Fájdalmas tabu – a gyász folyamata

Zanza!

Magyarországon a halál témáját általában tabu övezi gyakran még akkor is, ha haldokló van a családban. A közelgő halottak napja nehéz időszak azok számára, akik még nem dolgozták fel hozzátartozójuk halálát, hiszen ismét ráirányítja a figyelmet a veszteségre. Lehet-e a halál lehetőség arra, hogy egy másik ember gondolataiban tovább éljünk? Hogyan lehet segíteni a haldoklót és hozzátartozóit? Meddig természetes a gyász, és mikor siklik tévútra?
Fotó:  Mateusz Lapsa-Malawski
Fotó: Mateusz Lapsa-Malawski

„Föltámasztani nem tudjuk halott szeretteinket, de jól megőrizni igen, sőt módunkban áll továbbadni gondolatait, jellegzetességeit történeteken, emlékeken keresztül. Aki nyomot hagyott életével (művész, tudós), kicsit elérte a halhatatlanságot, akire emlékeznek, az sem felejtődött el teljesen.” – Hajduska Marianna

A szembenézés a halállal az egyik legnagyobb próbatétel az ember életében. Különösen igaz ez a nyugati kultúrában, ahol napjainkban az emberek többségét az evilági elmúlás olyasvalamire emlékezteti, amit szíve szerint teljesen kizárna a mindennapjaiból. Míg egyes kultúrákban a halottak – ha megfelelően búcsúztatták el őket, és megadták nekik a tiszteletet – visszajárnak az élők közé, és tanácsokkal látják el a törzset, addig Magyarországon a legtöbben furcsán néznének arra, aki arról számolna be, hogy megjelent előtte kedves halottja. Hazánkban a gyász célja a búcsú, és az elhunyt értékeinek beépítése a személyiségünkbe. Ezáltal, ha nem is hallhatjuk személyesen a másvilágról tanácsait, azonban értékei mégis velünk maradhatnak, és segíthetnek minket életünk során. Addig azonban hosszú az út, hiszen végig kell élni a gyász egymást követő stációit.

A kóros gyászreakció típusai

A gyászfolyamat sokszor félresiklik, és akár öngyilkossághoz is vezethet, fontos tehát odafigyelni a gyászolóra, és ha kell, akkor szakember segítségét igénybe venni. A kóros gyászreakció jelei a következők:

  1. túlzott felszabadultság (pl. lakás átrendezése, vagyis a halott nyomainak azonnali eltüntetése, hirtelen életformaváltás)
  2. affektív zavarok (hullámzó, ellentétes érzelmek, impulzivitás, kontroll problémák)
  3. elhúzódó gyászfolyamat (akár több év)
  4. pszichoszomatikus betegség
  5. mély depresszió
  6. túlzott, irreális bűntudati feszültség (különösen, ha a másik önkezével vetett véget életének, vagy balesetben hunyt el)
  7. pszichózis

Hajduska Marianna: Krízislélektan c. könyve alapján

Bár vannak hitbeli különbségek, azonban a halál a mi kultúránkban ugyanúgy egyszeri történés az ember életében, mint a születés, ezért is fontos, hogy ha van módunk elbúcsúzni a haldoklótól, akkor adjuk meg neki és magunknak is ezt a lehetőséget. A gyászoló első reakciója általában a sokk és a tagadás, majd elszabadulnak az érzelmek, és megjelenik a fájdalom, végül egy idő után sikerül szembenézni a veszteséggel. Természetesen a fájdalom ezt követően is utat törhet magának, azonban ez egy olyan folyamat, amelyet nem szabad siettetni, hiszen 3-6 hónapon keresztül természetesnek tekinthető. A hit nagy segítséget nyújt a ezalatt az időszak alatt.

A veszteség mértéke, vagyis a gyász mélysége és fájdalma sok mindentől függ. A legnehezebb talán a fiatalok halálát és a váratlan halálesetet feldolgozni, különösen ha közeli hozzátartozónkról van szó. Gyakran megjelenik a bűntudat, amelyet fokozhat, ha a halál éppen egy konfliktusokkal terhelt időszak, vagy akár egy mindennapos szóváltás után következett be. Fontos, hogy megnyíljunk és beszéljünk ezekről a gondolatokról, hiszen ez egy olyan teher, amelyet borzasztóan nehéz egyedül cipelni.

A halotti rituálék segítenek

A halotti rituálék szintén kapaszkodót jelenthetnek a nehéz időszak során. A temetés lehetőséget ad arra, hogy átéljük és kiadjuk fájdalmunkat. Ezt gyakran nehezen engedjük meg magunknak, hiszen sokan – különösen a férfiak közül - a gyengeségnek élik meg a sírást. A temetés azonban egy olyan különleges alkalom, amikor nem kell a megszokott hétköznapi normák szerint viselkedni. A temetést követő halotti tor lehetőséget ad a közös emlékezésre, anekdotázásra, ráadásul a gyászolók osztozni tudnak egymás fájdalmában, hiszen mind ismerték a halottat.

Fotó: Sam Javanrouh
Fotó: Sam Javanrouh

A halottak napja lehetőséget ad a közös emlékezésre, emellett azonban az egész gyászév szintén nagy jelentőséggel bír, mivel ezalatt az összes ünnepre sor kerül, amelyet a halott nélkül kell megélni, míg végül a halál évfordulója lezárja a kört. A kritikus napok alatt – ilyeneknek tekinthető a halott születésnapja, egyéb ünnepek, valamint az évforduló – érdemes még jobban odafigyelni a gyászolókra, hiszen ilyenkor újra fellobbanhat a fájdalom, bár általában már nem olyan erővel, mint az elején. A gyászt tehát senki sem kerülheti el, megéléséhez azonban bátorság, és gyakran segítség szükséges. A már említett rituálék segíthetnek a folyamatban, ha pedig ez kevésnek bizonyulna, mindenki megtalálhatja a maga saját szertartását, például levélben, vagy más formában búcsúzhat a halottól.

Hogyan segíthetjük a gyászolót?

Ha gyászoló van a környezetünkben, akkor mi is sokat tehetünk azért, hogy segítsük ebben a nehéz időszakban. Első lépésként a legfontosabb, hogy együtt érezzünk vele, elfogadjuk az aktuális érzelmeit és indulatait még akkor is, ha azok külső szemlélő számára nem logikusak. Emellett segíthetjük az emlékezésben és abban is, hogy újra nyisson a külvilág felé akár olyan módon is, hogy többször elmeséli a halálesetet, az ismételt elbeszélés ugyanis segít tompítani a fájdalmat. Nagy megkönnyebbülést jelenthet számára az is, ha tudjuk fogadni a nehéz érzéseit, mint például a harag és a düh, és oldani tudjuk bűntudatát. Ugyanakkor az is fontos, hogy megtartsuk a realitásban, és ha súlyos depresszióba csap át a gyász, akkor szakember segítségét kérjük abban, hogy a gyászoló kikerüljön ebből az állapotból. A cél, hogy képes legyen megélni az érzelmeit, fel tudja oldani a bűntudatát, megtalálja személyes búcsúját, és végül képes legyen a halott értékeit magába építve ismét az élők, a jelen, végül pedig a jövő felé fordítani a figyelmét.

Hajduska Marianna Krízislélektan c. könyve alapján.

A gyász és a halál pszichológiájával a tanatológia foglalkozik, amely kapaszkodót nyújthat a nehéz időszak során. Hazánkban a legismertebb szakember a 2007-ben elhunyt Polcz Alaine, akit fronton átélt tapasztalatai, betegségei, valamint saját halálközeli élménye is hozzásegítettek ahhoz, hogy támogassa és kísérje a haldokló fiatalokat és felnőtteket, valamint családtagjaikat az utolsó időszak alatt. Könyvei több évtizedes tapasztalaton nyugvó hiánypótló műveknek számítanak annál is inkább, mivel sokan nem tudják, hogy miként segíthetik a haldoklót, ezért a leginkább jellemző a témát övező hallgatás.

Polcz Alaine felhívta a figyelmet annak fontosságára is, hogy igenis fontos a kommunikáció a haldokló és a családja között, emellett pedig meg kell teremteni a méltóságos halál lehetőségét, melyre hazánkban a rákos betegek számára az általa vezetett Magyar Hospice Alapítvány nyújthat segítséget. Könyvei segíthetnek a gyászolónak és a környezetének a gyász megélésében, hogy a gyászfolyamat végén enyhüljön a fájdalom, és ismét kinyíljon a világ

Blogmustra