Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Akinek munkaeszköze a világháló, kikerülni sem tudja a cyber tér eszközeit - chat, mail, internettelefon, webkamerás kapcsolat – s szinte semmi nem választja el attól, hogy ezeket saját szexuális szükségleteinek szolgálatába állítsa. Molnár Tamás szexuálpszichológust kérdeztük arról, hogy a szakember szemével mennyire torz vagy normális a virtuális szexualizálás.
A modern ember szexuális életében a kibertér egyre inkább teret hódít. Szexelünk chaten keresztül, webkamerán át, de sokan attól sem riadnak vissza, hogy a virtuális világ előtt vetkőzzenek. Nem estünk át a ló túlsó oldalára?
Úgy gondolom, a korszerű informatika és kibernetika összességében pozitív hatással van a szexualitásra. Egy újabb lehetőség a szexuális kapcsolataink, a szexuális viselkedési repertoárunk bővítésére. Például távol lévő párunkkal minden probléma nélkül szexuális vagy szexuális jellegű kapcsolatba léphetünk, de ma már arra is van lehetőség, hogy valós időben, egymás szeme láttára, szexuálisan kommunikáljunk, sőt, bármilyen furcsán hangzik is, akár –fizikailag - meg is érintsük egymást.
Miben rejlik ennek a műfajnak a különlegessége?
Az újszerűsége mindenképpen vonzó. Sokak számára eddig elképzelhetetlen volt az a fajta szexuális élmény, amit az internet, a webkamerák és a számítógépekhez csatlakoztatható kibernetikai eszközök nyújtanak. Kihívás lehet azoknak, akik kíváncsiak az újszerű szexuális élményekre. Valamilyen értelemben praktikus is. Hiszen egyszerű, gyors, kevésbé macerás.
Az internettelefonnál kihasználható, hogy halljuk a partner hangját, halljuk, ahogyan felizgul, ahogyan elélvez. Egymást irányíthatjuk, és érzéseinkről, vágyainkról hallhatóan is beszámolhatunk. Ha ehhez egy webkamera is társul, valósidejű hang és élő vizuális kapcsolatra van lehetőség. Chatnél, e-mailnél a hangot nélkülözzük, viszont megfontoltabban fogalmazhatunk.
A kibernetikai eszközök továbbfejlesztett változatai, a távirányítható vibrátorok, műkarok, robotok akár utánozhatják is azokat a mozdulatokat, amit csinálok. A páromnál egy segédeszköz ugyanezt csinálhatja vele. A többi már a fantázia dolga. No és hogy a kibernetika fejlődése nem visszafordítható.
Ezekkel az eszközökkel nem csap át a szexualitás egy személytelen, gépesített aktusba?
A munkásokat felváltó gépeket, a televíziót, a számítógépet, az internetet is embertelennek, személytelennek ítélték, amikor megjelentek. De hozzá kell tenni, bizonyos szempontból a kizárólagosságuk, például a tévénézésre beszűkült tevékenység, információ- és tapasztalatszerzés bizonyos képességeket beszűkíthetett.
Ön szerint a cybersex valóságos szex?
Ez maga a valóság. A valóság egyik része. Hiszen létezik, hiszen működik. Lehetnek olyan extrém formái, amik torzak, vagy torzítanak. Ugyanúgy, mint az ágyban, a vágyainkban, az álmainkban is lehetnek torz élményeink. De nem mondhatjuk ki, hogy a cybersex az egy torz szex, csak azért, mert nem hús-vér, vagy mert nem jár a barátnő közvetlen test-testközelségével.
A virtuális térben sokkal többet adunk, sokkal több mindent vállalunk be, mert egyfajta szerepjátékot játsszunk. Nem áll fenn annak veszélye, hogy a valós életben nem tudjuk majd kielégíteni partnerünket?
A lehetősége fennáll. Csak ennek valószínűségét ne túlozzuk el! Ha már jól működött a szex, ritka ez az átszokás. Szükségem lesz a páromra az ágyban is. És miért teljesítenék ott rosszabbul? Talán mert a virtuális térben erősebb, változatosabb ingerek érnek? A feleségemmel bizonyos pozíciók fizikálisan is lehetnek erősebbek, gyorsabbak.
Minek köszönhető, hogy a virtuális térben sokan megszabadulnak gátlásaiktól, bevállalósak és merészek lesznek? A kibertér ilyen szempontból védőhálóként is szolgál? Egyfajta biztonsági faktor?
Ez nagyon egyedi. Ezért nem tudok erre általánosságban válaszolni. Itt az egyén motivációit, személyiségét kellene már boncolgatni.
Elsősorban kiknek jön be ez a műfaj?
Többek között azoknak a pároknak, akik egy ideig távol élnek egymástól. Azoknak, akiknek meg van ehhez az anyagi lehetőségük és felszerelésük is. Azoknak, akik a kibernetika világában nőttek fel, akik fiatalabbak, nyitottabbak. De azoknak is, akiknek nincsenek előítéleteik.
A virtuális térben van megcsalás?
Kérdezzük meg a nőket: igen, mert nem velem foglalkozik. Mert én biztosan nem vagyok olyan izgató, miért nem mindig velem csinálja, ha én is ott vagyok...
És igen a válasz, ha emiatt a férfinak bűntudata van, hogy ezzel megcsalta a párját. Ahogy az a fantáziáiban vagy akaratlan álmokban is gyakran előfordul.
Vannak veszélyei? Fennáll az addikció lehetősége?
Határozottan igen! Lehetnek túlzásai, torz megnyilvánulásai, patológiás alkalmazásai ezen lehetőségeknek, eszközöknek. Ez a helyzet például abban az esetben, ha valaki kizárólag ezt részesíti előnyben vagy másokat zavar ezzel, felháborítóan alkalmazza. Visszaél vele. Mindezek mellett leginkább a függőség veszélye áll fenn, amit mindenképp kezeltetni kell. De ma már erre is vannak megoldások.
Vagyis egészen addig egészséges ez a műfaj, amíg normális keretek között tudjuk tartani?
A normális szót kerülni szoktam, mert értékelő előítéletet sugall. Inkább a természetesség szót alkalmaznám. És hogy ez a tevékenység maradjon spontán, ne legyen görcsös, ne kísérje szorongás vagy bűntudat. A párunkkal is egyeztetnünk kell ezt, ami sokszor nem is olyan könnyű.
Milyen terápiás lehetőségek állnak rendelkezésre?
Vannak olyan szakemberek, pszichológusok, pszichiáterek, szexológusok, akik addiktológiából már évek óta megszerezték a felsőfokú szakvizsgájukat, és egyben jártasak a gyakorlati pszichoterápiában. Pszichoterápiás lehetőség lehet például a feltáró terápia. A dinamikus, belső mozgatóerőket elemző terápia. A viselkedésterápia, ahol kioltom a rossz reakciót, helyette megerősítek egy más, kívánt viselkedési módot...és így tovább. Bár néha az antipszichotikumok, feszültség- és kényszeroldó gyógyszerek is segíthetnek.
Mit gondol, mi jöhet ezek után? Eljön az idő, amikor tényleg robotokkal fogunk szeretkezni?
Igen, de olyan értelemben, hogy robotokkal is, meg a hús-vér párommal is az ágyban. Bár akkor a hozzávalókat már nem is fogják robotnak és ágynak hívni.
Akik élnek vele – személyes vélemények
„A párommal próbáltuk ki a chatroulettet, és elég izgalmas volt: kiválasztottunk egy pasit, és előtte szexeltünk. Mondhatni swinger klub az egész, kötöttségek nélkül, a neten. Nincs előtte kellemetlen beszélgetés, és utána sem kell feltenni a kínos kérdést: Na, most mit mondjunk? Utána pá, viszlát, ennyi volt. Nincs kötelezően számcsere, msn, stb. Személytelen, nincs fizikai kontaktus, de mégis hasonló ahhoz az érzéshez, mintha ott lennénk, elvégre bevonunk valakit az intim szféránkba. A kevésbé nyitott, mégis próbálkozó embereknek, pároknak megfelelő felületet biztosít, mielőtt hasonló kalandokba vágnának bele, a valódi világban.” (Tomi, 33)
„Erkölcsi szempontból számomra sokkal elfogadhatóbb a webkamera, a chat vagy a telefon segítségével, a párommal közösen átélt szerelmi aktus, sokkal jobb, mintha mással élném ki a vágyaimat, ami ugye egyet jelent a megcsalással. Nagyon kézenfekvő megoldás, megkönnyíti a kapcsolattartást huzamosabb távollét esetén. Sokkal könnyebb és sikeresebb közösen, egymást izgatva, látva-hallva átélni az orgazmust, mint magányosan. A szex a másik fél virtuális jelenlétében sokkal inkább szeretkezésnek hat, mint önkielégítésnek, annak ellenére, hogy valójában az utóbbiról van szó. Nem gondolom viszont azt, hogy a cybersex pótolja a közös élményeket, vagy helyettesíti a fizikai érintkezést.” (Gabi, 35)
