Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
1. A fürdőkádban ülök. Már legalább egy órája. Nem sietek, nem akarok kimenni, tudom, hogy rám vár. Utálom, ahogy vizslat a sóvár tekintetével. Undorodom tőle, és jó ideje fájdalmat okoz az érintése. Kiábrándultam belőle jó pár hónappal ezelőtt. Nem tudok férfiként tekinteni rá többé. Persze ő nem érti, mi történt, pedig ezerszer elmondtam neki, nem lesz ez így jó. Hát, bekövetkezett. Kiábrándultam, és nem akarom többé. A testem se akarja. Csak lefekszem mellé, és átfordulok a másik oldalamra. Még sokáig nem alszom el, de visszafojtva szuszogok, nehogy meghallja, hogy ébren vagyok. Azt hiszem, már ő is kezd beletörődni a helyzetbe. Hallom, amikor kimegy a fürdőszobába, és maszturbál. Szánalmas. Gyűlölöm, és sajnálom. El kellene hagynom, de még nem megy. Nem vagyok elég erős. Nincs meg a következő áldozatom, és ki az, aki egyedül akar lenni? Gyáva vagyok, hogy kimondjam, vége, nem kellesz többé, ezért nap, mint nap csinálom tovább. Mindaddig, amíg valakinél elszakad a cérna. Jó, persze tudom, anyám is leélte így az életét, mondják, hogy sok házasság így végzi, de én nem akarom.
Több mint egy évig éltem egy olyan férfival, akit nem kívántam. Félreléptem. Többször is. Nem vagyok rá büszke. Hónapokig szenvedtettem, amíg végre megkönnyebbülhetett. Ő hagyott el. Megérdemeltem. Gyáva voltam, hogy kimondjam, vége! Nem kellesz már. Így jár az, aki nem cselekszik, a leckét nem kerülheti el.
Pár évvel később...
2. A fürdőkádban ül. Már legalább egy órája. Persze, hogy nem siet. Nehogy bepróbálkozzak nála. Újabban már az öltözést is inkább megoldja úgy, hogy én ne lássam. És ez hónapok óta így megy. Először azt hittem, egy veszekedés lecsengésének vagyunk áldozatai. Aztán azt mondta, fáradt. Majd azt, hogy nem tudja, mi baja van, nem kívánja a szexet. Túl vagyok a síráson, a hiszti, és a dackorszakon, csendes beletörődésbe burkolóztam. Ami azt illeti, beleszoktam az új szerepbe. Egyre kevésbé hiányzik a szex, de azért gondolok rá. A probléma ott van az agyam hátsó zugában. Próbálom nem észrevenni a kis rohadékot, de néha kijátszik engem, és előtör. Ilyenkor odaállok a tükör elé meztelenül, és utálom magamat. Szánalmas vagyok, egy gyáva, aki nem mer változtatni. Persze tudom, hogy baj van. Nagy baj. Törvényszerű, hogy így nem maradhat. Mert így nem lehet hosszú hónapokon át élni. Pedig mennyien megteszik. És mennyien hazudnak maguknak! Mert előbb vagy utóbb mindig jön egy harmadik. Kegyetlenül hangzik, de így igaz. És jönni fog valaki, akit majd kívánnak.
Több, mint egy éven át éltem szex mentes kapcsolatban, mert nem kívántak. Hónapról hónapra jobban gyűlöltem magam, a testem, a lelkem, a gyávaságom. Végül én hagytam el, ő még ehhez is gyáva volt. Gyávább, mint én. Hogy kimondja, vége, nem kellesz már! Egy tucat nővel megcsalt. Megérdemeltem. Három évembe telt, amíg újra összeszedtem magam. Így jár az, aki nem veszi a jeleket. Aki csukott szemmel jár, az a végén a kemény leckét sem kerülheti el.
Kedves Olvasó, magadra ismertél? Változtass!
