KETTŐS LÁTÁS

Mitől nem tudunk aludni?

2010. március 2., kedd 16:43

Hemingway, Michael Jackson – mindketten a világ hódolatát tudhatták magukénak, ember hivatásában és elismertségben sikeresebb talán nem is lehetett volna, mégis, mindketten álmatlansággal küzdöttek. Az álmaik valóra válnak, mégsem tudják nyugodtan álomra hajtani a fejüket. Hogy is van ez? És mi, akik sikeresebb életre vágyunk, nekünk miért nehéz elaludni? Tari Annamária pszichológus és Horváth Gergely (MR2-Petőfi rádió) gondolta végig a kérdést.

Tari Annamária

„Az álom-felfogások metafizikai irányzata még ma is megvan. A Nílus deltájának fellahjai például turbánba burkolják a fejüket, nehogy kiszálljon a lelkük a fejükből alvás közben, a kenyai maszáj törzseknél pedig tilos hirtelen felébreszteni egy alvót, nehogy kóborló szelleme ne bírjon visszatérni a testébe.” (Michael Jouvet:Alvás és álom, Typotex Kiadó) Az emberiséget már évszázadok óta izgatja, mi megy végbe az agyban alvás közben, mi az álmok funkciója és mit jelentenek az álomtartalmak. Sokan vannak, akik állandóan arról panaszkodnak, hogy képtelenek jól aludni, mások legszívesebben ki sem másznának a paplan alól.
Az álmok tartalmi elemzése – tudományos alapon – sokat elárul mindazon lelki tartalmakból, melyek foglalkoztatnak bennünket. A mai fogyasztói társadalom mókuskerekében viszont nem mindegy, ki milyen alvásminőséget tudhat magáénak, mennyire hisz az álmaiban, hogy az ágyát menedéknek használja-e a világgal szemben, vagy csupán a pihenés funkciójára tart igényt.
Akik babonásan hisznek az álmaikban, néha szeretnék azt hinni, egy másik értelmezőrendszerben gondolkodhatnak, mikor az utalásokat fejtegetik. Általános fogalmakat használnak, amik azonban nem jók semmire, csak arra, hogy metafizikai magasságokkal (olykor mélységekkel) védekezhessenek a valóság ellen.
Ha tehát feltesszük a kérdést, szeretünk-e álmodni és szeretjük-e az álmainkat (melyekre visszaemlékszünk ébredéskor), a válasz valójában arról is szól majd, szeretjük-e az életünket, a gondolatainkat, az ábrándozásainkat, a belső világunkat.
Az élet a miénk. És olyan lesz, amilyenné alakítjuk. Nemcsak a külső körülmények, hanem a belső értékek és hozzáállás lesznek a meghatározó feltételek. Aki pozitívan szemléli önnön életét, nagyobb valószínűséggel aktívabban is tesz azért, hogy közérzetét elfogadható szinten tartsa.
Ismerünk örök elégedetlenkedőket, állandóan felelőst keresőket, akiknek indulatai mintha folyton csúcsra járatva működnének. És vannak olyanok is, akik saját életükben sem találják önmagukat, mert állandóan azt érzik, nem csinálnak jól semmit.
Az álmok nem megrendelhetőek, de sokat számít az, ha valaki azt éli át, ebben a világban kell megvalósítania céljait, néha könnyebben, néha nehezebben. Aki viszont úgy gondolja, a világ csak kitol vele, az valójában nem él, hanem állandóan túlél. Mindig. Az aktuális „Valamit”.
Martin Seligman volt az a kutató, aki a tanult tehetetlenség elméletét megalkotta. Ennek az elméletnek azonban volt még egy komoly tanulsága, és ez lett a tanult optimizmus teóriája. Az előbbit kicsit gyakrabban halljuk, a másikat viszont érdemes lenne tanulmányozni.
Hogy az álmok és a valóság, az elérhető célok és az ábrándozás olyan fogalmakká váljanak, amik jó érzésekkel járnak.
Mert hiába, a helyzet az, hogy ezt az életet kell – inkább tanult optimizmussal a tanult tehetetlenség helyett - jól megélni...

Horváth Gergely

Igen, a világ könnyű álmot ígér. Folyamatosan álmokat generál és álmokat láttat velünk, leginkább akkor, amikor ébren vagyunk. Arra sarkall, hogy az életünket megvásárolható álmok szerint lakjuk be. Ezek az „álmok” megszólítják vágyainkat, s megszerzésüket lassan, de biztosan saját, valóságos életcélunknak tekintjük majd. Átvágyódunk, más körülményeket óhajtunk magunknak, s miközben ezt tesszük, folyamatosan ütközünk saját, megélt életünkkel, hiszen ahelyett, hogy elfogadnánk a realitást, amelyben élünk, a vágyott és a létező közötti feszültségben őrlődünk. És ez nem más, mint eltérítés saját életünktől, a biztos boldogtalanság, vagyis: maga a halál. Valahogy úgy képzelem, mint a meteor-rajzást; mint a Föld légkörébe belépő idegen testek, úgy izzanak fel a rémálmok akkor, amikor ezek a külső, megkedveltetett vágyak át akarják venni az irányítást valóságos, gyakran titkolt, esetleg nem is ismert igényeink felett. Nem vagyok tudós, de annyit saját tapasztalatból ki merek jelenteni, hogy az alvásunk mikéntje – leszámítva a fizikális okokat – önmagunkról jelez valamit. Senki sem akar rosszakat álmodni, ezért ha rémálmaink vannak, az általában azt jelzi, hogy valami nincs rendben. Az esetek többségében: bennünk. Puskagolyókat nem lehet faggatni. Pedig az a golyó, amit 1961. július 2-dikán Ernest Hemingway a saját agyán átrepített, sokat láthatott. A másodperc töredék része alatt jutott át hat évtizednyi élet emlékein. Ezt az életet kívülről kalandosnak, macsónak és sikeresnek láttuk. Hemingway az I. világháború első amerikai sebesültje volt, háborús hős, aki katonaként, később tudósítóként és férfiként is a kalandokat kereste; boksz, oroszlán- és cápavadászat, bikaviadal és az alkohol tették próbára erejét. Alkotói életműve maradandó, az Öreg halász és a tenger például örökragyogású kisregény, a Nobel-díjnál többet pedig író hivatalos elismerésként nem kaphat. Mégis, Hemingway több évnyi depresszió és alkoholproblémák után, mintegy a halál előtti tisztelgésként a halántékához emelte a fegyvert. Álmatlanságban szenvedett, több önéletrajzi ihletésű írásából is kiderül, hogy félt elaludni. Ahogy a mai ember addigi ül esténként a televízió előtt, amíg kifejezéstelenné váló arcán szemére rárogy a szemhéja, Hemingway úgy itta bele magát az éjszakákba. Valamit nem akart látni. Ébren bármivel elterelhetjük önmagunk figyelmét, de az alvással el kell engednünk elfojtott ügyeink gyeplőit. Kiengednünk szellemeket, amelyek nap mint nap halloweeneznek velünk. Nem szép játék. A csend ellenség, mert meghalljuk őket. A sötét ellenség, mert meglátjuk őket. A velük való küzdelem lefáraszt. Az elterelő hadműveletek (tv, party, alkohol) szavatossága előbb vagy utóbb lejár. Személyes tapasztalat, nem tudomány: a rémek addig tombolnak, amíg nevükön nem nevezzük őket. Mindaddig formátlan démonok, akik azt susogják, hogy álmatlanságod és boldogtalanságod valaki más hibájából fakad. „Nem kell felelősséget vállalnod azért, hogyan élsz. A cselekedetekért, a szavaidért, a környezetedért, a téged szeretőkért, a múltadért, a jelenedért! Kapaszkodj sérelmeidbe, biztos volt néhány, és hangoztasd őket, hogy biztonságosan elháríts minden felelősséget magadról!” Nem tudom, Hemingway mit nem akart látni. De azt tudom, hogy meglátni csak a kezdet. Utána általában bocsánatot is kell kérnünk. És meg is kell bocsájtanunk.
Tari Annamária Tari Annamária Pszichoterapeuta, pszichoanalitikus kandidátus Első diplomáját gyógypedagógusként szerezte, majd az ELTE pszichológia szakán végzett. Klinikai szakpszichológusi és pszichoterapeuta szakvizsgát tett. Fiatalkori álmát váltotta valóra akkor, amikor pszichológusként kezdett dolgozni, és szakterületének a pszichoanalízist választotta. A nagyközönség először az MTV Repeta című magazinműsorában ismerhette meg mint tanácsadót. Majd a közszolgálati televízióknak, a VIVA zenecsatornának, az RTL-nek és a Magyar Rádiónak köszönhetően nevét határon innen és túl sokan megismerhették. Rendszeresen publikál. Első könyve 2003-ban jelent meg Intim szféra címmel, melyben a 17–25 éves korosztály problematikájával foglalkozik. Tavaly látott napvilágot a Sejtem című kötet, melyben a rákos betegek pszichés problémáinak kezeléséről olvashatunk. Számos publikációját olvashatjuk weboldalán, a www.tariannamaria.hun. Egyebek mellett olyan témákról: mint például a munkaalkoholizmus, a blogolás vagy éppen az étkezési zavarok. Tari Annamária a pszichoterápia mellett kommunikációs és médiatréningekkel és oktatással is foglalkozik.
Horváth Gergely Horváth Gergely

Rádiós műsorvezető, író 1972-ben született Budapesten.
A Berzsenyi Dániel Gimnáziumban érettségizett, majd az ELTE BTK történelem szakán folytatta tanulmányait. 1995-ben kerül a Magyar Rádió Petőfi adójához, ahol olyan műsorok készítésében vett részt, mint például a Reggeli Csúcs, Moziklub, Egy férfi, egy nő. 2007-ben az Európa kiadó gondozásában jelent meg első regénye, A szív útjai.

Jelenleg az MR2 Petőfi rádióban mixeli a popot a kultúrával.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2010.03.03 13:31:38Mtfun

    Gergely,ezt mesterien írtad.Én is így alszom, és tudom is,hogy mi az amivel minden éjszaka megküzdök.Valóban nem segít semmi, csak percekre,órákra.Nagyon nehéz ezen változtatni, de ha nem tesszük meg,akkor felőrli minden erőnket.

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta