Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Budapesten a sodró éjszakai élet a legjobb, a non stop boltok és a klasszicista épületek. Az Arany Ászok a legjobb magyar sör, a Kőbányai se rossz, az építőmunkások söre, ami egy Sophie-val tökéletes párosítás.
A hazai fröccskultúra viszont érthetetlen - így látja hazánkat a 24 éves Joao Rocha, aki egy éve él Budapesten, és hobbija, hogy autók tetején oson éjjelente. A Magyarországon élő, külföldi fiatalok számára kardinális kérdés, mit isznak. Sorozatunk előző részében a lengyel Agnieszka Markowska emelte ki, mennyire szeret a Margit hídon borozni. De szóba kerülnek a külföldieket szívató BKV-ellenőrök is.
„Magyarország a legtávolabbi hely az otthonomtól, ahova ösztöndíjjal eljuthattam. Nem akartam Olasz-, vagy Spanyolországba menni, mert az ő kultúrájuk túlságosan hasonló az enyémhez. Annyit tudtam Magyarországról, mielőtt megérkeztem, hogy volt egy nagyon jó futballcsapata az 50-es években, és hogy senki sem érti meg a nyelvüket"- foglalta össze érkezésének az okát Joao Rocha. A 24 éves portugál pszichológus hallgató már egy éve él Budapesten.
Joao Rocha alternatív CV
Joao Rocha első szemesztere egy érdekes órával indult az ELTE pszichológia szakán. Az előadó egy Indiana Jones stílusú biokémikus volt, de Joao a házi esszé benyújtásakor Belgiumban sörözgetett, ezért hamar lemorzsolódott. Legtöbb idejét a Gödör környékén, vagy a Mumusban tölti, sörözik a haverokkal, nézi a meccseket, néha pedig táncol az utcán, vagy autók tetején osonva igyekszik haza a budapesti hajnalban. A második szemeszterre már be sem iratkozott, inkább szabadon, ha nem is Indiana Jonesos, de kalandos hónapokat tölt hazánkban, mielőtt vissza kell mennie Lisszabonba, és fel kell nőnie.
Az éjszakai élet a legjobb
Az első dolog, amit Magyarországról megemlített a találkozásunkkor - az egyik tikkasztó délután a Toldi mozi előtt ücsörögtünk -, hogy nincs tengerünk. „Nyáron itt marha meleg van, és se tenger, se óceán." Ez egyszerre luxusigény és fájó pont a magyaroknak, ezért rögtön elő is hozakodom Trianon történetével. Ismeri a történelmünknek ezt a részét, és hozzáteszi, tudja, hogy azóta a Balaton a magyar tenger, de ott még nem járt.
Joao szerint Budapesten a legjobb a „fantasztikusan sodró az éjszakai élet, és az, hogy mindenhol lehet non-stop boltot találni egész éjjel. Olaszországban (ahol nemrég töltöttem egy hetet az itt megismert Erasmusos barátaimmal), mindig rohanni kell este a strandról, hogy tudjunk venni sört, mielőtt bezár a bolt, or we are fucked. A szieszta alatt megértem, hogy zárva vannak az üzletek, de akkor utána a boltosoknak legalább este 11-ig nyitva kéne tartaniuk."
A bor nem arra való, hogy vízzel keverjék
Visszatérve hazánkhoz, az éjszakai életet említve az italokról is szót ejtettünk. A hazai fröccskúltúráról Joao Rocha elmondta, a fröccsöt nem szereti, és a lényegét nem igazán érti. "A bor nem arra való, hogy vízzel keverjék. Portugáliában nem igazán isznak az emberek bort este, csak az étkezéshez, vagy ha a kedvenc regényedet olvasgatod délután a verandán, vagy...ha lány vagy... "
A magyar sört annál inkább szereti, és arra bővebben kitért. A Soproni volt az első kedvence, majd ellátogatott a Dreher gyárba és átpártolt a zöld dobozoshoz, majd jött a nagy felismerés. „Az Arany Ászok a legjobb. Lehetne ez egy rossz sör is, de ez egyszerűen csak a legjobb név bárminek, ami valaha létezhet. A Kőbányai se rossz, az építőmunkások söre, jó kis Sophie-val tökéletes párosítás. A legolcsóbb, de nem a legrosszabb, a munkás réteg mindig magával vonzza a nem a legjobb, de megbízható minőségű termékeket. A legrosszabb magyar sör egyébként a Balatoni Világos, aminek egy üvege olcsóbb, mint száz forint, olyan sör ez, mint a lengyel Karpackie."
Majdnem volt egy magyar kurzus
Interjúalanyom a magyar kultúrát nem ismerte meg mélyebben, mert mint a legtöbb Erasmus diák, ideje nagy részét külföldi sorstársaival tölti, kevés magyarral barátkozott össze. „A magyaroknak megvan a saját életük, tanulmányaik, és munkájuk, míg én tulajdonképpen csak azért vagyok itt, hogy partizzak."
Így Joao a magyar nyelvet sem ismerte meg jobban egy év alatt. „Tetszik a magyar nyelv, de... Az első szemeszterben volt az ELTE-n magyar nyelvi kurzusom, de ez nem járt sikerrel, mert a csoport 20 tagjának nem volt közös nyelve, ezért először be kellett várni, mire mindenki megtanul angolul. Ez kábé fél évbe telt, ezalatt elszállt a lelkesedés, és a kurzusnak is vége lett. Kár, ha bejött volna, biztos többet tudnék, mint most, ami nulla. Ennyit tanultam meg: Egy sört kérek... hármat. Egy belga barátomnak az a teoriája, hogy a magyar ember többször használja a hármat, mint bármelyik másik szót." Persze, mert három a magyar igazság, vetem oda ironikus büszkeséggel. „A Három a szám, amit Isten alkotott, mondja a portugál is". Valószínűleg ez a teória nem nyugszik biztos alapokon, de "jó vicc lett belőle, s ha azt halljuk az utcán, hogy három, mi is mindig büszkén visszakiálltjuk a számot" Hmm...nagy móka lehet.
Fekete Jenő nagy rajongója
A magyar filmek közül Joao néhányat fel tudott sorolni. Hallott már a Kontrollról és a Tanúról, a hazai zenei műfajokban azonban jobban otthon van. „Szeretem a Belgát, a Deák Billt, a Hobo Blues Bandet és Fekete Jenőt." Fekete Jenő a magyar blues kincse, és a portugál fiú annyira beleszeretett a zenéjébe, hogy már sok koncertjére ellátogatott a Blues Barba, illetve a kilencvenes évek kultikus szórakozóhelyére, a Picasso Pointba. Mint elmondta, Fekete Jenő már felismeri őt, és lazán lekezel vele, mielőtt a húrok közé csap. Kedvenc budapesti helyei egyébként a Blues Baron kívül az Instant, a Szimpla, a Zöld Pardon, a Mumus, enni pedig a Wasabi, a Leonardo Pizzéria, és a Trófea étteremekben szokott.
Ha már a kultúra szóba került, Joao eszébe jut, hogy nemrég kiállításon járt a Gozsdu Udvarban az USA-Ghána meccs előtt. Alanyom minden helynek pontosan tudja a címét. Mi, magyarok valószínűleg csak megyünk a megérzésünk és emlékképeink után, ő pedig utánanéz a Google Mapen. „Egy magyar fotós végig dokumentálta indiai útját, érdekes volt" - részletezte a kiállítás témáját.
A házakban tényleg laknak emberek
A főváros építészetét is szóba hoztam, Joao Rocha pedig elmondta, a „monarchikus jegyeket" kedveli az építészetben, ez alatt minden bizonnyal a klasszicista stílust értette. „Olyan, mintha Bécsben lennék. Magas, elegáns épületek vannak itt, de mégsem olyan tiszta és steril, mint az osztrák főváros. Nincs kórház hangulata, hanem látszik, hogy ezekben a házakban tényleg laknak emberek" - lelkendezett.
