ÉLETMÓD

Milyen kockázatai vannak a savcsökkentők tartós szedésének?

2017. március 15., szerda 12:11 |

A lanzoprazolt, ezomeprazolt vagy omeprazolt tartalmazó savcsökkentő gyógyszerek tájékoztatójában az áll, hogy két hétnél tovább nem ajánlott azok alkalmazása. Hatékonyságuk miatt azonban a refluxban szenvedők éveken, sokszor évtizedeken keresztül szedik ezeket a - függőséget okozó - gyógyszereket, hogy elnyomják a betegség kellemetlen tüneteit és megelőzzék a lehetséges szövődmények kialakulását. Mindeközben a szakértőket egyre jobban nyugtalanítják az utóbbi évek felismerései, amelyek szerint bizonyos reflux elleni szerek rendszeres és hosszú távú alkalmazása sokkal kockázatosabb, mint ahogy azt eddig hittük.

A reflux és ellenszerei

A reflux (latinul refluxio) visszacsorgást jelent. Ilyenkor a gyomorsavakkal és emésztőnedvekkel elkeveredett gyomortartalom a megfelelő iránnyal ellentétesen folyik, a rendellenesen működő, nyelőcső és gyomor közötti záróizmon át a nyelőcsőbe. Súlyosabb esetben egészen a garatig vagy akár a szájüregig is eljuthat a váladék. A gyomorégés, savtúltengés, savas felböfögés, a gyomornyálkahártya felmaródása, illetve fekélyképződés esetén alkalmazott antacidok, vagyis savlekötők feladata a termelődött savak közömbösítése, míg a gyomorsavtermelés csökkentésére hisztaminreceptor-blokkoló (H2-blokkoló) vagy protonpumpagátló szereket használnak. A savtermelés csökkentésével megelőzhető, hogy a maró folyadék visszafolyjon a nyelőcsőbe és károsítsa annak belső falát. A protonpumpagátlók ma már talán a leggyakrabban felírt gyógyszerek közé tartoznak, mivel viszonylag hamar enyhítik a kellemetlen égő, maró érzést a gyomorban és a nyelőcsőben, és ennek persze az orvos is örül, hiszen gyorsan és hatékonyan tud segíteni a betegen.

shutterstock 551855089

Lehetséges veszélyek

Néhány tanulmány például a protonpumpagátlók folyamatos szedése kapcsán a Clostridium difficile nevű baktérium okozta komoly fertőzések kialakulásának kockázatára hívja fel a figyelmet. A kutatók magyarázata az, hogy a gyomor savasságának csökkentésével teret adunk a patogéneknek a túléléshez. Más vizsgálatok szerint a gyomor savasságának hosszú távon való megváltoztatása számos vitamin - pl. a B12 - és ásványi anyag felszívódását is gátolja, ami hozzájárul többek között a csontvesztéshez - áll a Scientific American februári számában.

A legnagyobb meglepetést azonban annak a két, tavalyi vizsgálatnak az eredményei okozták, amelyek a protonpumpagátlók rendszeres használatát olyan állapotokkal hozták összefüggésbe, amiknek látszólag semmi köze a gyomorsavtartalom szintjéhez. A JAMA Neurology című szaklapban megjelent tanulmány szerint ezek a gyógyszerek növelik a demencia (beleértve az Alzheimer-kórt) kialakulásának esélyét, míg a másik, a JAMA Internal Medicine című folyóiratban közölt tanulmány veseproblémák kialakulásával hozta összefüggésbe a savcsökkentő szerek alkalmazását. Egyelőre ugyan nem áll a kutatók rendelkezésére elegendő adat ahhoz, hogy dűlőre jussanak a kockázatok terén, több szakértő felhívja a figyelmet olyan biokémiai mechanizmusokra, amelyek hosszú távon valóban kiválthatják ezeket a problémákat. A hogyanok és miértek megválaszolásában pedig már jó nyomon járnak.

Hogyan működnek a protonpumpák?

A gyomorfal sejtjeinek sejthártyájában csatornák találhatók, melyek savasságot okozó hidrogén ionokat termelnek, vagyis protonokat juttatnak a gyomornedvbe. Ez különleges csereakció: a gyomorban lévő kálium ionokat viszont a sejtekbe viszik be, tehát ioncsere megy végbe. Ez energiaigényes, aktív tevékenység, ami a sejtcsatornákban folyik,ezért nevezzük ezeket a sejtcsatornákat protonpumpának

Ahogy a nevük is mutatja a protonpumpagátlók csökkentik a gyomor savtartalmát és a nyelőcsőbe való jutását azzal, hogy átmenetileg leállítják ezeknek a sejtszivattyúknak a működését. A semlegesített pumpákat azonban a sejtek újakkal helyettesítik, ezért a savcsökkentők csak ideiglenes megoldást nyújtanak. (A Nexium nevű protonpumpagátló a világon az egyik leggyakrabban felírt gyógyszer.) Az úgynevezett H2-blokkolók ugyan kevésbé hatásos módon, de korlátozzák a savtermelést, az ezeknél még gyengébb antacidok pedig csak az alkalmanként előforduló, enyhe diszkomfortérzeten segítenek.

Az említett tanulmányokat olyan korábbi felvetések ihlették meg, hogy a a protonpumpagátlók krónikus használata negatív hatással van az agyműködésre és a vesékre. Egy, a PLOS ONE folyóiratban 2013-ban megjelent tanulmány szerzői például azt fejtegetik, hogy a protonpumpagátlók növelik az Alzheimer-kórt okozó béta-amiloid fehérjék termelődését. Egy másik, 2016-ban végzett vizsgálatba 74 ezer 75 év fölötti férfit és nőt vontak be, és azt találták, hogy azoknál, akik rendszeresen használnak protonpumpagátlót, 44 százalékkal nagyobb esélye van a demencia kialakulásának - szemben azokkal, akik nem élnek ilyen gyógyszereken.

A veseproblémákkal kapcsolatos aggodalmak pedig a BMC Nephrology című lapban közölt megfigyelésekből erednek. A kutatók arról számoltak be, hogy a vesebetegséggel diagnosztizált emberek körében kétszer olyan gyakran írtak fel PPI-t (protonpumpagátlót) az orvosok, mint az átlagos népesség körében. A több mint tíz ezer felnőtt bevonásával készült vizsgálatban az alanyokat 1990. és 2011. között figyelték meg és azt találták, hogy azoknál, akik éveken keresztül savcsökkentő gyógyszereken éltek, 20-50 százalékkal nagyobb eséllyel alakult ki krónikus vesebetegség, mint azoknál, akik nem szedtek ilyen készítményeket. Azoknál pedig, akik napi két dózist is szedtek, még nagyobb volt a kockázata a vesebetegségnek - azokhoz képest, akik beérték napi egy adaggal.

A Houston Metodista Kórház munkatársainak vizsgálatai arra mutatnak rá, hogy ezek a gyógyszerek nem csak a gyomorban, hanem más szerveinken is kifejtik hatásukat. Ez a megállapítás pedig újabb magyarázatot adhat a protonpumpagátlók és a veseproblémák vagy az Alzheimer-kór közötti kapcsolatra. A tudósok ezúttal sejttenyészeteket vizsgáltak meg, és kiderült, hogy a gyomorsejtek mellett más olyan sejtekre is hatással vannak a savcsökkentők, amelyek a vérerek fala mentén helyezkednek el.

"Ahogy sok más sejtnek, az érfalakban lévő sejteknek is szükségük van savra ahhoz, hogy lebontsák a károsodott fehérjéket és megszabaduljanak azoktól. A savat egy speciális belső rekeszben tárolják a sejtek, ami egyfajta molekuláris szemétlerakóként funkcionál. Amikor azonban egy sejtben nem bomlik le a „szemét” – ami túl alacsony savszint esetén fordul elő -, mikroszkopikus törmelékek kezdenek felhalmozódni. Egy olyan sejt pedig, amit eláraszt a saját "szemete", nem tud rendesen funkcionálni, így gyors károsodás lesz a vége” – írja a tanulmányban John P. Cooke, a szív- és érrendszeri betegségek kutatója. Ennek pedig különösen súlyos következményei lehetnek, amik elsősorban az erekben gazdag területeket, vagyis a veséket, a szívet és az agyat érintik.

shutterstock 523918246

A magyarázat ugyan észszerű, Cooke konklúziójának bebizonyításához még több kutatásra van szükség és a tudósoknak más olyan tényezőket is meg kell vizsgálniuk, amelyek befolyásolják a PPI-k és a demencia, a szívproblémák vagy a vesekárosodás közötti kapcsolatot. Az azonban köztudott, hogy a dohányzás, az elhízás vagy a zsírban gazdag étrend növeli a reflux kockázatát, így ezekben az esetekben a gyógyszerhasználat egy markere lehet bizonyos egészségtelen szokásoknak – nem pedig egy új, további oka ezeknek az említett egészségügyi állapotoknak.

