Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Néha érthetetlenül természetesnek vesszük, hogy az ünnepi időszak nemcsak ajándékban, hanem ételben, italban is bővelkedhet, legyen szó gyerekről vagy felnőttről. Utazások, drága programok tarkítják modern karácsonyainkat, de nem szabad elfelednünk azt sem, hogy száz éve ez egész másként volt.
A háborús karácsonyok annak ellenére is távolinak tűnhetnek, hogy jelenleg is vannak olyan részei a világnak, melyekben ropognak a fegyverek. Dédanyáink sokkal jobban értették még, mivel is jár egy ilyen ünnep, hiszen voltak köztük olyanok, akik már az első világháborút is megélték, majd nem sokkal később a nagy világégésben kellett talpon maradniuk. Nélkülözés és félelem mellett ugyanakkor ott volt a fény, a következő generációba vetett hit: ha másért nem, hát gyermekeik miatt olyan karácsonyt teremtettek, amilyet lehetőségeik megengedtek.
A karácsony a fronton is ünnep volt
A frontokon ragadóknak volt nehezebb a karácsony, vagy az otthonukban őket féltő családtagoknak? Nehéz lenne döntést hozni, mindenesetre az első világháború még olyan lovagias tudott maradni, hogy szentestére akár a fegyverropogás is elhallgatott. Közben persze mindenki tudta, hogy a hátországban is szenvednek: pótkávéval, húsmentes ünneppel, jegyre osztott élelmiszerrel kellett a karácsonyt is megtartani.
A fronton ugyanakkor volt még ekkor is igazibb karácsony: jutott különlegesebb étel, sőt, még ajándék is a bakáknak. Persze ezek a praktikus irányba mentek, legalábbis az egyszerű katonáknál, akik cigarettát, ahhoz tárcát, pipadohányt kaptak – a tiszteknek akár pezsgő vagy rum is jutott Az Est Galíciából dolgozó kollégájának beszámolója szerint.
Hideg sült, szalonna, sajt, feketekávé, rum vagy szivar szerepelt a jobb frontkarácsonyokon a kínálatban, ám ahogy a háború elhúzódott, úgy lett ez egyre szegényesebb.
Liba helyett krumpli volt a „hús”
A második világháború karácsonyai már mások voltak: kevesebb emberiesség, kímélet is maradt azokban. Érdekesség, hogy ekkor ónra és alumíniumra olyan nagymértékben volt szükség, hogy karácsonyi díszekből is hiány volt, mivel inkább a fegyverekhez használták ezeket az értékes alapanyagokat. A díszek papírból, tobozból, kifestett terményekből készültek el, és kerültek a karácsonyfára.
Húsra, tejre, tojásra, disznózsírra számítani nemigen lehetett, ezért kreatívan kellett megoldani az étkezéseket: könnyen lehet, hogy amit libaként tettek az asszonyok az asztalra, az bizony krumpliból volt az állat alakjára formázva.
Sült helyett belsőségeket, például ökörszívet tálaltak.
Németországban volt egy igazán látványos velejárója is a náci eszmék térhódításának: a fa tetejére nem csillag került, hanem horogkereszt.
Az volt az ünnepi, amiből akadt bőven
Nem minden év volt azért szerencsére háborús: nézzük, mit is tettek az asztalra hagyományosan ezekben az időkben, kevés pénzből, de annál több leleménnyel! Még bevett volt, hogy a szentestét böjt előzze meg: sokszor volt maga a szentesti menü is húsmentes, hüvelyeseket, tököt készítettek. A katolikusok ezt a napot még böjtinek tekintették, nem volt dínom-dánom. Éjféli mise előtt, vacsorára is káposztás-gombás étel és mákos bobájka, azaz guba volt – az egyéb felekezeteknél ugyanakkor ilyenkorra is ünnepi menü dukált már, sült húst, hurkát, kolbászt eszegettek.
Ezekkel kapcsolatosan nem szabad elfeledni, hogy főként a régi, paraszti világban a kamra adta, nem a boltból származott: az őszi vágásokkor eltett húsfélék szolgáltak a lakoma alapjául. Megfigyelhető egyébként is, hogy ezek mellett sokkal több zöldséget, babot, káposztát ettek a régiek, és erről az ünnepekkor sem tettek le.
A hurka és a kolbász a jómódú családok luxusa volt a vidéki Magyarországon.
Egyes tájegységekben a káposzta volt az ünnep ikonikus étele: a hal száz éve inkább a böjtök, semmint az ünnep kelléke volt, így azt nem adtak karácsony szent napjain az asztalra. Somogyban ugyanakkor a vadfogásoknak volt kiemelt jelentősége, furamód a spórolás miatt: a közeli Zalában kilőtt jószág adott finom ízt az ünnepeknek is. Ahol épp gabonát termesztettek, ott az jelentette a karácsonyi menü gerincét: mindig azt ették dédanyáink, amire volt lehetőségük, s megpróbálták minél ünnepélyesebb köntösbe öltöztetni azt.
Arról is írtunk, milyen fura díszek kerülhettek a karácsonyfára háború idején.
Coverkép: Fortepan/Miklós Lajos
