INTIM

Ha gyerekem van, nincs karrierem

2010. július 2., péntek 03:29

terez_m„Aki azt választja, hogy anyuka lesz, hát legyen anyuka, ne akarjon mást. Aki pedig karriert épít, ne akarjon családot, mert két helyen nem lehet egyszerre." Diána gyerekvállalás után szeretett volna a munkájában is sikeres lenni, de falakba ütközött.

Személyes története cáfolja azt, a manapság sokat hirdetett szlogent, hogy lehet családod és karriered is egyszerre. A szerző a Terézanyuságom története pályázatra írta meg saját élményeit.

Terézanyuságom története
Tavasszal az Állítsátok meg Terézanyut! és a Nesze Neked Terézanyu! szerzője, Rácz Zsuzsa az Ulpius-ház könyvkiadóval közösen pályázatot hirdetett azzal a céllal, hogy a nők az életükről, az őket foglalkoztató kérdésekről, és dilemmáikról végre beszélni merjenek. A Terézanyuságom története pályázatra alig egy hónap alatt 130 pályamű érkezett, a határainkon túlról is. Június elején eredményt hirdettek, a nyertesei közt találunk a munkába visszatérni vágyó háromgyerekes anyát, a férje daganatos betegségével küzdő feleséget, és társfüggő nőt is. Ezeket a Terézanyu.hu oldalon is publikálták. A díjat nem nyert pályázatok közül kiválasztottuk a Dívány szerkesztőségének a kedvenceit, ezeket nálunk lehet elolvasni.

Már egészen korán elhatároztam, hogy nekem biztosan sok gyerekem lesz. De ezt minden kislány elhatározza akkor, mikor az életében még azok a legnagyobb problémák, hogy melyik Barbie babára melyik ruhát adja rá. Az évek teltek felettem is, hisz hiába is szerettem volna, vagy szeretném néha megállítani az időt, még nem sikerült szert tennem ilyen képességre.

Majd én leszek az ország sztárkönyvelője

Az elhatározás azonban megmaradt. konkrétan a hármas, majd a négyes szám bűvkörében éltem, már ami a gyerekek számát illeti. Aztán persze ehhez társultak olyan álmok, hogy amellett, hogy boldog anyuka leszek, természetesen világszép és csodaokos gyerekekkel, még én is sikeres leszek, minimum két nyelvet fogok beszélni az anyanyelvemen kívül, és egy csomó ember fog hozzám fordulni tanácsért. Mert majd én leszek az ország sztárkönyvelője.
Ami nem szerepelt az álmaimban, azt hívják valóságnak. Mert ki az, aki az álmaiban is tudja, hogy ha egy kicsit is kevésbé egészséges a többieknél, akkor az már bizony komoly problémát okoz még a tanulás terén is. Sebaj, nem kell sztárkönyvelőség, megelégszem egy középszerű mérlegképessel is. Ekkor kötöttem az első alkut magammal, és még könnyen ment. Fiatal voltam, és optimista, gondolván, ha most nem, hát majd később..időm, mint a tenger. Aztán az első kudarcot is ezzel az optimizmussal dolgoztam fel, legalábbis még viszonylag vállrándítva vettem tudomásul, hogy mégsem leszek még csak mérlegképes sem.

Így jöttek a gyerekek szépen, sorban

A másik elhatározás viszont működött. Irtó nagy szerencsém is volt hozzá, az nyilvánvaló. Jó korán megtaláltam azt a társat, aki hajlandó volt osztozni a gyerek utáni vágyamban, és még csak feltételeket sem támasztott. Így jöttek a gyerekek szépen, sorban, háromévenként. Kit érdekel a szakmai kudarc, ha itt vannak a megálmodott világszép és csodaokos gyerekek? Természetanyánk kis fricskáját is méltósággal viseltem, amikor még harmadik gyermekem is fiúként látta meg a napvilágot. Olyan hihetetlen könnyedén lehet ezen az apróságon felülemelkedni. Hát leszek akkor fiús anyuka, nem a világ vége az sem. És vigasztaltam magam azzal, hogy míg majd a csupalányos anyukák nem győzik az intim betétet beszerezni annak idején, addig nekem elég lesz egy családi kiszerelésű óvszert szétosztanom egy-egy hétvégén.
Amikor felébredtem az anyukás álomvilágomból, hirtelen ott találtam magam a véres valóságban. És itt kezdődött a „terézanyuság", kérem szépen. Szép lassan magamhoz tértem, és leszálltam a rózsaszín, vagyis esetemben inkább világoskék felhőkről, mikor elhatároztam, hogy oké, akkor most már lehetek lassan újfent sikeres ember is, nemcsak az a fajta háztartási kellék, akinek nyolc keze van, és egyikkel enni ad, másikkal sütit süt, harmadikkal rendet rak, negyedikkel tereget, ötödikkel orrot töröl, hatodikkal mosolyogva szedi ki a gyereket a mosogatóból, hetedikkel sminkel, a nyolcadikkal pedig még férjet is ölel. Megkezdődött a több síkon zajló Canossa-járás. Állást kerestem. minden létező helyet megpályáztam, bár minden kutatóakció során fájdalmasan nyilallt belém, hogy nem vagyok éppen piacképes. Ha nagyritkán eljutottam az állásinterjúig, ott aztán szembesültem azzal, hogy az emberek többsége azt gondolja rólam, hogy minimum nem vagyok normális. Vagy ha normális vagyok, akkor nem eléggé terhelhető.

