Könyvtárnyi szakirodalma van annak, hogy mitől működik jól egy párkapcsolat vagy házasság, és ezek között biztosan sok olyan is van, amelyikben említik a nyitottság, az empátia és a kommunikáció fontosságát.
Ezek univerzálisan lényegesek a párkapcsolatban, függetlenül attól, hogy a szerelmesek ugyanabban az országban születtek-e vagy sem. Az én párom egy olyan kultúrából származik, ahol a tradíciók még mindig rendkívül hangsúlyosak, viszont ezek kereteket is adnak az ember életének, fogódzkodókat a nehéz helyzetekben. De nemcsak azokban, hanem a napi teendőkben is, például a főzés esetében. Vallomás az indiai és a magyar konyha (pár)kapcsolódásairól.
A hozzávalók és a hozzáállás is különbözik az indiai konyhában
Amikor a párom Budapestről Angliába költözött, és kiürítettük a bérelt lakást, egy óriási bőrönd lett tele csak fűszerekkel. Nem akartam elhinni. Nekem, aki a só-bors-paprika szentháromságában nőttem fel, a mangópor, a bryani fűszerkeverék és a tamarind nem mondott semmit. Akkor. Hat év után már van sejtésem róla, hogy mit mire érdemes használni, de az indiai ételek többségét azért a párom főzi.

De nemcsak a fűszerek tekintetében különbözik a két kultúra vagy legalábbis a mi személyes hozzáállásunk. A párom számára a főzés a tőrődést, a szeretetet jelenti, így adja tudtára másoknak, hogy fontosak, és nagyra értékeli, ha ugyanezt valakitől megkapja. Az is lényeges, hogy az étel lehetőleg legyen egészséges. No nem arról van szó, hogy mi nem rendelünk étteremből, vagy nem eszünk pizzát, de az étrendünkben jelentős szerepet kapnak a zöldségek.
Számomra az étel sokáig csak a túlélésről szólt, arról, hogy enni muszáj, mert kell az energia, és ennyi. Én elélnék tejeskávén és sajtos szendvicsen is hetekig, ha arról lenne szó. Hogy miért? Remek kérdés. Biztosan nem azért, mert a szüleim vagy a nagyszüleim ne gondoskodtak volna rólam. Épp ellenkezőleg. Mindig volt otthon főtt étel, és a felmenőim között számtalan remek szakács van.
Az indiai és a magyar konyha baráti találkozója
A párom a nemzetközi munkájából kifolyólag bejárta a világot, és emiatt elképesztően nyitott az új ízekre. Így történt, hogy egyszer karácsonykor a töltött káposzta ugyan húsmentes volt, de napokig örömmel vacsorázott belőle. Előfordult az is, hogy a gombapaprikásba indiai sajt, panír került. És persze akadtak mellékvágányok is: szintén karácsonykor anyukám bejglit küldött nekünk, a párom pedig, aki egyébként nem édesszájú, boldogan megkóstolta, és ízlett neki. Nekem csak egy nap múlva esett le a tantusz, hogy a bejgli sertészsírral készül, és ő semmilyen formában nem eszik sertést. Alig győztem tőle bocsánatot kérni. Azóta nem sült túl gyakran bejgli nálunk, és akkor is csak vajjal készülve kerülhetett be a háztartásba.

Az, hogy két különböző országból származunk, nem teszi könnyebbé vagy nehezebbé a kapcsolatot, hiszen két magyar embernek is ugyanúgy meg kell ismernie egymást, a családi szokásokat, és mindannyian tudjuk, hogy ahány ház, annyi paprikás krumpli. De ha értjük a másikat, akkor a paprikás krumpli és a curry is arról szól majd, hogy együtt eszünk, és nemcsak az ételt osztjuk meg, hanem minden mást is, ami fontos számunkra.
Ha arra is kíváncsi vagy, hogy milyen, számunkra talán furcsa zöldségeket használ az indiai konyha, olvasd el ezt a cikkünket.
























