INTIM

„Melletted nem érzem magam férfinak!”

2010. március 16., kedd 13:02

ferfinakMinden nő fejében él egy kép a jövendőbeli társat illetően, és ilyenkor szokás ellőni olyasmiket, hogy intelligens, magas, okos, sportos, biztos egzisztenciájú és így tovább. Néhányan azonban magasról tesznek a hangzatos jelzőkre, és az álomtárs kimerül annyiban, hogy az illető egyszerűen csak legyen férfi. De mit is jelent ez pontosan?

Ami a harmincegy éves T. barátnőmet illeti, határozott véleménye van a férfikérdést illetően. Öntudatos, munkájában kemény és sikeres, az a fajta nő, aki tudja mit jelent megállni a saját lábakon, maga teremtette anyagi biztonsága ellenére nem szállt el, emberi kapcsolataiban empatikus, finom és odafigyelő - magánélete azonban csapnivaló. A férfiak sorra dobják be a törülközőt, az indok pedig legtöbbször ugyanaz: T. mellett nem érzik magukat kellőképp férfinak. Legutóbbi pasiprojektje például egy nyavalyás csavarhúzó miatt bukott meg.

Gyerekként folyton az ezermester édesapján lógott, együtt hegesztettek, fúrtak, faragtak, T. komoly gyakorlati tudásra tett szert, azt azonban senki nem magyarázta el neki, hogy vannak élethelyzetek, amikor bizonyos dolgokat át kell engedni a másiknak, mert könnyen előfordulhat, hogy ügyessége a férfi önérzetét sérti. Idővel aztán a saját bőrén tapasztalta, figyelni kell a másikra, teret kell adni a férfinak - ez a felismerés azonban legtöbbször akkor válik világosság számára, amikor már rég késő.

„Az expasim szerint mellettem nem lehet eléggé férfi, sőt, ha emlékezetem nem csal, meg is alázom férfiasságában. Erős kijelentésének közvetlen előzménye nem volt egyéb, mint egy konnektorcsere, én ostoba, beleszóltam, mit hova és hogyan kössön - és ezzel ki is mondtam kapcsolatunk halálos ítéletét." - meséli T., aki nem mindig tudja véka alá rejteni, hogy olyan dolgokhoz is ért, ami egy nőtől nem feltétlenül várható el. „Párom finoman behunyta szemeit, vett egy mély levegőt, benntartotta tizenöt másodpercig, kiegyenesedett, majd közölte, ez így nem mehet tovább. Bénának és szerencsétlennek érzem magam melletted" - mondta a férfi, akivel aztán hosszú órákat beszélgettek a férfi és női szerepekről, a női emancipációról, a férfiak töketlenségéről, és arról, miért is baj az, ha valaki megold bizonyos élethelyzeteket: legyen szó a könyvespolc összeszereléséről, a tükör felfúrásáról, a biciklibelső foltozásáról vagy éppen a konnektorcseréről.

Ismerve T-t, pontosan tudom, ügyességével nem kérkedik, egyszerűen csak megoldja a problémákat, majd lép is tovább - azzal azonban nem számol, hogy hétköznapi magabiztossága és ügyessége miatt partnere esetleg rosszul is érezheti magát.

A konnektorcserés pasival pár hét után szétmentek, T. pedig újra megkapta: ha meg akar tartani egy férfit, vissza kell vennie, a férfiszerepet át kell engednie a másiknak - még akkor is, ha szemmel láthatóan a másik nem tud megbirkózni a feladattal.

 

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2010.03.17 12:20:57Petikebaba

    Nem mondom, picit tele van már a fülem ezzel az egésszel. Ha merünk ügyesek, talpraesettek lenni, akkor az a baj, hogy nem adunk teret a szerencsétlen férfiaknak, elnyomjuk őket. De ha nem szólunk, hogy rossz helyre próbálja bekötni azt a nyavalyás vezetéket, és megcsapja az áram, akkor azért vagyunk felelősek. Ha kedves pislogással átengedjük neki a polcszerelés örömeit, de nem csinálja meg, akkor mondjunk le a polcról, vagy ha megcsinálja, és a fejünkre esik, inkább hagyjuk rá, ebcsont beforr, de Te azért ügyes voltál, drágám... De meg ne igazítsuk! Ha sokat dolgozunk, az a baj, ha nem keresünk elég pénzt, akkor az. Belénkszeret a talpraesettségünkért, a dinamizmusunkért, de ha olyanok merünk maradni, amilyenek akkor voltunk, amikor belénkszeretett, az a baj, ha nyuszivá válunk, akkor meg az. A legtöbb "erős" nő másra sem vágyik, mint hogy FÉRFI legyen mellette a férfi, csak sajnos, ha erre ő nem hajlandó, akkor mi hiába próbáljuk eljátszani a gyenge nőt, az ártatlan kislánykát, ő akkor sem lesz képes betöloteni a férfiszerepet, ha magától nem ilyen.

  • 2010.03.17 13:07:32szuts

    Én ezzel kicsit úgy vagyok, hogy ha olyan nővel kerülök szembe, aki - látszólag - mindent meg tud oldani, akkor az oldjon is meg mindent maga. Akkor én nem kellek ebbe a képbe. Szeretem magam néhány dologban nélkülözhetetlennek érezni.

    Azon persze lehet vitatkozni, hogy mitől férfias egy férfi és mitől nőies egy nő... Valószínűleg nem a szerelni (nem)tudástól. Ez nem biztos, hogy probléma, de kicsit jobban kell keresnie az igazit, és ne a standard felhozatalból próbáljon meg választani, hanem az egyediekből. Művészek, Nárciszok, feminvonásúak előnyben.

    Nem tudom, mit szólna hozzá a nagyonműszakis nő, ha elindulnak egy színházba a párjával, és a férfi - végignézve a kicsinosodott hölgyön - részletesen elemezné, hogy mit és hogyan rontott el a sminkjében, a ruhadarabok, kellékek összeválogatásában, és
    "eleve ehhez az alakhoz nagyon nehéz jó ruhát/sminket találni" mondattal belekarolva édesen elsétálnának a taxihoz.... (Csavarjunk még egyet a dolgon. Mondjuk, hogy igaza is van a férfinek.)
    Ja...! És ez naponta megismételve élnék boldog, kiegyensúlyozott életüket.

  • 2010.03.17 13:14:10IQLight

    Az én olvasatomban:

    T. nem mer és nem is akar normális férfival párkapcsolatot kezdeményezni, mert hamar kiderülne, hogy a gyakorlati tudása bizony csak addig veri a csillagokat, amíg műszaki analfabéták előtt vetít. Apucihoz való kötődése olyan erős, hogy más hímnemű nem is fér a képbe, így szándékosan olyan pasikra hajt, akiknek a gyengeségében T. erős és ezt folyamatosan meg is mutatja a párjának, míg az bele nem un a játékba és ki nem száll belőle.

    Eközben T. azzal a kényszerképzettel él, hogy mindig mindent neki kell megoldania. Lásd a fenti példát: mivel a pasi férfiatlannak érzi magát mellette, neki kell megoldania ezt a problémát is és átengednie a terepet.

    ... és T. játszhatja tovább az "áldozat" szerepét, mely szerint Ő csak tette, amit tennie kellett, de hát ezek a béna férfiak képtelenek felnőni hozzá, így nincs is egy értelmes párkapcsolata. Jajdenagyonsajnálom! LOL

    A kedves cikkíró meg még bőszen támogatja is, például a fenti élethelyzet teljes félreértelmezésével.

    Anyám, borogass!

  • 2010.03.17 13:51:02Pong

    Engem felbasz, ha bármiben okoskodik a partnerem, mivel csupán 1 dologra tudok legtöbb esetben koncentrálni, miel sajnálatos módom Y kromoszómám is van.

    S azzal, hogy jótanácsot adott(belekottyantott), hogy mit, hova kössön, ezzel is jelezte, hogy szarba van az úriember nézve. Az ilyen lányokat hagynám, hogy jómaguk hadd szereljenek, ahogy jelenlegi csajomnál is hagyom ezt. Még a Dremelt, meg az ütvefúrót is a kezibe adom, persze szemüveg s kesztyű az kell, hadd maradjon meg a "levágtamazujjamataflexxel" tipusú történetek nekünk.

  • 2010.03.17 13:54:22valakimas

    Egyszerű ez mint a pofony: akkor van béke, ha mindenki a maga háza táján sertepertél. Régi szabály ez, ősi időkből. Csak meg tudom erősíteni a cikkíró vélményét: hiába tud egy nő férfias dolgokat, ha ott a pasi, ne tegye meg helyette. Nehéz ezt felfogni ? Sőt, ha nincs ott és már eg yhete igérgeti a csap megszerelését, akkor se tegye meg helyette, inkább rúgja ki avgy balhézzon.
    Egy nő is elsüllyed, ha főzés közben a pasi belefűszerez a kajába, vagy jobban kitakarít mint ő, nem de? Tessék fordítot helyzetekben gondolkdoni, nem nehéz ez. Amit nem akarsz, hogy veled tegyenek, azt te se tedd mással.