Szép lassan szembesültem magammal

Többször estem ez alatt az idő alatt olyan mértékben magam alá, mikor már eljön az idő, hogy fel kell tennem a kérdést bárkinek, aki velem szembe jön, hogy „nem láttál valahol?" Szerencsém volt, mert azért akadt, aki látott. Akadtak olyanok is, akik nemcsak láttak, de segítettek visszanyitni a szemem is. Szép lassan szembesültem magammal. Hol röpködtem a boldogságtól eközben, hol inkább elbújtam egy sarokban zokogva, de mindez én voltam. megismertem egy olyan világot, amiről nem is sejtettem, hogy bennem is létezik, pedig de. megismertem önmagam, aki amellett, hogy sok kezű anyuka, feleség, nő, mégis ember maradt.
Nem könnyű ide eljutni egy olyan társadalomban, ahol skatulyák vannak mindennek. Bezár, és nehéz belőle szabadulni. Mert aki azt választja, hogy anyuka lesz, hát legyen anyuka, és ne akarjon már mást. Aki pedig karriert épít, ne akarjon családot, mert két helyen nem lehet egyszerre. Választott magának egy irányt, hát be kell tartani a játékszabályokat. Az élet azonban egy olyan társasjáték, ahol folyton változnak a szabályok, mert mindig átírjuk őket. Hol szükségből, hol azért, hogy jó legyen nekünk. Kegyes és kegyetlen csalások sorozata tarkít mindent. Nem könnyű kiigazodni a sok játékos között, és kiválogatni közülük azokat, akikkel egy csapatban kell játszanod. Nem könnyű, de nem is lehetetlen vállalkozás. Hosszú ideig tart, ám megér minden fáradtságot, még azon az áron is, ha közben mégis kiderül, minden marad a régiben.. mert az álom megvalósult. Hogy melyik álom az, ekkor már teljesen mindegy. Lettél valaki, attól, amit választottál magadnak.
Én is választottam. Nap mint nap szembesülök miatta korlátokkal, előítéletekkel, okoznak fájdalmat meggondolatlan mondatok, de mégis tudom, hogy jól választottam akkor, mikor a terézanyuságnak azt a formáját választottam, aki nem karriert épít, hanem gyereket nevel, és nem pasit hajkurász, hanem vacsorát főz, miközben bárkinek szívesen segít. Van egy csomó önző indokom, hogy miért jó így élni, de kevesen vannak, akiknek mindez nem kínaiul van. Néha magamat is emlékeztetnem kell rá, ha épp süllyednék lefelé a mocsárban. Néha másokat emlékeztetek rá. amitől biztos lehetek a választásom tökéletességében, az pedig nem kifejezhető még a mi oly gazdag szókincsű anyanyelvünkkel sem. Nem jó szó rá, hogy boldogság. Nem jó szó rá, hogy öröm. És nem jó szó rá az sem, hogy szeretet. Mindez együtt. Valami, ami több mindennél.

cikk-tipus-linkek

A férfiak életében az apaság a legfontosabb

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2010.07.02 07:02:24Bogyó

    Egy percig ne sajnáld a karriert.Onnan is nagyot lehet esni.A világon hány ember szeretne a te helyedbe lenni.Én is így jártam mint te.De nincs az a karrier amely pótolni tudná a gyerekeim mosolyát,a férjem szeretetét.A pénz nem boldogít.Ebből én nem engedek.Állj be a tükör elé,mosolyogva gondold végig a amit eddig tettél/szülés,háztartás,családi béke,harmónia/,meglátod rájössz ettől nagyobb dolgot nem is kell véghez vinni.Majd az élet visszaigazol,amikor a gyerekeid felnőnek és a te mintádra kiegyensúlyozott emberekké válnak.Na ilyet nem tud mindenki!!!Söpörd be majd a sikert!!!!!!!!!!!Üdv:Anya

  • 2010.07.02 07:44:22Ehelye

    Mindig is hiányoltam az oktatásból azt a részt, amikor elmagyarázzák a fiataloknak, hogy bizonyos életviteli választások milyen következményekkel járhatnak.
    Azért kicsit elszomorító, hogy valakinek három gyerek után dereng fel, hogy a régi álmait talán újra kellene írni.
    Én apuka vagyok, egy gyerekkel. Nagyon hamar rájöttem, hogy ha szerető, a gyerekkel lévő szülő akarok lenni, akkor nincs hagyományos értelemben vett karrier. Az én karrierem, hogy kiváló a viszonyom a fiammal. Annyira, hogy már irritálja azokat a szülőket, akik kiabálva nevelnek és punnyadva nézik a csemetét a játszótéren.
    Egy jól nevelt, kiegyensúlyozott gyermeknél nincs szebb karrier.

  • 2010.07.02 10:49:01beacska4

    Kedves Diána!
    A cikkedben ezt írod: "Aztán persze ehhez társultak olyan álmok, hogy amellett, hogy boldog anyuka leszek, természetesen világszép és csodaokos gyerekekkel, még én is sikeres leszek, minimum két nyelvet fogok beszélni az anyanyelvemen kívül, és egy csomó ember fog hozzám fordulni tanácsért. Mert majd én leszek az ország sztárkönyvelője.
    Ami nem szerepelt az álmaimban, azt hívják valóságnak. Mert ki az, aki az álmaiban is tudja, hogy ha egy kicsit is kevésbé egészséges a többieknél, akkor az már bizony komoly problémát okoz még a tanulás terén is. Sebaj, nem kell sztárkönyvelőség, megelégszem egy középszerű mérlegképessel is. Ekkor kötöttem az első alkut magammal, és még könnyen ment. Fiatal voltam, és optimista, gondolván, ha most nem, hát majd később..időm, mint a tenger. Aztán az első kudarcot is ezzel az optimizmussal dolgoztam fel, legalábbis még viszonylag vállrándítva vettem tudomásul, hogy mégsem leszek még csak mérlegképes sem."
    Ezek szerint - ha jól értem - nincs szakmai végzettséged. Az nem derül ki a cikkből, hogy miért, lehet, hogy már ez is összefüggésben volt a gyermekvállalással, de szakvégzettség nélkül 3 gyerek nélkül sem lehet karriert építeni. Nem akarok ítélkezni, és minden csodálatom azé, aki felnevel 3 gyermeket, de szerintem a korlátot nem a gyerekek, hanem Te magad jelented a karriered vagy legalábbis a munkavállalásod előtt. Családi segítséggel talán még 3 gyerek mellett is el lehet végezni egy mérlegképes könyvelői tanfolyamot és ezt a munkát otthon is lehet végezni, amit önmagában egyébként még nem neveznék karriernek. Persze egyébként ki mit tekint karriernek. Szerintem a karrier az, ha az embernek nem kell magyarázkodnia önmaga előtt, hogy miért úgy él, ahogyan és miért azt csinálja, amit.
    Mindenesetre sok boldogságot kívánok!

  • 2010.07.02 12:51:27jeanlee

    Amikor nálam eljött két gyerek után a munkába állás ideje, a saját férjem közölte, hogy nincs értelme önéletrajzot írnom, hiszen ő maga sem hívna be interjúra. Azért én mégis megpróbáltam. Egy olyan céghez jelentkeztem, akik kifejezetten érzékenyek voltak az esélyegyenlőségi kérdésekre, felvettek pályakezdőket, fiatal anyákat. Kis munkatapasztalattal aztán már komolyabb állásokra is pályázhattam, hamarosan kétszer annyit kerestem már, mint a férjem. Talán ezt nem bírta elviselni, lelépett, de úgy, hogy még a városból is elköltözött 300 km-re tőlünk. Na, most építs karert, ha bírsz, ha tudsz, ha van benned elég szusz. Havi egy napot tölt a gyerekekkel, nagyszülők messze. Kifizettem neki a ház felét, hitelből persze, ami drága, szóval még jobban kell a munka, nincs megállás.
    Az én gyerekeim az elsők az iskolában és utoljára jönnek el a napköziből. Hazamegyünk, gondozzuk a kertet, a házat, a nyolc óra munka után a házimunka jön. Ennek ellenére nyugodtan élünk. Megtanultam szorgosnak lenni (régi öreganyáink is azok voltak, kapáltak egész nap, ha kellett), a munka és a gyerekek mellett még megcsináltam a mérlegképest, mert kellett a munkámhoz.
    Nagyfiam diszlexiás nem nagyon megy neki a tanulás, ezerszer többet kell vele foglalkozni. Mégis valahogy mosolyogva, meg ha jó nagyot köszönünk a világnak reggel, akkor ő is visszaköszön ránk. Akad egy barát, vagy egy barátnő, aki rádnyitja az ajtót egy üveg borral, vagy elvisz egy koncertre.
    Szóval, a nők a világ atomerőműi. Kifogyhatatlan energiával.

