Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Sokan választják a fizetés nélküli szabadságot különféle élethelyzetekben – legyen szó gyermekgondozásról, hozzátartozó ápolásáról vagy más okokról –, ám kevesen tudják, hogy ez az időszak nem minden esetben számít bele a nyugdíjhoz szükséges szolgálati időbe.
A fizetés nélküli szabadság jogi hátterét, feltételeit és társadalom-biztosítási vonatkozásait a munka törvénykönyve és a vonatkozó tb-szabályozás rögzíti – a legfontosabb, ezzel kapcsolatos tudnivalókat a HRPortál foglalta össze.
Ekkor kötelező a munkáltatónak
Bizonyos esetekben a munka törvénykönyve alapján a munkáltató köteles fizetés nélküli szabadságot biztosítani:
- gyermek gondozása céljából a gyermek hároméves koráig,
- tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermek személyes gondozása céljából a gyermek 10 éves koráig,
- hozzátartozó tartós, személyes ápolása során – legfeljebb két évre, ha az ápolás szükségességét szakorvos igazolja),
- tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés tartamára.
Ezekben az esetekben a munkaadó nem mérlegelhet: köteles engedélyezni a szabadságot, ha a munkavállaló azt írásban, legalább 15 nappal korábban kérelmezi.
Hasznos azonban azt is tudni, hogy más esetekben – például külföldi tanulmányút vagy épp utazás – a munkáltató mérlegelés alapján dönthet arról, hogy a munkavállaló fizetés nélküli szabadságra mehet-e: ilyen helyzetekben külön megállapodást kell kötni, mert egyik fél sem rendelheti el egyoldalúan a szabadságot.
Nyugdíjszámításnál kérdéses lehet ez a szabadság
Sokak nincsenek tisztában azzal, hogy a fizetés nélküli szabadság alatt hogyan alakul a munkaviszony: nekik hasznos információ, hogy a munkaviszonyuk ez idő alatt is megmarad, ám a biztosítási jogviszony csak akkor áll fenn,
ha a dolgozó gyermekgondozási ellátást – gyest, vagyis gyermekgondozást segítő ellátást, gyedet, azaz gyermekgondozási díjat vagy gyermeknevelési támogatást, gyetet – kap.
Más esetekben a biztosítás szünetel, így az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság is megszűnik. Ez azt jelenti, hogy a munkavállalónak magának kell fizetnie az egészégügyi szolgáltatási járulékot. Ez különösen fontos, hiszen a nyugdíjhoz szükséges szolgálati időben nem számít bele a fizetés nélküli szabadság időtartama, ha ez idő alatt nem érkezett jövedelem és nem történt járuléklevonás sem. Ez alól csak azok képeznek kivételt, akik olyan ellátásában részesülnek, amely után járulékot fizetnek.