  • 2010.03.17 13:59:30nagypofájúnő

    Hajlok arra, hogy ezzel az interpretációval azonosuljak.

    Az a gond a cikk problémamegközelítésével, hogy elmulaszt különválasztani két dolgot -- gyakori hiba.
    Egyrészt adott ember jellemzőit -- másrészt adott ember preferenciáit. Ha még tovább bonyolítjuk, akkor kiegészíthetjük adott ember önképével is, mely egyrészt magáról, másrészt a preferenciáiról is szól -- és egyénileg igen különböző, hogy mennyire esik egybe az őt jól ismerők róla alkotott véleményével.

    Egy gyakorlatias, talpraesett, műszaki problémák megoldásában is járatos nővel nincsen semmi gond, és igenis megtalálhatja a maga párját, feltéve, hogy olyan férfitípust preferál, amelyik értékeli a nőnek ezen értékeit.

    Történetesen én is egy ilyen nő vagyok -- és a páromnak ezzen nincsen semmi baja, pedig már igen régen együttélünk. Soha nem mondta még nekem, hogy nem érzi magát mellettem férfinek, és nem is úgy néz ki...
    Persze ehhez nem csak az kell, hogy én ügyes, okos, taplraesett és gyakorlatias legyek, ezt ne rejtsem véka alá, és neki imponáljon is, hogy én ilyen vagyok, de
    egyrészt az is kell hozzá, hogy ÉN normálisan, tapintatosan, ha kell, egyenesen diplomatikusan kommunikáljak; meg az is, hogy NEKI ne legyenek kóros mértékű komplexusai,
    másrészt pedig az is kell, hogy NEKI ne az legyen egy nőtől a szerepelvárása, hogy kettőig sem tud számolni és egy csavart nem tud meghúzni, NEKEM meg ne az legyen a szerepelvárásom egy férfitől, hogy szereljen meg bármit.

    Szóval az elvárások meg a kommunikáció módja sokkal többet számítanak a párkapcsolatokban, mint az, hogy ki mennyire ért a villanyszereléshez. Az még önmagában véve soha nem baj, ha valaki ért olyan dolgokhoz is, amelyeket nem nézné ki belőle az ember. Az a baj, ha arrogáns és/vagy előítéletes, illetve alacsony önértékelésú és/vagy önismeretű emberek kerülnek össze.

    Manapság egyre többször látni a hagyományos nemi szerepekre fütyülő párokat, akik egészen más munkamegosztás szerint élnek, mint nagyszüleink -- de működik.
    Az persze árulkodó, amikor valaki eleve riasztónak találja az ilyen párok életét -- mint pl. szingli barátnőm, aki viszont valóban férfiatlannak tartja az ÉN férjemet, de közben meg bevallja, hogy nem lát olyan pasit széles e világon, aki megfelelne az Ő elvárásainak.
    Meggyőződésem, hogy a körülötte legyeskedő pasikkal sokkal kevesebb probléma van, mint az Ő elvárásaival, bármilyen meggyőződéssel tudja is elnyafizni, hogy neki milyen alacsonyak pedig az igényei...
    Márpedig a teljesíthetetlen igények általában túlzott önértékeléssel járnak együtt, az meg arroganciával. -- Helyben vagyunk.

    Miért is nem érzi magát férfinek a cikkben szereplő hölgy exe?
    Talán csak nem azért mert a hölgy maga sem vette érszre, milyen arrogánsan szólt be neki?
    Nem az votl a baj tehát, hogy értett a témához, hanem az, ahogyan kifejezésre jutatta...

    A másik meg az, hogy ha egy nő mindent meg tud oldani egyedül, akkor nem biztos hogy éppen a legönérzetesebb macsó az ideális partner a számára, és akkor talán nem effélék után kéne szaladgálnia, hanem igenis olyan fiúk után, akik nem abban látják a családos szerepálmuk beteljesülését, hogy "igenis én hordom otthon a nadrágot, az asszonynak kuss a neve."
    Nade ha egy nőnek olyan a férfimintája, hogy az ilyen típust már kapásból lepapucsozza, akkor a kör bezárult:
    A nő adottságai nem felelnek meg azon típusú férfiaknak, akiket preferálna.