Komoly mérlegelés és együttműködés kell

Az eddigi vizsgálatok tehát igen árnyalt képet festenek a savcsökkentők hatásáról, így nem csoda, ha a betegekben és az orvosokban is egyre több kérdés merül fel azzal kapcsolatban, hogy akkor mi a legjobb megoldás. Nem meggyőző adatok hiányában meg kell találnunk az egyensúlyt a reflux megelőzésének szükségessége és a hosszú távú gyógyszerszedés lehetséges súlyos mellékhatásainak elkerülése között. Az orvosok közül sokan attól is tartanak, hogy az esetleges mellékhatások elriasztják a betegeket, holott vannak, akiknél a reflux olyan komoly gyomorégéssel jár, hogy a mindennapi teendőket is nehezükre esik elvégezni gyógyszerek nélkül.

Ráadásul a kezeletlen reflux is komoly szövődményekkel járhat – az akut fájdalom mellett: vizsgálatok bizonyítják, hogy idővel a savasodás annyira és olyan módon megváltoztathatja a nyelőcső belső falát, hogy nagyobb eséllyel alakulhat ki az úgynevezett Barrett-szindróma, ami a nyelőcsőrák előjele. A savcsökkentés tehát a rákos megbetegedés kockázatát is csökkenti, bár tény, hogy a Barrett-szindróma vagy a nyelőcsődaganat a reflux tünetei nélkül is kialakulhat. Amikor a páciensek fel akarnak hagyni a protonpumpagátlók szedésével, Kyle D. Staller, a Massachusettsi Általános Kórház gasztroenterológusa azt szokta tanácsolni a betegeinek, hogy egy hétig próbáljanak egy H2-gátlót szedni a jól bevált protonpumpagátló helyett. (Ha ugyanis hirtelen, helyettesítő szerek nélkül szokunk le, akkor visszájára sülhet el a próbálkozás, és ilyenkor a gyomor a megszokottnál is több savat kezd el termelni.)

A szakértő elsődleges tanácsai közé tartozik még, hogy a próbaidőszak erejéig lehetőleg hanyagoljuk a savas és fűszeres ételek fogyasztását. Egy hét elteltével pedig meg kell vizsgálni, hogy továbbra is fennáll-e a gyomorégés. Amennyiben igen, akkor komolyabb problémáról van szó, így ebben az esetben a savcsökkentő szerek szedésének jótékony hatásai előnyt élveznek a lehetséges szövődmények kialakulásával szemben. Természetesen egyénfüggő, hogy kinél milyen reakciók alakulnak ki a gyógyszerek szedése vagy elhagyása során. Éppen ezért nagyon fontos a betegek és orvosuk folyamatos együttműködése annak érdekében, hogy megfelelő döntés szülessen, vagy felkészülhessen a beteg a változtatásokra, ha egy újabb bizonyíték látna napvilágot.

Ne maradj le semmiről!

Blogok, amiket olvasunk

KETTŐS MÉRCE Percenként keres annyit, mint más havonta

Mészáros Lőrinc tavaly 96 milliárd forinttal gazdagodott. Napi 263 millió, percenként 183 ezer forint gyarapodás. Nem rossz!

KREATÍV PSZICHOLÓGIA Ezek a játszmák teszik tönkre a kapcsolatainkat

A játszmákkal nem csupán saját magunkat tehetjük boldogtalanná, de embertársainkat is az őrületbe kergethetjük játszi könnyedséggel.

HATÁRÁTKELŐ Hogyan szerezzünk barátokat külföldön?

Négy éve költöztünk Svédországba, nulla kapcsolattal. Innen épült fel a társaságunk. Tippek barátkozáshoz.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés