Emlékszel még milyen volt a karácsony a szocializmus idején? Nem csak a hiánygazdaság miatt volt nagyon más, a rendszer teljesen meg akarta fosztani keresztény jellegétől az ünnepet.
A huszadik század második felében Magyarországon a karácsony egyszerre szólt a tiltásról és a csendes ellenállásról. A kommunista hatalom mindent megtett, hogy a keresztény ünnepet vallásmentes eseménnyé formálja.
Ilyen volt a karácsony a szocializmusban
A vallási jelképek eltüntetése, a Mikulás lecserélése Télapóra – szovjet mintára –, valamint az, hogy az 1950-es évek elején karácsony másnapját munkanappá nyilvánították, azt a célt szolgálták, hogy a rendszer szekularizálja és ellehetetlenítse az ünnepet.
Bevezették a fenyőünnepet, és azt sulykolták, hogy a karácsonyi időszak a dolgozók jólétének és a békéért folyó harcnak az ünnepe, legfontosabb napja pedig Sztálin december 18-ra eső születésnapja.
Mindez azonban csak a felszínen működött. A családok jelentős része továbbra is a Mennyből az angyalt énekelte otthon, a gyerekeknek Jézuska hozta az ajándékot, és éjféli misére is elmentek az emberek – gyakran besúgók, megfigyelés árnyékában.
Bár a 60-as években lassú enyhülés kezdődött, és a karácsony a kereskedelem területére került át, a hiánygazdaság miatt az ünnepi készülődés komoly kihívást jelentett: sorban állás volt a fenyőfáért, narancsért, banánért, különlegesebb édességekért. A korlátozott árukínálat miatt a szülők sokszor pult alól szerezték be a ritkaságnak számító csemegéket, játékokat, műszaki cikkeket.
A képre kattintva galéria nyílik!
A rendszerváltás felé haladva a központi tiltások fokozatosan háttérbe szorultak, és a karácsonyt hivatalosan továbbra is fenyőünnepnek nevezték ugyan – ezt csak 1988-ban törölték el –, az ünnep félig-meddig visszanyerte eredeti szerepét. Ennek a folyamatnak egyik fontos végső momentuma volt, hogy 1987-ben a Magyar Televízió újra közvetítette az éjféli misét.
Ezek volt a népszerű ajándékok
Az 50-es években már egy pár kesztyű vagy zokni is értékes ajándéknak számított. Később megjelentek az NDK-s játékvasutak, matchboxok, a 70-es években pedig a Moncsicsi, a Rodolfo-bűvészkészlet, a korcsolya és a szánkó számított gyakori meglepetésnek. Ekkoriban a tehetősebbek már magnót, lemezjátszót vagy fényképezőgépet is vehettek.
A 80-as években a butikok és a nagyáruházak szélesebb kínálattal várták a vásárlókat, erősödött a fogyasztás, de a slágertermékekért – fridzsider, színes tévé, videomagnó – szó szerint roham indult az ünnep előtt. A Skála áruházban az 1986-os karácsonyi időszakban például több mint 5000 színes tévét adtak el.
Emlékszel még, milyen volt az ünnepi menü régen? így vacsoráztunk a szocializmusban szenteste.