    Komoly önismeretei és kommunikációs tréninggel talán még lehetne rajta segíteni...

  • 2010.03.17 14:00:48nagypofájúnő

    IQ-Light intrepretációjára utaltam az elején...

  • 2010.03.17 15:41:52fagzal

    Tetszettek látni a The Weather Man című filmet? A főszereplő (Nicolas Cage) meg van róla győződve, hogy a felesége azért hagyta el, mert nem hozott tartármártást a boltból.

    Nos, nem. Nevezett hölgyet tutira nem egy konnektor miatt hagyta ott az ember, hanem pl. mert igazából nevezett hölgy mondjuk egy (...tetszőleges jelző...) volt. Számtalan párt látunk, akik nap-mint-nap veszekszenek apróságokon: te nem is azt mondtad, én nem úgy értettem, már megint ez meg az van, hajtsd le a WC-ülőkét, miért nem kérdezted meg, hogy vagyok, stb. stb. Ezek *áldolgok*, a háttérban mindig van valami egyértelműbb (tipikusan pl. szexuális frusztráció) indok, amit nem tudnak lekommunikálni egymással az emberek (mivel A) ostobák B) senki nem tanította meg őket rá).

    Nem mondom, hogy a női-férfi szerep egy idejétmúlt dogma, de nehogy már egy nőnek (vagy férfinak) takargatnia kelljen a személyiségét egy párkapcsolatban! Akkor az a kapcsolat sz*r. Őszinteség, és nem hazugság! Kompromisszumokat kötünk eleget másban.

  • 2010.03.17 16:08:04Joz51

    Nekem ez a T. barátnő megfelelő lenne ezzel a bizonyos tulajdonságával együtt. Hmm, csak ülnék a karosszékben és ő szerelné a villanyt. Ha elkészülne, akkor már olvashatnék is a fotelban. Egy cseppet sem frusztrálna. Elképzelem, hogy a tavaszi olajcserét együtt végeznénk az autón... :)
    Mindemellett egyetértek 'fagzal' -al.

  • 2010.03.17 20:02:23nagypofájúnő

    Én ugyan nem süllyednék el, ha a párom részt venne a főzési munkálatokban -- mi a férfiatlan ebben már eleve? (A leghíresebb séfek férfiak...)
    Én örülnék, ha a férjem nagyobb részt vállalna a tradicionális női feladatokból!

    Nem látom be, hogy a gyerekszüléssel kapcsolatos tevékenységeken kívül lennének "női munkák", illetve az fizikai megterheléssel járó feladatokon kívül, melyekre a nők fizikuma általában nem elég erős, lennének "férfi munkák".

  • 2010.03.18 07:10:49lilike

    Hát, a legkönnyebb abba burkolózni egy férfi számára, hogy nem érzi magát férfinak egy nő mellett. Ezzel minden felelősségét letolja magáról. Próbálta meghódítani virággal, kedves szóval, mit tett meg azért, hogy ne kelljen megcsinálni ezt egy nőnek?

    Majd megcsinálom, mondja, és két nap múlva is ezt mondja és nem csinálja meg........

  • 2010.03.18 08:59:11szuts

    Kedves Nagypofájúnő!

    Annak idején a feleségemnek felajánlottam, hogy szívesen átveszem a házimunkák rám eső részét, de lenne néhány elképzelésem, amit szeretném, ha betartana - de semmi különleges, csak annyi, amennyit ő is elvár tőlem az általa végzett munkákkal kapcsolatban:
    - Legyen meg a lehetőségem, hogy akkor végezzem el ezeket a munkákat, amikor én ezt beütemezem, hiszen neki sem én mondom meg, hogy: most takaríts, most főzzél, most mosogass...
    - Szíveskedjen ne végezze el utánam még egyszer a munkát, ne kritizálja becsmérlően (én sem teszem) igaz, hogy nem úgy lesz elvégezve bizonyosan, ahogy ő szokta, de igyekszem a tőlem telhető legjobban megoldani a dolgot - ő sem örülne a hasonló műveletnek...
    - Ha kész vagyok a munkáimmal, onnantól akár kényelmesen ledőlhessek, és ebből ne legyen probléma. Hiszen ő is házimunkája végeztével idejével szabadon rendelkezik.

    Mit mondjak.... Soha sem lett felosztva a munka. Én úgy gondoltam, hogy akkor nem veszem komolyan a túlterheltségét.

  • 2010.03.18 10:42:11szuts

    Kedves Lilike!

    Azért légy reális. Itt nem egy esetről van szó, hanem: "...magánélete azonban csapnivaló. A férfiak sorra dobják be a törülközőt, az indok pedig legtöbbször ugyanaz: T. mellett nem érzik magukat kellőképp férfinak. "
    Úgy gondolom, hogy a nő készülékében van valami elállítódva. Esetleg IQLight-nak van igaza?!

  • 2010.03.19 13:44:30apeiron

    Ez csak együtt megy, gondolom én. Egy Müller szöveg jut eszembe:

    Mert a világ az egy összetört kép,
    És a vonal, ami mentén összetörték
    Az kettőnk között húzódik éppen
    És bár már átmentek néhányan próbaképpen
    Igazából nem megy át semmi ott.
    És abban ne reménykedj, hogy ez pont nekünk menni fog.

    Szerintem minden átmegy ott egy kis időre
    És neked épp ezért van szükséged rám.
    Nekem meg rád és a benned szunnyadó nőre

    http://www.zeneszoveg.hu/lyrics.php?lc=3066

  • 2010.03.19 22:06:03sunwind

    Hát ha az én párom dumálna bele a csülköspacal fűszerezésébe és véletlenül még úgy is érezném, hogy tényleg finomabb lett úgy, ahogy Ő akarta - tuti nem azt szűrném le belőle, hogy nem érzem magam nőnek. Max. annyi lenne a következtetés az esetből, hogy legközelebb majd úgy főzök csülköspacalt, hogy Ő is odaférjen a tűzhely mellé. Mert az mindkettőnknek jobb úgy. :-)

    Nem besértődni kell, hanem örülni annak, ha az embernek ügyes, okos pasija/csaja van.

    Egyszerűen csak annyiról van szó sztem, hogy mióta a nők tanul(hat)nak, dolgoz(hat)nak, pénzt keres(het)nek, stb., azóta a pasiknak már nem előjoguk, velük született kizárólagos lehetőségük okosabbnak, ügyesebbnek lenni. Sajnos most már komolyabban fel kell kötni a nadrágjukat, ha okos, ügyes csajt szeretnének maguk mellé és nem akarnak "lemaradni" mögötte. Aztán van, aki felköti a gatyamadzagot és van, aki meg inkább sértődött kisfiuként elvonul. És van, aki meg párjára pillarebegtetve felnéző butaszőkét választ, mert úgy egyszerűbb..

    Sztem.

  • 2010.03.22 00:11:52Zigomer Trubahin

    "Aztán van, aki felköti a gatyamadzagot és van, aki meg inkább sértődött kisfiuként elvonul. És van, aki meg párjára pillarebegtetve felnéző butaszőkét választ, mert úgy egyszerűbb.."

    Az ilyen talpraesett nőknek nem is szükséges foglalkozniuk az ilyen nyámnyila pasikkal, hiszen úgysem hozzájuk valók az ilyenek. Ja hogy egyes nők annyira talpraesettek (lásd hősnőnket), hogy már egyszerűen senki nem való hozzájuk a férfinemből? Ha nem vetítésről van szó (nyilván arról van), akkor erre a dilemmára két megoldás lehetséges: 1. a nő változzon meg; 2.: a nő vándoroljon ki a bolygóról.

  • 2010.03.22 10:53:58sunwind

    Nem ilyen "egyszerű" a helyzet, szerintem.

    Ha nekem lenne lányom, talán megpróbálnám úgy nevelni, hogy ne az legyen az elsődleges prioritás számára, hogy mindent megoldjon, mindent megismerjen, mindent megtanuljon.
    A legjobbat (legalábbis párválasztás szempontjából) talán akkor tenném vele, ha nem is motiválnám például az ismeretszerzésre, a gyakorlatiasságra, a problémamegoldásra, a tanulásra.

    Én a cikkben jelzett problémát eléggé általánosnak látom. Sajnos ma már tényleg minden adott ahhoz, hogy egy jó képességű nő jól elboldoguljon az életben és ha fel akar nézni a párjára, akkor eléggé komoly párválasztási gondokkal tud szembesülni.

    És hát a fiuknak is meg kellene tanulniuk együttélni a helyzettel, hogy a világ ilyen módon változott. Mert azért a cikkbéli pár esetében is - nem a lány dobta be a törülközőt, hanem a párja nem tudta kezelni azt, hogy van olyan dolog, amiben a társa esetleg ügyesebb nála. Mégha ez egy tradicionálisan a férfi "hatáskörébe" tartozó terület is.

  • 2010.03.26 09:13:10Doris

    Szia "Petikebaba"!

    Szívemből szóltál!

    Üdv

  • 2010.04.08 12:20:14goobyhill

    Nem lehet, hogy csupan az volt a baj a hölggyel, hogy mindenbe bele szolt es nem volt kepes meg azt se megallni osztas nelkül, hogy a parja egy vajas kenyeret csinaljon? En szemely szerint nem szeretem a "mindenben okosabb, mindenki mindent szarul csinal, de majd en megmondom" arcokat, mert ez nem tul magas IQ-ra vall. Az angolban egyebkent van egy kifejezes az ilyen emberre: Control freak.
    angolul a wikipedia cikk: http://en.wikipedia.org/wiki/Control_freak

  • 2010.04.16 07:14:24prakker

    A történetben szereplő férfi szerintem túl sematikusan fogja fel a szerepeket. Nálunk pl. minden szerelés-javítást a feleségem végez (szintén ezermester édesapja mellett tett szert e tudásra), aminek én kifejezetten örülök. Egész életemben műszaki antitalentum voltam és már az is maradok :-) Utálom, ha elromlik valami, és meg kell csinálni. Nem szeretek gondolkodni rajta, nincs kedvem nekiállni, és ha neki is veselkednék, akkor sem sikerülne eléggé precízre a munka, ha egyáltalán sikerülne valahogy. De valószínűleg elcs...ném, vagy néhány perc után dolgom végezetlenül abbahagynám. Én - enyhe túlzással fogalmazva - még egy izzócseréhez is szakembert hívnék a legszívesebben. Hiszen egyszerűbb és gyorsabb megkeresni a szakember munkadíját, mint elvégezni helyette a munkát. Maximum olyan feladatot végzek a házban és ház körül, amihez elegendő a puszta fizikai erő (abból szerencsére átlagon felül van :-), de semmiféle technikai ügyesség-tudás nem kell hozzá. Egymagam leviszem két kézben az új mosógépet a mosókonyhába, de bekötnie már a feleségemnek kell :-))))))
    A nejem pillanatok alatt előkapja a tökéletesen megfelelő célszerszámot, és szakembert megszégyenítő módon megoldja a problémát, legyen szó polc felfúrásáról, konnektor-javításról, vezeték megtoldásáról, hifi-torony összeszereléséről vagy a már említett mosógépről.
    Most, hogy éppen építkezünk is, a mesterek is mind vele kommunikálnak, hogy mi hogyan legyen, ő felügyeli a munka minőségét - de mihelyt meg kell alkudni velük anyagra, munkadíjra, ellenőrizni kell, hogy nem vágnak-e át, akkor nekem szól.
    Ugyanis "cserébe" a műszaki dolgokért én intézek mindent a családban, ami pénzügyekkel kapcsolatos - mivel a feleségem képtelen és gyűlöl pénzzel foglalkozni, fogalma sincs arról, mi mennyit ér, miért mit szabad megadni, hová és hogyan kell befektetni stb.
    Ezek miatt egyáltalán nem érzem magam kevésbé férfinak, és ő sem érzi magát kevésbé nőnek. Szerintem jól kiegészítjük egymást és örülünk, hogy egyikünknek sem kell foglalkoznia a neki kevésbé "fekvő" dolgokkal.

  • 2010.04.18 09:26:15SiHeader

    Őszinte örömmel olvastam hozzászólásodat!
    Ez pontosan így kell legyen: egy kapcsolat nem holmi megrögzött kultúrtörténeti sémákon kell nyugodjék, hanem mások értékes oldalinka fel- és elismerésén. És ennek kimutatásán.

    Egy kis sztori:
    A férj kérdezi a feleséget:
    - Mondd, miért szeretsz te engem?
    - Nem tudom... Csak mert szeretlek.
    Nos, ez a lényeg.

    Ha nem látjuk meg a másikban a szépet, a csodálni, a szeretni, a melengetni, a tisztelni valót, akkor a kapcsolatunk nem szerelem vagy szeretet. Pláne nem az, ha csak a kritizálni valót látjuk meg.

  • 2010.05.05 21:33:35vószem

    A macskagyökér görcsoldó hatást fejtett ki a nyulak csípőbelére.

  • 2010.05.05 21:34:10vószem

    A macskagyökér görcsoldó hatást fejtett ki a nyulak csípőbelére.

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta