze a rajzról a főszereplők száma és egymáshoz viszonyított magassága is kiderül, sőt az is, hogy az adott szín mennyire meghatározó a megjelenésében.

Elsőre blikkre bitang nehéznek tűnk, jobban odapillantva viszont egész sokat ki lehet találni. Nagyobb gyerekek és szülők előnyben!

Na, mennyi megy? Mielőtt átkattintasz a Facebookon az eredetire, nézd végig figyelmesen, mert a kép alatt a kommentekben máris ott lesz szinte az összes jó megoldás! 

Segítség, mit lehet csinálni 11 hét nyári szünettel?

Primilla 2017. április 6., csütörtök 20:03

Azt, hogy közeledik a tanév vége, onnan lehet tudni, hogy a gyerekek egyre jobban lelazulnak, ezzel párhuzamosan a szülők gyomrában, majd vállában egyre masszívabb görcs kezd kialakulni. Mert amíg a vakáció a gyereknek a felhőtlen boldogságot és a korlátlan szabadságot jelenti, a szülőknek a permanensen fennálló problémát: mégis, mi a jó francot csináljon holnap is a gyerekkel, kire bízza, ki vigyázzon rá, aki legalább a testi épségét képes megóvni (több-kevesebb sikerrel), és ad neki ebédet is?

Nem kis feladat, sőt, annyira komoly a helyzet, hogy kisiskolás gyerekek szülei csípőből vágják az adatokat: a nyári szünet pontosan 11 hétig tart, ezzel szemben a szabadság egész évre öt hét, ebből kettőt úgyis decemberben fognak kivenni, egyet tartalékolnak, ha bármi közbejönne, marad tehát kettő a nyárra. Szóval 9 hetet kell lefedni valahogy ötletesen.

Álom vs. valóság

Ha a nyár az ideális módon telik, akkor a végére a gyerek a sok szabadidő, kaland, és jól megválasztott inger hatására önmagára talál, a teste izmos, egészséges, D-vitaminnal töltött, bőre barna, haja szőke lesz, a lelke szabad, a fantáziája szárnyaló, élményeinek, hobbijainak és barátainak száma pedig ugrásszerű növekedést mutat.  Esetleg szerelmes is lesz, de ez opcionális.

shutterstock 589964051

Na és akkor ott vannak a realitások, úgy is mondhatnánk kissé profánul, hogy bilibe ér a kezünk, és a rutinos szülő végül már azzal is megelégszik, ha a gyerek még este is megvan, egészben van, és nem szottyadt össze az unalomtól, vagy az egész napos telefonozástól/gépezéstől/tabletezéstől.

A kettő között kellene megtalálni az arany középutat, amihez, lássuk be, segítségre lesz szükségünk. Sok-sok segítségre. Nagyjából bárki és bármi befogható, aki él és mozog, és a képernyőnézésnél értékesebb ingert tud biztosítani a gyereknek (az ebéd lehet rántotta is, nem fog belehalni, úgyis van gyümölcs, meg főtt kukorica). 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Apa hisztis hülyegyerek lesz, ha megfázik?

Primilla 2017. április 5., szerda 17:17

Hónapok óta fut egy borzasztóan idegesítő tévéreklám, ami egy megfázás elleni szert hirdet. Szerencsére már nem kell sokáig nézni, mert itt a jó idő, és a náthaszezon vége, de azért még néhányszor fel fog menni miatta a pumpa. A sztori ugyanis a következő: ha megfázik, apa egy hisztis hülyegyerekké változik, anya pedig angyali, elnéző mosollyal az arcán tűri.

Értem én a reklámozókat, nyilván elég magasan van a fogyasztók ingerküszöbe, ezért mindig valami nagyobb blődséggel kell előállni, amire felfigyelnek, rendben. Amit viszont nem értek meg, hogy a férfiak miért nem tiltakoznak ez ellen a spot ellen egyáltalán?

Szerintem ugyanis borzasztóan káros és lesajnáló képet sugall ez a reklám a férfiakról. Az pedig egy még sokkal riasztóbb feltételezés, hogy ez valaki szerint vicces lenne. Eleve bántó az alapvetés, hogy egy egyszerű náthától egy férfi nem tud uralkodni magán, és egy tenyérbe mászó, hisztis kis gnómmá változik, aki semmivel sem különb egy dackorszakos kétévesnél. Arrébb löki a tányért, duzzog az asztalnál, és ez teljesen normális, mindenki tudja, hogy ilyenek ezek!

Elmagyarázom egy párhuzammal: vajon mit szólnánk egy olyan PMS-t enyhítő gyógyszer reklámhoz, aminek az a tételmondata, hogy ne közelítsetek anyátokhoz, mert menstruálni fog? Oké, ma egy tűzokádó sárkány (lángnyelvek, pokolbéli képek érkeznek), de beveszi a gyógyszert, és elmúlik. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

A diákok jövője csak parasztáldozat

Primilla 2017. április 4., kedd 14:30

Nem lennék most azoknak a szülőknek a helyében, akiknek a gyereke éppen a CEU-ra jár. A helyzet az ő szemszögükből a következő: A gyerek tegnap még egy menő egyetem szépreményű hallgatója volt, ma pedig, hát, mondjuk úgy, hogy kihúzták a lába alól a talajt, és jelen pillanatban senkinek gőze sincs, hogy hogyan tovább. És akkor még finomak voltunk.

Mert itt így megy ez. Tegnapelőtt a dolgozók nyugdíjmegtakarítása, tegnap a legnagyobb példányszámú napilap, ma meg egy egyetem tűnik el. Hogy miért? Hát, mikor miért. Mikor mire van szükség, vagy mire haragszanak meg, ki lesz az ellenség éppen.

Azt szeretném mondani, hogy az ember sok mindent lenyel, de ha a gyerek jövőjével kezdenek el játszani, azt már nem. Az egyetem nem óvoda, (és ha már itt tartunk, a szakgimnázium sem!) amit persze, bezárnak, mert racionalizálni kell, aztán legfeljebb kicsit kényelmetlenebb lesz egy kilométerrel arrébb hordani a gyereket reggelente, nem baj, megszokják.

Egy egyetemre bejutni (pláne Magyarország egyik legmenőbb egyetemére, mert a CEU az!) évekig tartó, kőkemény munkával, céltudatos tanulással jár. Meg persze lemondással a gyerek, és az egész család részéről. És hatalmas örömünnep, ha sikerül, a szülők büszkék és boldogok, a gyerek sínen van.

Aztán egyszer csak hopp, egyik napról a másikra, gyorsan hoznak egy törvényt, amitől az egyébként kiválóan működő, és remek szakemberek ezreit adó egyetem nem működhet tovább Magyarországon. Nyilván nem szakmai alapon, mert hát olyant nem találtak, hanem mert csak, mert ma éppen a „tulaj” az ellenség. Persze nem volt ez mindig így, volt idő, amikor még jó volt Soros-ösztöndíjasnak lenni. De hát azok az idők már elmúltak, elfelejtődtek, de leginkább: mit számítanak?

Elmondom, hogy mit üzennek ezzel szülők millióinak. Először is, hogy bárki, bármikor ellenséggé válhat, és ha véletlenül úgy alakul, nincs az az isten, vagy törvény, ami megmenti őt. Legyen az egy jó nevű egyetem, napilap, vagy a gyerek jövője. Habár az utóbbi csak járulékos veszteség, nevezzük parasztáldozatnak. Nem számít a gyereked! Te sem számítasz, csak az számít, hogy ők mit akarnak. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Miért szívatják a közteresek a szülőket?

Primilla 2017. április 4., kedd 07:03

Gyerekblogként eddig sem volt szokásunk, és továbbra sem áll szándékunkban politikusok alá adni a lovat, de a minap olyat szólt a főpolgármester, aminek én személy szerint felállva tapsolok.

Egy félmondatban megemlítette ugyanis, hogy nem nézi jó szemmel, hogy az iskolák környékén kényszerhelyzetben lévő szülőket büntetnek a közterület-felügyelők. A témával az elevenemre tapintott, elmesélem, miért.

A nagyobb gyerekem Sopronban járt óvodába. Sopron szinte teljes egészében fizető parkoló övezet, ami jórészt belátható: elképesztően sok a (bevásárló)turista, magyar szót szinte alig hallani, végül is miért ne lehetne pénzt kérni a közterület használatért, úgy is, mint parkolás?

Csakhogy, ennek megfelelően az óvoda környéke is parkolóövezet volt, ami minden reggel egy meglehetősen bizarr rituálét vont maga után. Leparkoltam az ovi előtt, kiemeltem az autóból a csecsemő kisfiamat, majd kibújt a hároméves kislányom is. Elsétáltunk az 5-20 méterre lévő parkolóautomatához, megváltottam a jegyet.

shutterstock 181410356

Közben a lányomat folyamatosan szóval tartottam, hogy eszébe ne jusson kiszaladni az útra, vagy elcsellengni mellőlem. Több kezem ugyanis nem volt, amivel őt is foghattam volna, egyikben a babát tartottam, másikkal az automatát nyomkodtam. Aztán visszasétáltunk az autóhoz, kinyitottam az ajtót, betettem a szélvédő mögé a pakolócédulát (a hároméves még mindig szabadon állt mellettem, miközben a frász kitört, nehogy kiszaladjon), majd besétáltunk az oviba. Eléggé stresszes volt.

Mára persze már az sms-parkolás miatt ugyanez könnyebb, csakhogy drágább is. Alkalmanként egy kényelmi díjjal drágább, az összeg a használt az alkalmazástól is függ, de 20 munkanappal és naponta két parkolással számolva már ezresekről beszélünk, és ez még nem a parkolás, csak a kényelmi díj.

Távolról sincs vége, olvasson még »
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29

Blogok, amiket olvasunk

KETTŐS MÉRCE Percenként keres annyit, mint más havonta

Mészáros Lőrinc tavaly 96 milliárd forinttal gazdagodott. Napi 263 millió, percenként 183 ezer forint gyarapodás. Nem rossz!

KREATÍV PSZICHOLÓGIA Ezek a játszmák teszik tönkre a kapcsolatainkat

A játszmákkal nem csupán saját magunkat tehetjük boldogtalanná, de embertársainkat is az őrületbe kergethetjük játszi könnyedséggel.

HATÁRÁTKELŐ Hogyan szerezzünk barátokat külföldön?

Négy éve költöztünk Svédországba, nulla kapcsolattal. Innen épült fel a társaságunk. Tippek barátkozáshoz.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés