Állandóan rágódsz valamin, visszapörgeted a múlt eseményeit, és nehezen tudod lecsendesíteni az elmédet? Valószínűleg te is azok közé tartozol, akik hajlamosak túlgondolni a dolgokat.
Számtalan módon rekedhetünk meg a saját gondolatainkban. Előfordulhat, hogy nehezen fejezzük be, amit mondani akarunk, vagy gondolatról gondolatra ugrálhatunk anélkül, hogy bármire is tudnánk összpontosítani. Akár úgy is érezhetjük, hogy gondolataink maguk alá temetnek, nem tudunk kikapcsolni, nincs kiút abból, ami az elménkben zajlik, és az egyetlen dolog, amit tehetünk, az az, hogy tovább rágódunk. Ha valaki hajlamos a túlgondolásra, érdemes figyelni erre az 5 jelre, hiszen az agyalás egy folyamatos stresszállapot, amely készenlétben tartja a testet és az elmét, ami végül tanulási nehézségekhez, kimerültséghez, szorongáshoz, sőt depresszióhoz vezethet.
A túlgondolás akkor jelent problémát, ha a szükségtelenül sok töprengés visszatart a produktív élettől. Ha túlgondoljuk a helyzeteket, túlelemezzük a beszélgetéseket, és túlbonyolítjuk az életüket, nem a jelenben élünk. Megakadályozzuk magunkat az élet élvezetében, hiszen mindig a lehetséges következmények és veszélyek miatt aggódunk, emiatt azt sem tesszük meg, amit igazából szeretnénk. Ez ronthatja teljesítményünket, és végső soron a mentális egészségünket is.
1. Bolhából elefántot
Ha folyton azon jár az eszed, mások mit mondtak, és vég nélkül elemzed a szavaikat, valószínű, hogy túlgondolod a történteket. Lehet, hogy azt mondod magadnak, hogy csak körbejárod minden oldalról a problémát, de a tény, hogy újra és újra egy adott szituációhoz lyukadnak ki a gondolataid, a probléma felnagyításához vezethet, egészen addig, amíg az leküzdhetetlennek nem tűnik. A gondolatok kontrollálhatatlanságának tudata szorongáshoz vezethet, érdemes hát különféle relaxációs technikákkal (autogén tréning, mindfulness) megtanítani lecsendesíteni az elmét.
2. Korábbi beszélgetések újrajátszása
Újra meg újra lejátszod magadban ugyanazokat a párbeszédeket, esetleg még napokkal vagy hetekkel azután is, hogy meghoztál egy döntést? Esetleg már aludni sem tudsz emiatt? Nem meglepő: a túlgondolkozók nehezen tudnak elaludni, hiszen nem tudják kikapcsolni az elméjüket. A folyamatos rágódás és aggódás kevesebb alvást és több álmatlanul eltöltött forgolódást eredményez. Érdemes tudatosítani, hogy ezek nem produktív gondolatok, és az ismétlés helyett inkább a problémamegoldásra fókuszálni.
3. Kínos pillanatok
Minél gyakrabban idézzük fel kínos pillanatainkat, annál valószínűbb, hogy szorongunk. Ez ahhoz vezet, hogy teljesen lemerítjük magunkat, és nem leszünk képesek racionális döntéseket hozni. A sok gondolkodás ugyanis nem segít a jó döntések meghozatalában, inkább gátolja azokat. Ha nem tudunk továbblépni, könnyen egy ördögi körben találjuk magunkat. Ha tudatosítjuk magunkban, hogy ez egy rossz szokás, és inkább elfoglaljuk magunkat valami építő tevékenységgel, jó esély van rá, hogy figyelmünk el fog terelődni.
4. Mi lesz, ha…?
Akiket folyamatosan ez a kérdés foglalkoztat, irreálisan sokat aggodalmaskodnak. Forgatókönyveket gyártanak, igyekeznek felkészülni minden lehetséges eshetőségre, mert félnek valaminek a negatív következményeitől. Rosszabb esetben elkezdenek rettegni a legrosszabb végkifejlet lehetőségétől, amire a legtöbb esetben minimális az esély. Tehát ahelyett, hogy a probléma megoldására vagy pozitív eshetőségekre koncentrálnánk, a probléma kerül a fókuszba. Érdemes a realitások talaján maradni, és elfogadni, hogy nem fogunk tudni mindent megjósolni, ellenben tehetünk azért, hogy legyen önbizalmunk, és elhiggyük: meg fogjuk tudni oldani a helyzetet.
5. Nem vagy jelen a pillanatban
Nem mindig egyszerű a jelenben maradni. Ha folyton azon töprengünk, mi történt a múltban, vagy mi fog történni a jövőben, nem jutunk előbbre. Koncentráljunk tehát inkább az itt és mostra. Akár a mindfulnesst is segítségül hívhatjuk: első lépésként figyeljünk a testérzetekre, próbáljuk meg ellazítani izmainkat, majd nézzük meg, hogyan érzi magát most a testünk! Utána koncentráljunk a légzésünkre, ez lehorgonyozza a figyelmünket a jelen pillanatban. Egyszerre jelen lenni a pillanatban és agyalni gyakorlatilag lehetetlen, tehát a mindfulness egy remek módja annak, hogy kilépjünk az agyalás ördögi köréből.
