Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Régen az arisztokrata családok gyermekeit hajas babák, ólomkatonák, villanyvasút várta a fenyő alatt, a szegényebbek viszont legfeljebb jótékonysági esteken juthattak karácsonyi ajándékhoz - vagy akkor, ha megszánta őket Felemás Dani, a karácsonyi betörő.
„Elérkezvén karácsony napja, hat órakor háromszoros csengetés hirdette a mi karácsonyfánk megérkeztét. Ekkor megnyílt atyánk nappali terme s mi gyermekek – öten voltunk – egy szoba közepén elhelyezett nagy asztalon, mindegyikünk külön megtalálta karácsonyfáját s az a körül csoportosított különféle ajándékokat. (…)
Az est azzal telt el, hogy mindegyikünk apróra megvizsgálta a nyert ajándékokat s mindegyikünk külön forró, hálás kézcsókkal megköszöné azokat a boldog szülőknek.
Szüleinktől néhány tanácsot és intelmet kellett meghallgatnunk. Az akkor hallott szavak mélyen vésődtek lelkünkben, s egész éven, mint intő jobb lebegett előttünk” – írta báró Podmaniczky Frigyes, a reformkor emblematikus alakja gyermekkora karácsonyairól.
Az első karácsonyfa
Az 1830-as években – két évszázaddal ezelőtt – a karácsonyfa még nem terjedt el általánosan Magyarországon. Kezdetben csak arisztokrata családoknál jelent meg az osztrák szokás szerint feldíszített fenyő; állítólag Magyarországon Brunszvik Teréz volt az első, aki Mikó utcai kisdedóvójában fát állíttatott a gyerekeknek. 1854-ben Jókai Mór így írt a Vasárnapi Újság hasábjain:
„Annyi ablak ki volt világítva az utcákon, fényes hintók robogtak alá s fel; ragyogó boltablakokban fenyőfák voltak kitéve, égő viaszgyertyákkal, cukorangyalkákkal, picike bölcsőkkel, azokban aludt a kis Jézus...”
Az arisztokrata családok szokása cselédek útján a falvakba is eljutott, de általánossá csak az első világháború után, az 1920-as években vált. A fára a tehetősebb családok marcipándíszeket, színes üveggolyókat, jégcsapokat, angyalhajat aggattak, a szegényebbek leginkább ezüst papírba csomagolt diót, almát, esetleg pattogatottkukorica-füzért. A szaloncukor szintén leginkább a gazdagok kiváltsága volt; a szegények cukorrépából főztek szirupot, és azt gazdagították darált dióval, majd becsomagolták az előző évekből maradt ezüst- vagy aranypapírba, esetleg kockacukor került az ollóval kirojtozott szélű papirosba.
Régi ajándékok, régi gyerekeknek
A fa alatt a gazdagabb családok gyermekeit ajándékok is várták:
a lányokat babaházak, porcelánfejű babák, játék babakocsik, a fiúkat villanyvasút, bicska, ólomkatona, hintaló.
Az ajándékokat a bazársorokon és játékboltokban lehetett beszerezni; Budapesten például az ötemeletes Párisi Áruházban vagy az Árkád Bazárban, a Rákóczi, Dohány és Síp utca kereszteződésében. Ugyancsak kedvelt ajándék volt a könyv, az Új Idők például 1935-ben így írt: „Micsoda élmény volt lefeküdni a szőnyegre, a karácsonyfa alá, előttünk Herczeg Ferenc Pogányokja, azon frissen, amint kivettük kemény papírtokjából. Borzas kis húgom fel sem nézett a Cilikéből. Tutsek Anna könyvei úgy hozzátartoznak a fiatal leányhoz, akár a saját mosolygása. (…) Az apróságok már akkor is Michlbeck bácsi rajzait mutogatták egymásnak a Mackó-könyvekben”.
Főúri karácsonyok
Gróf Teleki Mihály így emlékezett vissza az erdélyi Gernyeszegen töltött gyermekkori karácsonyaira: „Az igáskocsisunk, Andris kiment az erdőpásztorhoz, kivágták a fenyvesrészből az általa kiválasztott fát, ő behozta, s felállítottuk lent, a mosókonyhában. Nagyon szép magas fát hoztunk, olyan magasat, mint a mosókonyha. Azt beletették egy talpazatba, addigra már előkészítettük a díszítést, színes-fényes papírból kosarakba jött füge, aszalt szilva, kockacukor, dió, a fiúknak bicsak, a lányoknak baba, miegymás.
A kosárkákat felakasztottuk a fára, meg sok gyertya is került rá. Egy hosszú asztalon sorakoztak a szilvaízes cipók, minden gyerek kapott azt is.
Mi szépen felöltözve lementünk, a majorból meg a tanyáról ökrös szekérrel vagy szánon behozták a gyerekeket a kastályba, s aztán a karácsonyfa alatt volt nagy ajándékozás, tizenöt éves koráig minden gyermek ajándékot kapott."
Az Andrássy-család legtöbbször Budapesten töltötte az ünnepeket, de időnként betléri birtokukra is elutaztak. Különös gondot fordítottak arra, hogy a személyzet se maradjon ki az ajándékozásból. A szolgálók többnyire ruhát, ágyneműt vagy cipőt kaptak, a gyerekeket pedig az ebédlőben, a fehér lepellel letakart asztalon várták az ajándékok. A család angol nevelőnője, Mary Elizabeth Stevens levélben számolt be a család legfiatalabb tagjainak ajándékairól:
„A gyermekek sok szép holmit kaptak: festékkészletet, Ilona egy íródobozt, benne a monogramjával díszített levélpapírral.
Mindegyik gyermek kapott egy úti neszeszert, és játékokat, könyveket stb.” A nevelőnőnek minőségi ruhadarabokat és ékszereket (melltűt és medalliont) ajándékozott a család.
Felemás Dani, a karácsonyi betörő
Akik nem voltak olyan szerencsések, hogy gazdag családba születtek, jóval kisebb ajándékokkal is beérték: például azzal, ha édesanyjuk megengedhette magának, hogy mákot vegyen az ünnepi mákos tésztához… Az arisztokrácia szociálisan érzékeny tagjai karácsony közeledtével jótékonysági eseteket szerveztek a szegény gyermekeknek és az árváknak, amire, különösen az első világháború éveiben és utána igencsak szükség volt.
Még a betörők között is akadt olyan, aki a szívén viselte a szegény gyermekek sorsát: 1937-ben Felemás Dani, „egy Mikulás külsejű hosszú fehérszakállas öregember” fosztogatta a Berlini (ma: Nyugati) tér játékboltjának betört kirakatát, zsákja „már tele volt hajasbabákkal, katonacsákókkal, játékpuskákkal, sok más mindenféle olyan tárggyal, amik a gyermekek örömei”, amikor a rendőrök lekapcsolták. Felemás Dani korábban arról vált hírhedtté, hogy lopott cipőket osztogatott a munkásoknak, de akciója eredményeképpen sokan felemás cipőhöz jutottak. A jótékony betörő ezúttal is az angyalföldi munkások gyermekeinek szánta volna az ajándékokat. (Borítókép: Fortepan / Korbuly család)
Ha szívesen olvasnál arról is, milyen volt a karácsony 1944-ben, ezt a cikket ajánljuk.
