Szinte már nincs is olyan év, amikor ne töltené be a teljes magyar sajtót az a kézmozdulat, amivel bárki jelezheti a környezetének a bántalmazás tényét. A hüvelykujjra zárt négy másik ujj nemzetközi jelzés, használata egyre elterjedtebb hazánkban is, azonban a jelenség rávilágít egy érthetetlen anomáliára. Vajon miért ér többet egy harmadik fél szava, mint az áldozaté, ha segítségkérésre kerül sor?
Megnyugvással és hálával tölt el, hogy azt olvashatom, egyre többen ismerik fel ezt a kézjelzést, és segítenek a bántalmazott áldozatoknak. Mintha a rendőrség is szárnyra kapna ilyenkor, és azonnal cselekszik. Mint az a rendőrség által közzétett videóból is kitűnik, több egységnyi járőr eredt pillanatokkal a bejelentést követően az áldozat és bántalmazója nyomába.
Van azonban a bántalmazásnak egy másik formája is, ami akár a kézjeles segítségkérést is megelőzi, de sok esetben láthatatlan marad. A zárt ajtók mögött elcsattanó pofon, szexuális kényszerítés, gazdasági bántalmazás, a külvilágtól való elzárás. A folyamatos rettegés, amit hatványoz az a vélelem, miszerint hiába kér segítséget az áldozat, úgysem történik semmi, hiszen nem folyt vér, úgysem lehet bizonyítani.
Felvilágosít, tájékoztat, de intézkedik-e?
Ha mégis rendőrt hív valaki, a rendőr a helyszínen megvizsgálja, hogy megalapozottan lehet-e következtetni a hozzátartozók közötti erőszak elkövetésére, és indokolt-e további eljárás megindítása.
„Meghallgatja a feleket külön-külön és a tanúkat is, majd tájékoztatja őket a jogérvényesítés lehetőségeiről. A bántalmazottnak felvilágosítást ad az áldozatsegítő, a szociális és jogi segítségnyújtó szervekről, szervezetekről és intézményekről, valamint a civil segítő szervezetekről, továbbá a rendelkezésre álló pénzbeli segítségnyújtási lehetőségekről”
− összegzi a rendőrség honlapja, mi várható, ha rendőrt hívunk.
A látleletvétel sem egyszerű, de hogy lesz akkor rendőrségi eljárás?
Amikor pár hónappal ezelőtt a Díványon megírtam annak a nőnek a történetét, akit több orvosi rendelőből is elküldtek, mert látleletet szeretett volna vetetni sérüléseiről, amiket gyermekei apja okozott neki, igencsak hasonlóképp mesélte el egy korábbi bántalmazása történetét, és az arra érkezett rendőri reakciót.
Akkor azonnal rendőrt hívott, ám a férfi a hívás közben elment. A rendőrség felvette a vallomását, majd megígérték neki, hogy a környéken várnak arra, hátha felbukkan valahol a bántalmazó, vagy a nyomára bukkantak. Ő az ablakból figyelte, ahogy elhajt a járőrkocsi, majd semmi nem történt. Nem keresték a későbbiekben, és ügy sem lett az esetből. A második alkalommal ugyan tett feljelentést online, látlelet nélkül, akkor sem indult rendőrségi eljárás volt párja ellen.
A mostani, a média ingerküszöbét is áttörő esetben azonban elég volt egy benzinkutas hívása, hogy kezdetét vegye az üldözés. És valóban: a rendvédelemtől éppen ezt várjuk. Azonnali segítséget krízishelyzetben, beavatkozást és az ügy kivizsgálását minél hamarabb.
De miért nem tud gördülékenyen működni mindez akkor, ha a bántalmazott fél személyesen tesz feljelentést?
Ha valaki az e-Papír segítségével jelent bántalmazást, sokkal lassabban döcög a bürokrácia kereke, a Police.hu tájékoztatása szerint a feljelentést a rendőrség a megérkezésétől számított három munkanapon belül köteles megvizsgálni. Ekkor eldöntik, hogy az ügyben a nyomozást el kell-e rendelni, vagy a feljelentés kiegészítésének, a feljelentés elutasításának, illetve az ügy áttételének van-e helye.
Miért ér többet az áldozat szavánál valaki másé?
A benzinkúton történteket követően az ügyészség a bűnismétlés a bizonyítás megnehezítésének veszélye miatt indítványozta a férfi letartóztatását. Az ügy kapcsán többtucatnyi cikk született helyi és országos hírportálokon, és több ezren osztották meg az üggyel kapcsolatos közösségi posztokat is. A legtöbb lap külön cikkben foglalkozott magával a néma segélykiáltásnak is nevezett kézjellel, sokan infografikát, videós tartalmat is készítettek annak érdekében, hogy minél több ember megismerhesse ezt a nemzetközi jelzést.
Erre természetesen igencsak nagy szükség van, csak hazánkban legalább három esteben segített az áldozatokon az elmúlt néhány és során, hogy használták a kézjelet. De mellette ott van az az évi ezer ügy, melyet a statisztikai adatok számon tartanak kapcsolati bántalmazásként.
És mennyi lehet az, ami nem jut el odáig, hogy a rendőrség felfigyeljen rá, és megmarad a zárt ajtók mögött?
Gyanítom, nemcsak bennem merült fel a kérdés azzal kapcsolatban, hogy miben más a tényszerűséget tekintve egy harmadik fél közbeavatkozása nyomán azonnal induló rendőrségi akció, mint az, amikor valaki több ízben is feljelentést tesz házastársa, volt vagy jelenlegi párja bántalmazó viselkedése ellen személyesen, telefonon vagy online. Miért van az, hogy nem is olyan régen egyenesen azzal gyanúsítottak meg egy meggyilkolt asszonyt, hogy saját maga okozott tüzet hanyag magatartásával, miközben többször is jelezte a hatóságoknak, hogy rettegésben kényszerül élni volt férje miatt?
Vajon a kézjelek használatával jelzett bántalmazás ügyében kerekedett gyors rendőri reakció a nemzetközi jelzés, és az általában ez által kiváltott médiavisszhangnak köszönhető, vagy a bántalmazás és a családon belüli erőszak kezelése kapcsán történő beavatkozások pozitív változásának előszele? Reméljük, utóbbi.
Itt kérhetsz segítséget
A NANE Egyesület bántalmazott nőknek és gyermekeknek szóló segélyvonala ingyenesen hívható a 06-80-505-101-es telefonszámon (H, K, Cs, P: 18:00–22:00, K: 8:00–12:00, Sze: 12:00–14:00). Az egyesület segélyvonala külföldről a 06-1-267-4900 telefonszámon érhető el. További információ az egyesület segélytevékenységeiről a nane.hu oldalon található.
Az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat a nap 24 órájában, Magyarországról ingyenesen elérhető a 06-80-20-55-20-as telefonszámon.
Az áldozatsegítéssel kapcsolatos valamennyi kérdésben 0–24 órában az ország egész területéről hívható az Áldozatsegítő Vonal a 06-80-225-225-ös telefonszámon.
Ebben a cikkünkben arról írtunk, mit kell tenned, ha bántalmazott gyermekről tudsz a környezetedben.
