Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Nem is gondolnánk, mi mindent megtudhatunk magunkról, ha az első emlékünk nyomába eredünk: emlékeink árulkodhatnak életcélunkról; alapbeállítódásunkról, hogy optimisták vagy pesszimisták vagyunk-e; magunkhoz és a környezetünkhöz fűződő viszonyunkról, de még a férfi-női szerepekről vallott felfogásunkról is.
Dr. Berentés Éva, a pszichológiatudomány kandidátusa szerint az emberi lét korai szakaszában két olyan gyökérélményt találunk, amelyek a legapróbb részletekig, sejtszinten bevésődnek az emlékezetbe, ezáltal mély hatást gyakorolva a későbbi lelki fejlődésre. A szakember (akinek a témában tartott akadémiai előadása e cikk alapjául is szolgál) szerint ezek közül az egyik magának a születésnek az élménye, a másik pedig a személyes gyökérélmény, azaz az első emlék.
Nem véletlen, mi az első emlékünk tartalma
Első emlékeink gyakran homályosak: sokszor magunk sem tudjuk eldönteni, valóban emlékszünk-e egy eseményre, esetleg arra emlékszünk, hogy valamikor emlékeztünk rá, vagy talán szüleink, testvéreink elbeszélései alapján rekonstruáltuk a történteket. Nem véletlen azonban, mit őrzött meg emlékként a tudatunk: a különböző történések, cselekvések, benyomások közül azok válnak emlékké, amelyek valamiért nagyon is fontosak voltak nekünk. A legtöbb ember számára 3–5 éves kor előtti emlékek nem hozzáférhetők, de ez nem azt jelenti, hogy eltűntek volna: a megfelelő technikával ezek is előhívhatók, és egy értő terapeuta segítségével felhasználhatók az illető elakadásainak, konfliktusainak és problémáinak meg- és feloldásában.
Adler és az életstílus
A pszichológusok szerint későbbi, jellemző személyiségjegyeink kikristályosodott formában jelennek meg az első emlékben. Alfred Adler, a 20. század egyik nagy hatású pszichológusa, az individuálpszichológia atyja például úgy vélte, hogy az első emlék(ek)ben már körvonalazódik az élethez való hozzáállásunk is: alapvető céljaink, beállítottságunk (azaz, hogy optimistán vagy pesszimistán viszonyulunk-e az élethez), cselekvési stílusunk. Önmagunkról és a környezetünkről kialakított véleményünket, valamint azt a sajátos utat, ahogyan céljaink felé igyekszünk, Adler életstílusnak nevezi, és meggyőződése szerint az első emlék erről jelentős információval szolgálhat.
A tudattalanból előhívott első emlék
Adler és munkatársai különböző kérdéssorok és célzott beszélgetések alapján azonosították az első emléket, dr. Berentés Éva szerint azonban a valódi első élmények jobban hozzáférhetők módosult tudatállapotban, például hipnózis által: „A könnyen, gyorsan és személyre szabottan létrehozott, közepesen mély transz lehetővé teszi, hogy működésbe hozzuk a »belső radart«. Ez a tudattalanból automatikusan olyan tartalmakat emel a tudatba, amelyek a legalkalmasabbak és legkönnyebben elérhetőek a tudatos feldolgozás számára. Az így felszínre hozott első emlékek igen gyakran jelentősen eltérnek attól az emléktől, amelyet a kliens tudatosan választ.”
Megmutathatja későbbi konfliktusaink és problémáink forrását is
Az sem feltétlenül állja meg minden esetben a helyét, hogy legkorábbi emlékeink 3–5 éves korból származnak.
„A feltárások során egyaránt találkoztam magzati korból, a születés során szerzett vagy közvetlenül a születés utáni percekben »megélt« személyes gyökérélményekkel”
– fogalmaz a szakember. „A velem együttműködő kliensek körében az 1–4 éves kor között megélt személyes gyökérélmény a leggyakoribb.” Ezek a „valódi” első emlékek sokszor erős testi-lelki-érzelmi töltettel bírnak, és csírájukban hordozzák későbbi életvezetési vagy kapcsolati konfliktusaink mintázatát éppúgy, mint saját alapbeállítottságunkat, a másokhoz való viszonyunk bizalmi fokát, a női és férfiszerepekről való felfogásunkat, de akár a feltételezett veszélyforrásokat, a túlélési stratégiáinkat és a céljaink elérésére irányuló eszközeinket is. Megmutatják, milyen a kapcsolatunk életünk főbb szereplőivel,mennyi gyengédséget kaptunk szüleinktől, és azt is, hogyan ítéljük meg önmagunkat.
Ezek a leggyakoribb első emlékek
Bár ahány ember, annyiféle első emlék létezik, dr. Berentés Éva szerint mégis megfigyelhetők bizonyos tendenciák, ezekből pedig sokszor következtetni lehet arra, hol lehetnek elakadások az egyén életében.
Így például, ha valaki egy veszélyes helyzetre, balesetre, esetleg testi fenyítésre vagy büntetésre emlékszik vissza, hajlamos lehet a későbbiekben is az élet ellenséges mozzanataira összpontosítani.
A testvér születése mint első emlék a trónfosztottság érzésére utal, ha viszont az első óvodai vagy iskolai nap jelenik meg, nagy valószínűséggel az illető érzékenyen reagál az új szituációkra. A betegség, a haláltól való félelem is felbukkanhat első emlékként, és rendszerint végigkíséri az illetőt egész életében. A jóval kellemesebbnek mondható, vidéki családi nyaralások megjelenése mint első emlék pedig azt jelzi, hogy az egyén előnyben részesíti azokat a személyeket, akiktől a gondoskodást, kényeztetést reméli, másokat viszont kizárhat érdeklődési köréből.
Korrigálhatjuk hibás mintáinkat
Miért érdemes foglalkozni tehát az első emlékünkkel? Ugyanazért, mint bármely más önismereti folyamatba belevágni: ha azt szeretnénk, hogy ne a berögződéseink irányítsanak minket, hanem képesek legyünk teljes életet élni, korrigálhatjuk a hibás mintáinkat, és arra fókuszálhatunk, ami valójában az életfeladatunk. Azaz, választ kaphatunk azokra a kérdésekre, amelyeket senki nem spórolhat meg önmagának, legfeljebb ideig-óráig a szőnyeg alá söpörheti:
merre tartunk, hová szeretnénk eljutni, hogyan viszonyulunk önmagunkhoz, és mit szeretnénk elérni az életünkben.
Ha a megfelelő szakember segítségével átdolgozzuk az első emlékeink anyagát, jelentős pozitív változásokra számíthatunk: „Gyakran tapasztalom egy újfajta személyes harmónia és tudatosság kialakulását, az emberekhez, az emberi kapcsolatokhoz való viszony változását. Szinte minden kliensnél mérhetően javul a magabiztosság, a feladat- és sikerorientáció, az örömre és a boldogságra való képesség” – hangsúlyozza dr. Berentés Éva.
