INTIM

A kultúra és értékrend a gond, nem a származás

2010. június 25., péntek 13:22

lany_m A megkívánás néha fontosabb lehet annál, mint amit a kultúránkból magunkkal hozunk, amíg a szerelem tart, sok minden áthidalható - reagált a szexuálpszichológus egy múlt heti cikkünkre, amelyben egy megtörtént eset alapján mutattuk be egy roma fiú és egy magyar lány zátonyra futott kapcsolatát.

A szociológus pedig arról beszélt, hogy nem a származás a fő akadálya annak, hogy egy hasonló kapcsolat működjön, sokkal inkább az értékrendbeli különbség.

Összeegyeztethetetlen különbségek

Dr. Szabó-Tóth Kinga, a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar Szociológiai Intézetének egyetemi docense, rögtön az elején leszögezi, hogy ez a kapcsolat nem a származási különbségek miatt ment tönkre. „Bár a történet egy roma fiú és egy nem roma lány kapcsolatáról, szerelméről szól, az eseményeket tovább színezi az a tény, hogy a fiú alacsony iskolázottságú és alacsony társadalmi státuszú családból, míg a lány diplomás, és értelmiségi családból származik. Nem is kell ahhoz romának lennie a fiúnak, hogy egy ilyen kapcsolat döcögjön és hosszú távon ne működjön. Maga a teljesen különböző miliő és szocializációs háttér előre vetíti, hogy a kapcsolatot nem lesz könnyű fenntartani. Nem azonos az értékrendjük, és nem azonos az érdeklődési körük."

A szociológus szerint ehhez jön hozzá a fiú származása, amivel szemben a lány családjának eleve fenntartásai vannak. Ha ez a fiú diplomás lenne, középosztálybeli szülőkkel, a kapcsolat sokkal ideálisabb lehetne még akkor is, ha a fiú történetesen roma származású. Így azonban nemcsak az előítéletekkel kell megküzdeni, hanem a szinte összeegyeztethetetlen életcél és értékrendbeli különbségekkel.


Van, hogy szüleink ellen lázadunk

Szakértőnk elmondása szerint a pszichológusok és szociológusok is egyetértenek abban, hogy a kora gyerekkori élmények és a származási család jellege, benne a szülővel, vagy jó esetben a szülőkkel, meghatározza nemcsak a férfi- és női szerepekről való képünket, hanem akár azt is, hogy tudat alatt (vagy tudatosan) milyen partnert keresünk magunknak.

Ha például az apánkkal/anyánkkal jó és meghitt viszonyunk volt gyermekkorukban, sokszor a felnőttkori párunkban is őt keressük. „Az is előfordul, hogy éppen a szüleink ellentétét keressük leendő párunkban. Lehetséges, hogy valaki éppen olyan társat keres, mint ő maga, vagy ennek tökéletes ellentéteként olyat, amilyen ő nem, vagy csak szeretne lenni. Szociológiai kutatások szerint a párválasztást alapvetően három tényező határozza meg. Az egyik a fizikai vonzalom, a másik a hasonlóság (hasonló társadalmi státusz, egyebek) valamint a közelség, ami megnöveli annak az esélyét, hogy egyáltalán két ember egymásra találjon."


Az ellentétek nem feltétlenül vonzzák egymást

Bár a mondás szerint az ellentétek vonzzák egymást, szociológiai felmérések szerint mégis inkább azt mondhatjuk, hogy csak azok az ellentétek, amelyek nem áthidalhatatlanok - folytatja Dr. Szabó Tóth Kinga. „Vagyis hosszú távon harmonikusabb az a kapcsolat, amelyben a felek értékrendje alapvetően megegyezik. Hasznosak lehetnek a különbségek, de csak kisebb dolgokban, mert ezek tehetik izgalmassá, érdekessé a kapcsolatot. A kezdeti szerelem és kötődés gyorsan kialakulhat, de a kapcsolat eljut egy olyan fázisba, amikor az emberek többsége mérlegelni kezd - kutatások szerint ez főképp a 20-as, 30-as éveikben járó lányokra jellemző. Ezeknél a lányoknál egyfajta pragmatikusság lesz jellemző, azaz átgondolják, hogy az, akivel járnak, milyen lenne apának, milyen a családja, lehet-e vele jövőt építeni, és ehhez hasonlók. "


A valóság kiábrándító lehet

Dr. Molnár Tamás szexuálpszichológus is osztja szociológusunk véleményét, miszerint a gyökeres kulturális és társadalmi különbségeket csak addig nem érezzük tehernek, amíg tart a szerelem. „A lángolás, a vonzalom, a megkívánás néha fontosabb lehet annál, mint amit a kultúránkból magunkkal hozunk. Ez azonban nem olyan egyszerű. Amíg a szerelem tart, addig sok mindent át tudok hidalni. Amikor azonban elmúlik, bár a szeretet és a közös múlt megmarad, mégis visszakerülök abba a kultúrába, amiből jöttem és előtérbe kerülnek a hétköznapi ellentétek. Egy roma származású ember sem tud teljesen megszabadulni a gyökereitől, ahogy egy arab vagy iszlám származású sem, ha például arab-európai párról beszélünk. A kulturális eltéréseket még csak-csak át lehet hidalni, ám ha ezeket személyiségbeli különbségek is erősítik, azt már nem" - mondja a szakember.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2010.07.01 08:34:50seherezadee

    Dr. Molnárral értek egyet. Személyes tapasztalatból is.
    Azt hiszem egy kisregényt megérdemelne az életem. Egy arab fiúval estem szerelembe 1970 ben , egy olyan családból származtam ahol édesapám meg zsidó származású volt. El tudjátok képzelni azt a balhét?? 1971 ben volt az esküvőnk érettségi után azonnal, 32 év után meg a válásunk.
    Kint is éltünk és itthon is, egy lányom nélkül soha c. regényt is felölelő történéseket éltem át.
    Gyerekeim felnőttek, de 50 éves koromban már pánikbeteg voltam, kihúztam ameddig lehetett, de tovább nem ment.
    S vallom tiszta szívemből azt,hogy ha a szüleim anno nem harcoltak volna ennyit ez ellen a szerelem ellen, akkor nem megyek hozzá. Igen azok a fránya kultúrális eltérések, amik a kor előrehaladtával csak erősödnek:((

Blogok, amiket olvasunk

JEGYZETLAP Posztnyár szindróma

Ha csak sóhajtozunk, és utáljuk, hogy vége, egyre nyomorultabbul érezzük magunkat. Négy lépés, hogy a szeptembert is élvezni tudd!

STÍLER Netes szépségdilik: ezeknek ne dőlj be

Ha nem akarsz úgy kinézni, mint egy cirkuszból szabadult bohóc, ne a csodatévő appok képeinek higgy, hanem a tükörnek. Az ugyanis nem halványítja el a bőrhibákkal együtt a sminkedet is.

HOMÁR Fifikás, de bebukott parkolóteszt budán

Jó napot, miért büntetnek meg, ha még a fizetőövezet kezdetét jelző tábla előtt parkolok, a nem fizető zónában? Csak. Parkolócég, 12. kerületi módra.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta