Több mint húsz éve történt. Az akkor tizenöt éves walesi diák, Warren szülei értesítették az iskola vezetőségét, hogy csak akkor engedik el a fiút az osztálykirándulásra, ha földszinti szobát és külön figyelmet kap, mert gyakran járkál álmában.
Végül a diákszálló ötödik emeletén helyezték el az osztályt, ahol a srác éjszakai sétára indult, kibotorkált az ablakon és lezuhant. Azóta agysérült és tolószékhez kötve él, mindezt azért, mert nem vették komolyan az állapotát. Az üveges tekintetű, álmukban ténykedő alvajárók ugyan ijesztőek tudnak lenni, de állapotuk nem súlyos, és a legtöbb gyerek ki is növi. Sokan azonban viccet csinálnak az alvászavarból, és nem veszik figyelembe, hogy milyen súlyos következményei lehetnek.
„Az alvajárás egy néhány percig tartó összetett, automatikus cselekvéssor, ami leggyakrabban az első, álom nélküli mély alvás szakaszában (REM), az elalvás utáni három órán belül jelentkezik. Az alvajáró felül az ágyában, kinyitja a szemét és elkezd járkálni. Van olyan, aki szekrényt nyitogat, pakol, rendez, eszik (sokszor evésre alkalmatlan, veszélyes dolgokat) vagy akár autót vezet. A gyerekek és a felnőttek is gyakran vizelnek alvajárás közben, de előfordul, hogy annak körülményei inadekvátak, nem ott történik, ahol kellene. Ismertek olyan szélsőséges esetek is, amikor az alvajáró agresszívan nyilvánult meg; szexuálisan molesztált vagy megölt valakit” – mondta a jelenségről a Díványnak Székelyhidi Judith klinikai szakpszichológus.
Az érintettek legtöbbször egyáltalán nem emlékeznek viselkedésükre, csak a következményekkel szembesülnek: szétszereltek valamit vagy nem az ágyukban ébrednek. „Az alvajáró arca kifejezéstelen, és nem ismeri fel a családtagokat. Ha beszélnek hozzá, akkor válaszol, de rendszerint érthetetlen, amit mond. Ebben az állapotban nehéz felébreszteni valakit, ha mégis felriad, akkor dezorientált, zavart lesz, ezért célszerű egyszerűen visszaterelni az ágyába, hogy nyugodtan tovább alhasson” – figyelmeztet a pszichológus.
Mi okozhatja?
Az alvajárás (szomnambulizmus) egy olyan alvásszabályozási zavar, ami az idegrendszer érésével áll kapcsolatban. Leggyakrabban 4 és 8 éves kor között alakul ki, majd felnőttkorra megszűnik. A családokban halmozódást mutat, ami a betegség örökletességére enged következtetni, de számos környezeti és élettani tényező is közrejátszhat a kialakulásában: alvásmegvonás, stressz, alkohol- és drogfogyasztás (neuroleptikumok, szedatívumok, stimulánsok) vagy rendszertelen alvás. Olyan fizikai és mentális betegségekhez is társulhat holdkórosság, mint a láz, az asztma, az obstruktív alvási apnoé (alvás közbeni légzéskimaradás), a poszttraumatikus stressz szindróma vagy a pánik.
Mi minden segít?
A holdkórosság önmagában nem veszélyes, viszont komoly balesetek is előfordulhatnak az éjszakai kalandozások során, ezért oda kell figyelni a hálószoba biztonságára. Sokat segíthet az alváshigiéné javítása, valamint lefekvés előtt a kép- és hangingerek kerülése. Lehetőleg földszinti szobát és alacsony ágyat biztosítsunk az alvajáró gyerekek számára, szabaduljunk meg a lakásban lévő akadályoktól, éles tárgyaktól, az ablakokra és ajtókra pedig szereljünk fel biztonsági zárat.
„Az alvajárás előfordulása gyermekkorban 6 százalék, felnőttkorban 1 százalék. Szakembert akkor kell keresni, ha a tünetek nagyon gyakran jelentkeznek, vagy akkor, ha más tünetek is jelen vannak. Fontos utánajárni olyan befolyásoló tényezőknek, mint a rendszertelen alvás vagy a stressz, illetve ki kell vizsgálni, hogy áll-e a háttérben más betegség – mint pl. az alvási apnoé –, ami indukálhatja az alvajárást. A felnőttkorban jelentkező alvászavar sokszor pszichés megbetegedés következménye lehet. Gyakori alvajárás esetén érdemes pszichiáterhez, neurológushoz fordulni; súlyosabb esetekben a gyógyszeres és pszichoterápiás kezelés is indokolt lehet” – mondta Székelyhidi Judith.
A holdkórosság örökletes lehet
„Gyerekkoromban gyakran előfordult velem, hogy nem ott ébredtem fel, ahol este elaludtam. A szüleim számoltak be éjjeli utaimról, mert semmire nem emlékeztem. Két eset viszont megmaradt bennem: egyszer a fürdőszobában a kád mellé guggolva próbáltam pisilni, miközben édesanyám épp fürdött. Az utolsó megrázó alkalom tizenöt éves koromban történt, amikor édesapám szedett le a nyitott konyhaablakból” – mesélte a Díványnak Orsi, akinek két gyermeke közül kislánya örökölte az alvajárást.
„Nyolcéves lányomnál általában sűrű programok és félévzárás előtti dolgozatdömping során jelentkeznek a tünetek. Általában a mosdóba indul, oda is talál, de a dolga után ott aludna tovább. Ilyenkor folyamatosan beszélek hozzá, elmondom, mit csinálok vele, például kezet mosunk, megtörölközünk, majd visszavezetem az ágyához. Nem biztos, hogy reagál rá, de a beszéd azért fontos, mert ebből megérti, hogy segíteni szeretnék. Eleinte nem tudtam, mit tegyek, nem beszéltem hozzá és olyankor nyugtalan lett, nyöszörgött, csapkodott. Az alvajárás nálunk nem tart tovább öt percnél, és nem túl gyakran, két-három havonta fordul elő, de mindig elővigyázatosak vagyunk, az ablakokat és ajtókat éjjel gondosan zárva tartjuk.”
