Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ami a harmincegy éves T. barátnőmet illeti, határozott véleménye van a férfikérdést illetően. Öntudatos, munkájában kemény és sikeres, az a fajta nő, aki tudja mit jelent megállni a saját lábakon, maga teremtette anyagi biztonsága ellenére nem szállt el, emberi kapcsolataiban empatikus, finom és odafigyelő - magánélete azonban csapnivaló. A férfiak sorra dobják be a törülközőt, az indok pedig legtöbbször ugyanaz: T. mellett nem érzik magukat kellőképp férfinak. Legutóbbi pasiprojektje például egy nyavalyás csavarhúzó miatt bukott meg.
Gyerekként folyton az ezermester édesapján lógott, együtt hegesztettek, fúrtak, faragtak, T. komoly gyakorlati tudásra tett szert, azt azonban senki nem magyarázta el neki, hogy vannak élethelyzetek, amikor bizonyos dolgokat át kell engedni a másiknak, mert könnyen előfordulhat, hogy ügyessége a férfi önérzetét sérti. Idővel aztán a saját bőrén tapasztalta, figyelni kell a másikra, teret kell adni a férfinak - ez a felismerés azonban legtöbbször akkor válik világosság számára, amikor már rég késő.
„Az expasim szerint mellettem nem lehet eléggé férfi, sőt, ha emlékezetem nem csal, meg is alázom férfiasságában. Erős kijelentésének közvetlen előzménye nem volt egyéb, mint egy konnektorcsere, én ostoba, beleszóltam, mit hova és hogyan kössön - és ezzel ki is mondtam kapcsolatunk halálos ítéletét." - meséli T., aki nem mindig tudja véka alá rejteni, hogy olyan dolgokhoz is ért, ami egy nőtől nem feltétlenül várható el. „Párom finoman behunyta szemeit, vett egy mély levegőt, benntartotta tizenöt másodpercig, kiegyenesedett, majd közölte, ez így nem mehet tovább. Bénának és szerencsétlennek érzem magam melletted" - mondta a férfi, akivel aztán hosszú órákat beszélgettek a férfi és női szerepekről, a női emancipációról, a férfiak töketlenségéről, és arról, miért is baj az, ha valaki megold bizonyos élethelyzeteket: legyen szó a könyvespolc összeszereléséről, a tükör felfúrásáról, a biciklibelső foltozásáról vagy éppen a konnektorcseréről.
Ismerve T-t, pontosan tudom, ügyességével nem kérkedik, egyszerűen csak megoldja a problémákat, majd lép is tovább - azzal azonban nem számol, hogy hétköznapi magabiztossága és ügyessége miatt partnere esetleg rosszul is érezheti magát.
A konnektorcserés pasival pár hét után szétmentek, T. pedig újra megkapta: ha meg akar tartani egy férfit, vissza kell vennie, a férfiszerepet át kell engednie a másiknak - még akkor is, ha szemmel láthatóan a másik nem tud megbirkózni a feladattal.
