Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Két, rivalizáló nővérről szól egy múlt heti cikkünk, amelynek a vége az lett, hogy egyikük elszerette a másik párját. Mint kiderült, ez nem ritka eset. A szexuálpszichológus elemez.
A testvérem szerette el a páromat című cikkünkben két testvér rivalizálását követhettük nyomon, ami odáig fajult, hogy a nővérek évekig nem beszéltek egymással.
Miután számos hozzászólásból kiderült, történetünk sajnos nem egyedi eset, ezért szakértő segítségével jártunk a probléma után. Nagy megfejtések viszont e téren nem léteznek.
Kezdetben a szülő felelőssége
Akinek van testvére, az pontosan tudja, hogy milyen érzés, amikor gyerekként azon megy a harc, hogy most épp ki ül anya ölébe, hogy ki tud gyorsabban fára mászni, kinek jobbak a jegyei az iskolában, ki ügyesebb a labdajátékokban, és kinek lóg több érme a falon... Ezeket a kis emberi játszmákat a szülőknek kell a kezükben tartaniuk, hogy a gyerekek közötti természetes összemérés nehogy átcsapjon egy későbbi „vérre menő" rivalizálásba.
A testvérek között mindig találhatunk egy bizonyos összemérést, a kérdés az, hogy ez kimerül-e egymás segítésében, vagy átcsap éles rivalizálásba, tehát beszélhetünk negatív és pozitív összemérésről - mondja szakértőnk, Dr. Molnár Tamás szexuálpszichológus, majd hozzáteszi, „Nekem a bátyám például egy példakép, és segít abban, arra sarkall, hogy legalább annyi mindent elérjek, mint ő."
Az egyetlen megoldás az őszinteség
A pszichológus szerint az igaz történetünkben szereplő testvérpár kezdeti, gyermeki összemérése fajult odáig, hogy felnőtt nőként potenciális riválist láttak egymásban, és ezért történhetett meg az, hogy az egyik nővér elszerette testvére párját. Ilyen mértékű rivalizálás esetén a szakember csak egyetlen dolgot tud javasolni a probléma megoldására (ez minden más probléma megoldása is).
„Egy kulcsszó van, a megbeszélés. Tudnom kell tisztázni a testvéremmel, hogy most mi milyen kapcsolatban vagyunk. Az egésznek ez a gyökere. Tehát nem a harmadik személytől függ, hanem attól, hogy én milyen kapcsolatban vagyok a testvéremmel, és hogy ezzel szembe tudok-e nézni. Tehát például, hogy negatív rivalizálás van-e közöttünk, le akarom-e győzni a testvéremet, vagy elfogadom azt, hogy segítsen, és a példaképem legyen. Azt kell tisztázni, hogy miért tekintek a testvérem párjára a szemem sarkából férfiként, hiszen egyértelmű, hogy egy nő nem néz akárkire férfiként. Na, ezt kell megbeszélni, de nem a férfival, hanem a testvéremmel. Hogy miért jut az eszembe az, hogy ő férfi. Holott nekem semmi közöm hozzá, és az utcán is látok ezer férfit, és mégsem férfiként nézek rájuk." Szakértőnk azt is hozzátette, hogy természetesen ahhoz, hogy hárman is tisztázni tudják a kapcsolatukat, már nagyon érett személyiséggel és fejlett kommunikációs készséggel kell rendelkezniük, ami már egy következő szint.
Egy kívülálló többet segíthet
Az azonban egyáltalán nem egyszerű, hogy a testvérek egy ilyen árulás után le tudjanak ülni megbeszélni a kapcsolatukat, hiszen az évek folyamán komoly és mély sérelmek gyülemlettek fel bennük.
Abban az esetben, ha már évek óta nem tudják tisztázni a kapcsolatukat, felmerül az eshetőség, hogy szakemberhez kell fordulniuk, hogy feloldják azokat a játszmákat, amelyektől nem tudnak szabadulni - javasolja a szexuálpszichológus. Érdemes megvizsgálni ugyanis, hogy vannak-e közöttük olyan problémák, amelyek mondjuk anyagi okokból vagy abból fakadtak, hogy mondjuk a szülők egyiküket jobban preferálták. Ezeket a problémákat egy kívülálló szakember jobban tudja kezelni, külső szemlélőként rá tud világítani a problémákra. Sajnos ugyanis nincs akkora pszichológiai kultúránk, hogy egy szülő bele tudjon nyúlni, és fel tudja ismerni a problémát és, hogy elfogulatlanul döntsön az egyik vagy másik oldal javára. Ezért kell egy kívülálló, aki semleges, mert a barát is és a szülő is elfogult.
Dr. Molnár Tamás szexuálpszichológus szexterapia.hu oldalára ellátogatva további információkat kaphat a témával és más problémákkal kapcsolatban.
