Hol töltötték a magyarok a legszívesebben a szilvesztert a szocializmus utolsó évtizedében? Milyen ínyencségekkel készültek a szállodák a jeles napra, és mit falatoztunk otthon, miközben a televízió szilveszteri műsorát néztük? Írásunkban a nyolcvanas évek szilvesztereit idézzük fel.
A karácsony utáni napokban Budapest utcáin megjelentek az árusok. Trombitákat, álarcokat, anyósnyelvet, szerencsemalacokat, konfettit, szerencsepénzt, mini kéményseprőket, gyertyafigurákat kínáltak. A háziasszonyok fázósan siettek el mellettük, összehúzták a Május 1. ruhagyárban készült télikabátjukat. A hókupacokat kerülgetve a közértbe igyekeztek, hogy beszerezzék a pezsgőt, a déligyümölcsöket és a malachúst a szilveszteri sülthöz. Illett beugrani a fodrászhoz is, egy divatos dauerra, és természetesen a postát is útba kellett ejteni, hogy feladják a képeslapot, amelyben boldog új évet kívántak a távolabbi rokonoknak és ismerősöknek.
Hol szilvesztereztünk?
Mint mindig, akkoriban is kardinális kérdés volt, hogy ki hol szilveszterezik.Egy 1983-as felmérés szerint a magyarok túlnyomó többsége, 84%-a otthon, családi körben töltötte a szilvesztert. Mindössze 6%-uk ünnepelte barátaival az év utolsó estéjét: ők jellemzően közép-vagy felsőfokú végzettséggel rendelkező, budapesti fiatalok voltak.
Marika, a 22 éves, szolnoki előadó például azon kevesek közé tartozott, akik barátaik társaságában köszöntötték az újévet: „Nem jó az, ha ilyenkor sok idegen van az ember körül.
Ráadásul, ha étterembe mennénk, ki kellene csípni magunkat, elegáns ruhát felvenni
Így meg... kényelmesebben öltözködhetünk, nem érezzük magunkat feszélyezve. No és a pénz sem utolsó szempont. Amikor elhatároztuk, hogy az idén is együtt szilveszterezünk, elhatároztuk azt is, úgy csináljuk, hogy minél kevesebb pénzbe kerüljön. Meleg szendvicset készítünk, mindenki hoz otthonról süteményt, így csak az italra kellett »befizetni«” – mondta el a Szolnok Megyei Néplap nak 1982-ben , hozzátéve, hogy reméli, a társaság azért érdekesebb lesz, mint a tévéműsor.
K. Ákos faipari mérnök viszont a szüleinél töltötte az év utolsó napját, feleségével és egyik gyermekével együtt: „Szóval elmegyünk anyósomékhoz (…) és elbeszélgetünk, nézzük a tévét, hátha érdekes lesz az idei program. Szűk családi körben telnek el az óév utolsó órái, mi leszünk ott, az anyósomék, meg a férjem nagybátyja. Beszélgetés és tévézés közben persze, elfogy majd a virsli és a szilveszteri kocsonya” – ismertette a terveket a feleség.
A szocializmus emblematikus műsorai
Azok, akik hozzám hasonlóan gyerekkoruk jó részét a szocializmusban töltötték, jó eséllyel emlékeznek még a korszak szilveszteri tévéműsoraira. Bennem például, kiskorú Isaura-rajongóként mélyen megmaradt az a bizonyos Gálvölgyi-paródia, de nem hiányozhatott Árkus József és a Parabola szilveszteri különkiadása, a Szeszélyes évszakok, a Bakiparádé, Hofi Géza meg az obligát Benny Hill-show sem. (A szocialista erkölcs ilyenkor kissé fellazult, így eshetett meg, hogy az év ezen napján a szórakoztatás jegyében meztelen nők is feltűntek a képernyőn.)
„Piál a föld, piál ma minden”
Népszerű műsor volt a Vágó István vezette Házaspárbaj is, amelyben ismert házaspárok vetélkedtek a képernyőn, és rendszerint előkerült Markos György, Körmendi János és Hauman Péter nagy sikerű Három nővér-paródiája is, amit egyébként 1979 szilveszterén sugároztak először. Amint azt Szendrei Dóra Júlia írásában megjegyzi,
„a jelenet leadását követően sokáig szinte lehetetlenné vált a darab műsorra tűzése a színházakban, mivel a dráma egyes mondatai óhatatlanul nevetést váltottak ki a nézőkből.”
A korszak emblematikus slágere, a We Are The World szövegét is szilveszterkor sikerült emlékezetessé magyarítani: „Piál a föld, piál ma minden, piálva gyúrjuk az ipart mi alsó-felső szinten”. A legtöbben piros arannyal díszített retrószendvicset falatoztak a tévé előtt ücsörögve, de az ínyencek paradicsomos halkonzervből is készíthettek szendvicskrémet, és természetesen a főtt virsli és a kaszinótojás sem maradhatott el.
Szilveszteri gyerekmegőrzés: 1000 Ft
Azok a szerencsések, akik nem a tévét bámulták, akár házon kívül is tölthették az év utolsó napját – már ha időben gondoskodtak arról, hová teszik a gyerekeiket. 1986-ban a magát Mormota csoportnak nevező kezdeményezés Budapest második kerületi óvodáiban hirdette különleges szilveszteri szolgáltatását: vállalták, hogy ezer forint ellenében (óriási összeg volt ez, a 6000 Ft-os átlagkereset időszakában) elszállásolják a gyerekeket: az összegért cserébe egy uzsonnát és egy vacsorát kaptak a gyerekek, részt vehettek egy tombolajátékban, majd álomra hajthatták a fejüket – egy vadidegen lakásban.
Marsallmáj és töltött tojás
Azok a magyarok, akik nem családi körben töltötték az év utolsó napját, legszívesebben turistaházakban szilvesztereztek, ami rendkívül hangulatos lehetett, hiszen a nyolcvanas években még nem csak elvétve lehetett havat látni szilveszterkor. A bánkúti turistaházban például egy 1981-es újságcikk szerint hajnali ötig mulatozott egy hatvanfős, síelni tanuló társaság, miután elfogyasztották a különleges szilveszteri vacsorát: marsallmájat, velős szószt és „különböző hússzeleteket”. A vacsora után tombola, majd tánc következett, csakúgy, mint a miskolci Júnó szállóban, ahol meglepő ínyencségek várták azokat, akik befizettek a négyfogásos menüre:
„libamáj, teknősbékaleves, szilveszteri szalagos fánk, hideg fogas, konyakos homárleves” és banánkoktél szerepelt az étlapon.
(Ez utóbbi óriási dolog lehetett, tekintve, hogy banánt csak sorban állás árán és/ vagy protekcióval lehetett szerezni.) 1984-ben a pécsi szállodák a következő menüt kínálták: moszkvai töltött tojás, malac galantin, libamáj pástétom, ropogós malacsült, bélszín és éjféli korhelyleves; de lehetett narancsos vadpástétomot, velőkrémmel töltött borjúszeletet és rákkal töltött paradicsomot is enni, desszertnek pedig mogyorókrémfelfújt, oportópuding vagy gesztenyetorta dukált.
Az utolsó igazi telek
Mindezt leginkább a Magyarországon szilveszterező külföldiek engedhették meg maguknak. A nyolcvanas évek közepén ugyanis már a külföldi turisták is szívesen töltötték Budapesten az ünnepeket: a Gellért-fürdő csarnokában például 1986 szilveszterén nemzetközi bált rendeztek kilencszáz osztrák, NSZK-beli, olasz, lengyel és francia vendég részvételével. De megteltek a hévízi és a sárvári hotelek is.
Akadtak, persze, akkor is olyanok, akik túlzásba vitték a mulatozást. 1981-ben például csak Miskolcon 12 főt láttak el a detoxikálóban.
A kényszerű pihenés a józanítóban ötszáz forintba került.
Újév napján a sportosabbak kirándulni vagy szánkózni indultak a budai hegyekbe, az otthonülők pedig elolvasták Losonczi Pál köszöntőjét a megyei lap hasábjain, elővették az új kártyanaptárat (hiszen egy magára valamit is adó vállalat feltétlenül kinyomtatta a maga kártyanaptárát) és nézegették a postás által hozott újévi képeslapokat. Talán arról ábrándoztak, hogy egyszer majd véget ér a gulyáskommunizmus, az üzemi lebbencslevesek és a zacskós tejek korszaka is. (Borítókép: Fortepan / Kereki Sándor)
Ha olvasnál még a Kádár-korszak gasztronómiájáról, ezt a cikket ajánljuk.
