A legtöbben azt gondoljuk, hogy annak a személynek leszünk szimpatikusabbak, akinek segítünk. A pszichológiai kutatások viszont meglepő irányt mutatnak. Gyakran épp azokat kedveljük jobban, akik tőlünk kérnek szívességet.
A jelenség a társas kapcsolatok egyik legérdekesebb, mégis legkevésbé tudatosult mechanizmusára világít rá – olvasható az Index hasábjain.
A szívességkérés a kulcsszó
Benjamin Franklin már a 18. században felismerte, hogy a szívességkérés képes átalakítani két ember viszonyát. Egy korabeli történet szerint Franklin kölcsönkért egy könyvet egy olyan ismerősétől, akivel nem ápoltak túl jó viszonyt. Később egy köszönőlevél kíséretében juttatta vissza a kötetet a férfinak, aki meglepően kedves volt vele onnantól, állítólag még barátságot is kötöttek.
A pszichológia jelenség meg is kapta a Benjamin Franklin-effektus nevet.
A hatást először az 1960-as évek végén vizsgálták, amikor egy kísérletben a pénzjutalmat elnyerő résztvevőket három csoportra osztották.
Az egyik csoporttól maga a kísérletvezető kérte vissza a jutalmat személyes okokra hivatkozva, a másodiknál egy asszisztens közvetítette a kérést, míg a harmadik megtarthatta az összeget. A szimpátiateszt végül azt mutatta, hogy a személyesen megszólított csoport tagjai sokkal kedvezőbben ítélték meg a kutatót, mint bárki más.
Ez a magyarázat
A pszichológusok a jelenséget részben a kognitív disszonancia feloldásával magyarázzák. Ha valakinek segítünk, miközben az korábban nem kedvelt minket, belső ellentmondást él át, amit úgy old fel, hogy pozitívabban kezd érezni irántunk. Más elméletek szerint az ok mélyebb. Az ember alapvető társas szükséglete, hogy kapcsolatokat építsen, és hasznosnak érezze magát.
Olvasd el a következő cikkünket is, amiben arról adtunk hírt, hogy a társas kapcsolatok hiánya ugyanolyan veszélyes lehet, mint bármely káros szokás gyakorlása.
