A gyomorégés sokszor a mellkasban kialakuló, majd onnan akár a torokig felfelé terjedő maró, égő érzés, ami akkor jön elő, ha a gyomorsav a nyelőcsőbe visszaáramlik. Ha valaki ezeket a kellemetlen panaszokat tapasztalja, valószínűleg könnyen elhiszi, hogy a gyomorsav ereje feloldja a fémeket.
A gyomorsav egyik összetevője a sósav, ezenkívül leginkább nyák, enzimek és nyál alkotja. És ha a fémeket feloldja, vajon a gyomrunkat miért nem marja szét ez a brutál erős anyag? Olyan erős, hogy bármit is ettünk, folyékony péppé változtatja, ez segít a felszívódásban – kezdi a magyarázatot a Medium.
Ha a sav kevés vagy nem elég erős, abból negatív események egész láncreakciója bontakozhat ki: ilyenkor értékes tápanyagok küzdenek a teljes felszívódásért, miközben nyilvánvaló, hogy ezekre a tápanyagokra szükségünk van a sejtjeink működéséhez és újjáépítéséhez.
Az erős savnak sósavtartalma miatt elméletben nem kell, hogy gondot okozzon a fém sem.
Egy kísérletben azt vizsgálták, mi lesz a testünkben a lenyelt fémekkel. A borotvapengéket és az egypennyseket 37 °C-on szimulált gyomornedvben tartották órákon át, és óránként megmérték a tömegüket. A 24. órában a pengék súlya az eredeti tömegük 63 százaléka volt, a kétélű borotvapengék 15 órával később könnyedén eltörtek, az egyélűek feloldódtak. Vagyis valóban hat a gyomorsav a fémekre is, még ha nem is azonnal és látványosan.
És hogy miért menekül meg a gyomrunk ettől az erős anyagtól? Az, hogy gyomrunk nem lyukad át a savtól, az epiteliális sejtek munkájának köszönhető, amik lúgos, bikarbonáttartalmú folyadékot termelnek, és ezzel vonják be a gyomor falát, és közömbösítik a savat.