  • 2010.07.02 18:18:23Nellas

    Jeanlee: ha ezt más, hasonló helyzetben levő emberek számára segítségnek szántad, akkor minimum leírhatnád, hol találtad azt az állást. Minden ilyen sikersztori ezzel indul: "találtam egy tökéletes céget", "pont a kisgyerekeseket keresték", stb, miközben a nagy átlag azt mutatja, ilyenek körülbelül a mesében vannak. Számomra hiteltelenek az ehhez hasonló félmondatok. A kitartásodért persze minden tisztelet kijár.

  • 2010.07.02 21:05:45MBK

    Mindenkinek igaz a története. Csak ne általánosítsunk. Vannak, akinek választania kell - mert olyan a személyiség-képlete, ez következik belőle, ezzel lesz kiegyensúlyozott. És van akinek meg nem kell. Mert ő meg másmilyen. És csak másodsorban jönnek a külső körülmények, hoy mir evan lehetőségünk és mire nem. Ezek a szomorúbb dolgok. De olyan nincs, hogy "választani kell". Nem kell mindenkinek választani, aki nagyon szeretné, tud személyreszabott megoldást találni magának. Én is találtam. Három gyerek mellett. Szeretettel ajánlom a küzdőknek a Ladies First blogot.

  • 2010.07.05 16:49:19euthymia

    Jeanlee:azért ez a mondat :"Megtanultam szorgosnak lenni (régi öreganyáink is azok voltak, kapáltak egész nap, ha kellett)" ugye, ezt most nem gondoltak komolyan, hogy összehasonlítod a kettőt???

    Régi öreganyáink kapálás közben fél szemmel pont a gyerekre tudtak pislogni, mert míg ők kapáltak, kukoricát címereztek vagy éppen palántolak, addig a kiskölkök a kert végében csutkababával játszottak, meg a tikokkal vagy kiscocákkal kergetőzni...Szóval a gyerekfelvigyázás pont meg volt oldva, nem?

    És amikor az a barátod, egy üveg borral rádnyitja az ajtót, akkor ki vigyázz a gyerkőket?

    Na, nem akarok kötekedni, de mások helyzete felett sokkal könnyebben mondunk ítéletet, kezdem úgy érezni.

    Embertársainkat kéne megtanulni értékelni és elfogadni, hogy vannak, akik így élnek, vannak akik meg úgy.

    beacska4: ha valaki nem lesz mérlegképes könyvelő, attól még szakmai végzettsége lehet, mondjuk, egy szakközépiskolai érettségivel, nem? Vagy azt te nem tekintenéd szakmai végzettségnek?
    Nem lettem én könyvelő (végzettségem más) de 16 éves korom óta könyveltem és bizony olyan munkakörben dolgoztam egy bizonyos idő után, olyan keresettel, hogy nagyon sokan elégedettek lennének még ma is azzal a béremmel, amit 2006-ban kerestem.
    És tudod miért engem választottak az interjún? Mert látták bennem, hogy a feladatokat el tudom végezni, anélkül is, hogy lenne erről bármilyen szakmai végzettségem, mert nem a papír számít, nem bizony!
    Sajnálom, hogy Magyarországon ennyire végzettségfüggők az emberek! :(

    És aki meg nem érti az egészet, olvassa már el az utolsó mondatot:
    "Nem jó szó rá, hogy öröm. És nem jó szó rá az sem, hogy szeretet. Mindez együtt. Valami, ami több mindennél."

  • 2010.07.09 09:07:10jeanlee

    A kapálás csak a ház körüli munkák miatt jutott az eszembe. Nálunk vannak ilyen őskori dolgok. Pl fával fűtünk, mert nincs gáz :).

    A gyerekeim mindig otthon vannak. A barát a borral itt tényleg barát/barátnő értelemben szerepelt. Szeretem ha van élet a házban, ha jönnek barátok, gyerekekkel vagy egyedül.

    Nellas: Az ideális munkahely természetesen nem volt ideális, mert elég keveset kerestem. Ezért jöttem el később. A lényeg az volt, hogy felvettek, és nem firtatták, hogy kis vigyáz majd a fiaimra, ha betegek. Szerintem jól tették, mert az anyukák szuper munkaerők. Bizonyítani akarnak, és ez klassz. Én nem vagyok többet táppénzen mint a többi kolléga, sőt!

    Az ítélkezésről:
    Távol álljon tőlem. Én nem csinálok semmit jól vagy rosszul. Csak gyűröm a létet. Ennyi. :)

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta