Sokszor érzed azt, hogy meg akarsz felelni másoknak, vagy rettegsz attól, hogy nem fogadnak el? Ezek akár gyerekkori, szülőktől kapott sérelmek is lehetnek. A jó hír viszont, hogy nem végzetesek.
Ha a szülők folyamatosan csak kritizálnak, esetleg nem mutatják ki a szeretetüket, vagy kifejezetten zsarnoki módon érvényesítik akaratukat, az olyan sebeket okozhat egy gyermekben, aminek hatására felnőttkorban is rabja maradhat bizonyos szokásoknak.
Ilyen sebek „tünete” lehet, mikor görcsösen félünk az elutasítástól, és bármit megtennénk annak érdekében, hogy ezt elkerüljük. Magyarul ezt a jelenséget megfelelési kényszernek angolul pedig „people-pleaser”-magatartásnak hívjuk.
Önmagunk újranevelése: a gyerekkori sebek begyógyítása
Nagyon sokan közülünk olyan gyermekkori sebekkel járkálnak, amelyek befolyásolják a kapcsolatainkat, a döntéseinket és azt, hogy hogyan birkózunk meg az élettel, és hogyan kezeljük azt
– mondja Nicole Johnson, a témában könyvet is író tanácsadó szakember, hozzátéve: sokszor úgy viszonyulunk önmagunkhoz, ahogyan a szüleink fordultak hozzánk, ezért gyökerezhetnek mélyen a rossz nevelés sebei, hiszen a „bántalmazásokat” mi folytatjuk tovább magunkkal szemben.
Ha ilyen rossz szokásokat észlelünk magunkon, a kesergés helyett itt az ideje önmagunk „újranevelésének”, vagyis a gyerekkori sebek begyógyításának és a rosszul berögzült szokások kijavításának! Ez nem a múlton való kesergésről és nem is önmagunk elkényeztetéséről szól. Önmagunk újranevelése egy olyan terápiás technika aminek során az embernek fel kell ismernie, hogy valóban úgy beszél-e önmagához, ahogyan ezt szülei tették vele, és mik azok a belső monológok, amelyek a gyerekkori tapasztalatokból jöhetnek.
A pszichológiában sokszor emlegetett fogalom a „belső gyermek” („inner child”), akit a traumák feldolgozásához elő kell hívnunk, és meg kell szólítanunk önmagunkban, úgy, ahogyan ezt egy szerető és törődő szülő tenné.
Ez természetesen egy hosszabb terápiás folyamat, amiben érdemes szakember segítségét kérni. De kezdetnek elég lehet, ha a pszichológusok tanácsát megfogadva, úgy beszélünk önmagunkhoz, ahogyan azt egy (mondjuk kilencéves) gyerekkel tennénk. Ugyanígy, a szakemberek szerint segíthet ha kedveskedünk is önmagunknak, megfőzzük a kedvenc ételünket, vagy például „elvisszük” magunkat egy jó kis programra.
A traumákat nem csak mi kapjuk szüleinktől, de tovább is örökíthetjük őket. Lázár Gergely klinikai szakpszichológussal készült interjúnkból megtudod, hogyan.
