Jó dolog ez, az azonban még soha nem fordult meg a fejemben, hogy masszázs közben begerjedjek. Velem ellentétben K. barátom pontosan tudja, milyen az. Nem is megy többé masszőrhöz.K. háta a napokban beállt, hozzám is úgy állított be, mint egy elcseszett L-betű. Azt mondja a nagyit próbálta kihúzni a fotelből, a néni a nyakába kapaszkodott, de nem várta meg míg K. 3-ig számol, már 2-nél teljes túlsúllyal unokája nyakába nehezedett. K. dereka reccsent egy nagyot, aztán úgy is maradt jól. Javasoltam, keresse fel a mágikus kezű masszőrömet, garantáltan egyenesbe ropogtatja, ő azonban hallani sem akart a dologról. Ő masszőrhöz ebben az életben többé már nem megy.
Azok a thai kezek
Pár éve már annak, hogy K-t befizette az excsaja thai masszázsra. Örült az ajándéknak, szerette, ha masszírozzák, a kosárcsapatban is rendszeresen gyúrták őket, nem is volt az egész művelettel semmi baj, de jött ez az ajándékmasszázs, ami mindent megváltoztatott. Azóta a csaján kívül, senkinek semmi köze a megfáradt izmaihoz.
K. hófehér, pizsama-szerű öltözetben, háton feküdt a matracon, aztán jött a középkorú thai hölgy, K. lábfejéhez térdelt, egy büdös szót nem szólt, hanem hozzálátott, és szépen sorjában visszaropogtatta K. lábujjait, majd bokától elkezdett felfelé haladni. Szétgyúrta a vádlikat, a combokat, majd jött a derék és karok. Recsegtek-ropogtak az izületek, de K. nagyon élvezte, egy-egy belazult pillanatban még a nyála is kicsordult.
Egészen addig simán is ment minden, mígnem a nő szétterpesztette K. lábait, talpával pedig a comb belső részét kezdte el gyúrni. Barátunknak se kellett több, ágyéka egy szempillantás alatt megtelt vérrel, veszélyt észlelve, homlokán hatalmas izzadságcseppeket jelentek meg, elvörösödött, férfiassága pedig büszkén és vidáman, bevetésre kész állapotban feszült a pizsama alatt.
Pánikszerűen ágyékára pillantott, majd ártatlan nagy mamlaszként, esdeklőn a nő arcába bambult, és úgy szégyellte magát, mint gyerekkorában, amikor letagadta a matek témazáró egyest. A nő sokat látott és tapasztalt szemekkel, gyér angolsággal K. tudtára hozta: „No problem. No problem!", majd hirtelen felállt, és nesztelenül elhagyta a kis termet. K. izzadt, hangosan fújtatott, és igyekezett úrrá lenni erekcióján. Tudta, a nő mindjárt visszajön, húsz perc még hátravan a masszázsból, valamit sürgősen tennie kell.
Összeszedte magát, gondolkodni próbált, és három kivitelezhető megoldást talált: 1. vagy gyorsan kiveri. 2. vagy felöltözik, fizet és elrohan. 3. vagy azt teszi, amit a haverok tanácsoltak neki, ha késleltetni kell az elsülést, valami szomorú dologra kell gondolni. Barátunk mérlegelt, osztott, szorzott, és végül a harmadik megoldás mellett döntött, és villámgyorsan szomorú emlékek után kutatott a fejében, rá jellemzően pedig nem jutott jobb eszébe, mint dédapja temetése.
Bocsánatot kért az Öregúrtól, hogy ilyen kellemetlen szituációba keveri, azzal magyarázkodott, hogy ez aztán véresen komoly szitu, majd gyorsan felidézte a temetés legszomorúbb momentumait: az esőt, a gyászoló tömeget, apja könnyes szemeit, a pap baritonját meg a tékozló fiú történetét. K. szíve elnehezült, újra meg újra meghatódott, és a gyászra való tekintettel kemény kis harcosa is hála istennek „elpuhult".
Amikor a nő lesütött szemekkel újra a helyiségbe lépett, K. legalább százszor elismételte, hogy „terribly sorry", a nő meg hajtogatta, hogy „no problem, no problem", majd olyan kemény kezekkel folytatta a masszázst, hogy K. barátunk majdnem elsírta magát a fájdalomtól. Masszőrhöz azóta se tette be a lábát.
