Negyvenezer forintos egyszeri hozzájárulást kell fizetnie decembertől annak, aki Jászszentandrásra szeretne költözni – a község engedélyhez köti a betelepülést, aki ennek híján próbál költözni, pénzbüntetésre számíthat.
Néhány hét múlva már csak engedéllyel lehet Jászszentandrásra költözni: a képviselő-testület helyi rendeletben határozta meg a betelepülés feltételeit. Az új szabályok december elejétől élnek – derül ki a Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei Hírportál beszámolójából.
Az indoklás: az önazonosságot védi a betelepülési engedély
Legutóbbi ülésén elfogadta a jászszentandrási képviselő-testület azt a rendeletet, amely meghatározza, kik és milyen feltételekkel költözhetnek a faluba. „A képviselő-testület támogatja a helyben élők megélhetőségének elősegítését, különös tekintettel azokra, akik a településen élnek, dolgoznak vagy családi kapcsolatokkal bírnak. A rendelet összhangot kíván teremteni az egyéni jogok és a közösségi érdekek között úgy, hogy Jászszentandrás község hagyományait, társadalmi rendjét és értékeit megőrizze a következő generációk számára is” – szól a rendelet indoklása.
Az új szabályok értelmében a helyi lakosoknak és az önkormányzatnak elővásárlási joguk van az eladó ingatlanokra, kívülállók csak ezután vásárolhatnak. A lakcímlétesítés feltételei is változnak:
egyszeri, 40 ezer forintos betelepülési hozzájárulást kell fizetni az önkormányzatnak.
Aki engedély nélkül költözik a településre, annak személyes meghallgatáson kell részt vennie a képviselő-testület előtt. Ekkor a testület kezdeményezheti a betelepülő lakcímbejegyzésének eltörlését, valamint
maximum 200 ezer forintos bírságot szabhat ki.
Nem Jászszentandrás az első Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei település, amely ilyen szabályokat hoz: korábban hasonló rendeletet fogadott el Újszász és Jászladány is. Július 1-én lépett hatályba az úgynevezett „Önazonosság-védelmi törvény”, amely lehetővé tette a helyi önkormányzatoknak, hogy megszabják: kik és milyen feltételekkel költözhetnek be.
Az első település, amely élt ezzel a lehetőséggel, Mezőkeresztes volt, majd azt követte a Pest vármegyei Újlengyel. Azóta Sátoraljaújhelyen például társalgási szintű magyar nyelvtudáshoz, erkölcsi bizonyítványhoz és érettségihez kötötték a letelepedést, Abonyban pedig azt is szabályoznák, hogy hányan élhetnek egy lakásban.
