Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A kellemes rózsaszín árnyalatáról is ismert Himalája-só fürdősóként is használható, de konyhai sóként is egyre népszerűbb. Ennek oka, hogy 84-féle nyomelemet tartalmaz, s így ásványianyag-tartalmában megelőzi a hagyományos tengeri sót. Bár egyesek szerint ez semmi más, csupán színtiszta marketingfrázis.
Annyi bizonyos, és ebben nincs is vita, hogy a sok millió éve a föld mélyébe rejtett és kizárólag kézi erővel kitermelt Himalája-só sokkal tisztább, mint fehér vagy szürke tengeri rokona.
Ezért drágább a Himalája-só a tengerinél
Ennek egyik oka, hogy a rózsaszín só a pakisztáni Khewra bánya mélyén nem érintkezik semmilyen felszíni szennyeződéssel. Másrészt, vetélytársa, a tengeri só sajnos az óceánok és tengerek vizéből magába "szívja" a mikroműanyag-részecskéket is, melyeket a fogyasztással mi is szervezetünkbe juttatunk. Ezért persze maga az ember a hibás, aki felfoghatatlan mennyiségű, évente közel 13 millió tonna műanyaghulladékot zúdít a tengerekbe, a rózsaszín só malmára hajtva a vizet.
A Himalája-só tehát nem csak a gépi, ipari, vegyi feldogozás elemeitől és a felszíni ártalmaktól mentes, de a mikroműanyag-részecskéktől is, s függetlenül attól, hogy ásványianyag-tartalomban melyik só az aranyérmes, a Himalája-só már csak ezek okán is feltehetően tényleg egészségesebb.
És természetesen arra is van magyarázat, miért drágább a "közönséges" tengeri sónál: azért, mert kizárólag kézi kitermelése ilyen verejtékes munkával jár még ma is:
Mint ebből is láthattuk, a tengerekbe öntött hulladékok mennyisége valóban egyre kritikusabb méreteket ölt, és egyre nagyobb gondokat okoz. Van már olyan óceán is, amelyben egy kontinensnyi műanyag gyűlt össze. Itt olvashatsz erről.
