A közlekedés minden résztvevőjétől fokozott figyelmet igényel, de megkülönböztető jelzésű gépjárművel találkozva a mi reakcióinkon egyenesen életek múlhatnak. Mentősök tapasztalatait összegeztük, hogy munkájukban segítségükre lehessünk.
A gépkocsivezető, aki gyorsan reagálva utat ad a mentőnek, maga is része lehet egy életmentés sikerének, ami felemelő csapatmunka és közös érdem. Nemcsak a beteg, de a mentősök is nagyon hálásak mindezért, még ha az utakon mellettünk elszáguldva nem is tudják ezt hogyan kimutatni.
Erről és a mentősök munkáját segítő közlekedési magatartásáról a mentőszolgálat oktatási célú videót tett közzé.
Ezt a mentős videót látni kell
Az edukatív tartalmú videóban Győrfi Pál és Őri-Kiss Zsolt egy mentőskivonulást szimulálva a forgalomban haladva kommentálják az egyes gépjárművezetői reakciókat, felhívva a figyelmet a helyes megoldásokra, és rámutatva a veszélyhelyzetet jelentő mozzanatokra.
A hirtelen fékezés kerülendő
A videóban elhangzik például, hogy egy többsávos útszakasz forgalmi dugójában a feltorlódott gépjárművek két oldalra halszálkaszerű félrehúzódással hatékonyan segíthetik a mentő haladását, de kiderül az is, hogy
a legfontosabb minden esetben a mentő folyamatos és dinamikus haladásának biztosítása.
A szállított beteg miatt ugyanis fontos, hogy az őt szállító autónak ne kelljen fékeznie, hirtelen irányváltásba bocsátkoznia vagy újraindítania a járművet. A hirtelen fékezés tehát mindenképp kerülendő, hogy ne késztessük drasztikus sebesség- és irányváltásra a mentőautót sem.
Mindenkire veszélyes a potyautas
Szintén indokolatlan veszélyforrást jelentenek azok az autósok, akik a mentőautó mögé tapadva igyekeznek szabad utat nyerni, kihasználva annak „szélárnyékát”. Ha a mentős észre is veszi őket, csak extra terhet jelent számára, hiszen az ő épségére is vigyáznia kell immár, miközben a beteg szállításával és a kellő haladás biztosításával a feladata már addig sem volt egyszerű. Ráadásul a mentőre tapadt potyautas nem látja a mentő mögül, hogy az milyen hirtelen manővert kénytelen végrehajtani az aktuális forgalmi viszonyokhoz alkalmazkodva. Ezzel pedig egy újabb balesethelyzetet teremt.
Az autópálya leállósávjára szükség lehet
A kivonulást modellező mentősök arról is említést tesznek, mi történik, ha egy bedugult autópályán kell a mentőautónak gyorsan haladnia. Ezt a leállósávban tudja megtenni, ezért az ott szabálytalanul haladó vagy előző autók nagyban akadályozzák munkájukat, sőt, veszélyeztetik önmagukat és a mentőautóban utazókat is.
Lefagyás helyett tedd ki a vészvillogót
A Dívány a témában felkeresett egy tapasztalt mentőautó-vezetőt, azaz gépészt, aki A, B, C, D és E típusú jogosítvánnyal is rendelkezik, vagyis a teherautó-vezető, a motoros és az 50 fős nagybusz sofőrjének szempontjait is pontosan ismerve tudja, kinél milyen veszélyhelyzetre kell számítania. Az ország egyik alternatív mentőszolgálatának rohamkocsigépésze lapunk megkeresésére megerősítette saját tapasztalata alapján:
A mentőautó és a benne szállított beteg szempontjából a legfontosabb valóban az, hogy a mentő egyenletes tempóban haladhasson, és nem feltétlenül annak gyors sebessége. Legalább annyira fontos, hogy ne kelljen hirtelen fékeznie, sem gázt adnia.
A mentőautó-gépész hozzátette: „Előfordulhat, hogy politraumatikus beteget, gerincsérültet, intubált pácienst vagy gyereket szállít, amikor minden hirtelen mozdulat fájdalmat vagy a beteg állapotában további romlást eredményezhet.” A mentőautók hierarchiájában magas pozíciót betöltő rohamkocsi vezetője azt is elmondta: „Annak jelenségével, hogy egy megkülönböztető fény- és hangjelzést kibocsátó mentőautó lassan halad, a többi gépjármű vezetője és a gyalogosok sokszor nem tudnak mit kezdeni. Pedig a mentőautó leginkább egy infarktusos, sztrókos beteg, egy elakadt szülés vagy egy vesegörcs esetén siet igazán, sok más helyzetben a sebességnek „csak” annyiban van szerepe, hogy az ellátást követően az autó mielőbb felszabadulhasson, és újabb betegek rendelkezésére állhasson.
De annak, ha egy mentőautó egyenletes, viszont lassabb tempóban közlekedik, mindenképpen oka van. Olyankor az elsődleges cél a biztos haladás oly módon, hogy ne mozduljon el egy törött csigolya vagy éppen egy eltévedt vérrög.
A szakember kiemelte: „Olyan is előfordul, hogy a forgalomban részt vevő hallja a szirénát, de még nem látja a mentőautót, és nem is biztos benne, melyik irányból kell rá számítania.
Ilyenkor tanácsos a vészvillogót bekapcsolni, és addig egy helyben várni, amíg fel nem tűnik a mentő. A visszapillantó fokozott használata elengedhetetlen. Ha abban megjelenik a mentő mögöttünk, érdemes azt is nézni, melyik oldalra térnek ki útjából az autók előtte, és nekünk is abba az irányba törekednünk szabad elhaladást biztosítani neki.
Bármennyire is a segítő szándék vezérli a gépjárművezetőt, aki a mentő láttán lefagy, és megáll az út közepén, azzal segíti legkevésbé elő munkánk eredményességét. A visszapillantó használata, a folyamatos továbbhaladás, a vészvillogó kitétele és az első adandó alkalommal történő, megfelelő oldali lehúzódás viszont életmentő lehet. Ha valaki mégis bizonytalan, tegye ki mielőbb a vészvillogót. Ezzel jelzi a mentős számára, hogy észlelte, ő pedig majd a legjobb tudását elővéve feltehetően gyorsan és jól meg fogja oldani a helyzetet.”
A fülhallgató és a telefon is komoly veszélyforrás
A rohamkocsi-vezető kihasználva a lehetőséget a gyalogosok épségének védelmében is figyelmeztetett: „Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy a gyalogosok figyelmét is felhívjuk néhány hasznos dologra a további balesetek elkerülése érdekében. A zebrára lépés akkor jelent számukra igazi elsőbbséget, ha azt valóban meg is adják nekik, de erről minden esetben meg kell győződni. Nagyon gyakori a fülhallgatóval, telefonozva közlekedő gyalogos, aki a zebrára lépve is csak a telefonját nézi lehorgasztott fejjel, és még a külvilág hangjait is kizárja. Ez komoly veszélyforrás, ahogyan a villamos mögül körülnézés nélkül hirtelen felbukkanó gyalogos is. Vigyázzunk magunkra és egymásra!”
Ha fontos számodra a biztonságos közlekedés, ezt a cikkünket is olvasd el.
