Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Nap mint nap kommunikálunk másokkal, időnként pedig nézeteltérésekbe is ütközhetünk velünk. A konfliktusok kezelésében és a másokkal való kommunikáció javításában nagy segítségünkre lehet az asszertivitás. Pontosan hogyan lehetünk asszertívebbek? Mire érdemes figyelnünk? Íme az asszertív kommunikáció fortélyai.
Az asszertivitás annak a képessége, hogy társas helyzetekben önmagunkat, saját igényeinket, szükségleteinket is érvényesítjük, miközben a másik félnek a szempontjaira is figyelemmel vagyunk. Ezáltal nemcsak a saját álláspontunkat hallja meg jobban a környezetünk, de az esetleges konfliktus valószínűségét is csökkenthetjük. Összefoglalva tehát az asszertivitás önérvényesítő képesség, amely szerencsére tanulható és könnyen elsajátítható.
Mitől asszertív a kommunikáció?
Alapvetően három alappillére van az asszertivitásnak, amelyek mindegyike szükséges ahhoz, hogy megtaláljuk a hidat és a kompromisszumot a saját igényeink és elképzeléseink, valamint a másik fél nézőpontja között:
- #1 Énközlések használata: a saját érzéseinkről, gondolatainkról beszélünk. Érdemes olyan mondatokat használnunk, mint „Én azt gondolom, hogy…” „Én azt érzem, hogy…” Az énközlések lényege, hogy nem a másikat hibáztatjuk és nem az ő viselkedését ítéljük el, hanem a saját szempontunkat mutatjuk be.
- #2 Aktív figyelem: A beszélgetésben valóban jelen vagyok, egyaránt figyelünk nemcsak a saját, de a másik fél gondolataira, szükségleteire és mondanivalójára is.
- #3 A másik szempontjainak figyelembevétele: Képesek vagyunk meghallani és befogadni azt, amit a másik mond.
Az akaratunk érvényesítése agresszíven vagy asszertíven
Sokan összekeverik az érdekérvényesítést a domináló, agresszív kommunikációs stílussal, pedig lényegi különbségek van a kettő között.
Egy agresszív kommunikációs helyzetben csak a saját nézőpontunkat látjuk és csak a saját akaratunk számít, a másik felet egyáltalán nem halljuk meg.
Ilyen helyzetekben gyakran hangzanak el támadó, vagy a „Te mindig…”, esetleg „Te soha…” általánosító mondatok. Ez a kommunikációs stílus nem feltétlenül oldja meg a konfliktusokat vagy hidalja át a nézeteltérést, mivel a bántás és a dominálás csak még nagyobb szakadékot ékel közénk és a másik ember közé.
Asszertív kommunikáció a gyakorlatban
Az asszertív kommunikáció megvalósítása a gyakorlatban nem annyira egyszerű, mint elsőre gondolnánk. Ha őszintén magunkba nézünk, feltehetjük a kérdést, vajon hány alkalommal kommunikáljuk ilyen módon a szükségleteinket? Vajon mennyire jellemző ránk, hogy úgy állunk ki önmagunkért, hogy közben nemcsak a saját igényeinkre, hanem a másikéra is figyelünk? Vajon mennyire gyakori, hogy egy konfliktushelyzetben a saját megéléseinkről beszélünk, nem a másikat hibáztatjuk?
Nincs semmi baj, ha ezekre a kérdésekre nem feltétlenül vannak egyértelmű válaszaink, az asszertivitás képességében mindig fejlődhetünk, és érdemes is fejlődnünk! Ehhez mutatunk most négy lépést, amely segíthet!
#1 A helyzet
Először objektíven közöljük, mi történt. Tényeket, ne pedig értékelést és értelmezést kommunikáljunk. kerüljük az általánosítást (te mindig vagy te soha…) és az előítéleteket.
#2 Érzések
Azonosítsuk az érzéseinket, és kommunikáljuk a másiknak. Mindeközben pedig legyünk figyelemmel a másik fél érzéseire is! Ahogyan mi elvárjuk, hogy tartsák tiszteletben az érzéseinket, úgy ezt a másik félnek is adjuk meg.
#3 Szükségletek
Közöljük, hogy mire lett volna szükségünk, milyen szükségletünk maradt kielégítetlen. Nincs helyes vagy helytelen szükséglet, viszont ne várjuk el, hogy a másik találja ki, nekünk mire lett volna szükségünk, hiszen a szükséglete mindenkinek a sajátja, a mi felelősségünk a másikkal közölni.
#4 A kérés
Fogalmazzuk meg, mit szeretnék a másiktól. A kérés legyen pozitív, tehát arra szólítsuk fel a másikat, hogy mit csináljon, ne pedig arra mit ne csináljon. Legyen elég konkrét és teljesíthető, ugyanakkor elutasítható. Tehát a kérésünk valóban kérés legyen, ne pedig utasítás és követelés.
Egy konkrét példa az előbbiekre:
- Helyzet: „Amikor hazaértél egyből leültél a tv elé, és nem kérdezted meg, milyen volt a napom.”
- Érzések: „Ettől én szomorúnak, csalódottnak és dühösnek éreztem magam.”
- Szükségletek: „Mert szükségem lett volna arra, hogy egy hosszú nap után beszélgessünk és meghallgass.”
- Kérés: „Ezért arra szeretnélek kérni, hogy holnap ha hazaérsz, üljünk le beszélgetni pár percig.”
Az asszertivitás sokat segíthet abban, hogy a konfliktushelyzeteket jobban tudjuk kezelni és hatékonyabban állhassunk ki önmagunkért. Ne feledjük, ez egy tanulható készség, mely gyakorlással a saját kommunikációs eszköztárunk részévé válhat.
A cikk szerzőjéről
Sas Eszter Krisztina a Dívány pszichológus szakértője és a Mind Art kreatív pszichológiai műhely társalapítója.
