Nem csak el vagy zárva a külvilágtól, másoktól, a szabad mozgástól, de össze is vagy zárva a családtagjaiddal. Akiket szeretsz, meg minden… De azért minden áldott nap, stresszes helyzetben, szűk helyen, hááát… Tapasztalatból kell írjam: összecsattanások várhatók. Mit kezdjünk hát a helyzettel, hogyan viseljük el egymást összezárva?
Alexandra H. Solomon úgy kezdi a Psychology Today-en hasonló témában írt cikkét, hogy a szeretetkapcsolatoknak az együttlét és a külön, másokkal való lét olyan, mint a belégzés és a kilégzés. A normális oxigénellátáshoz mindkettőre szükség van. Ehhez képest most ki tudja, meddig többé-kevésbé csak a belégzés valósul meg, vagyis együtt leszünk. Azért a hasonlat nem teljesen pontos, mert túl fogjuk élni ezt is. Nem mindegy viszont, hogy hogyan. Mit érdemes észben tartani vagy bevezetni az otthoni működésbe ahhoz, hogy ne nehezítsük meg a saját életünket és a többiekét?
Írj nekünk
Szerzőnk, Szalay Ágnes pszichológus, több mint 15 év szervezetfejlesztési tanácsadói tapasztalattal. A SelfGuide pszichológiai műhely egyik alapítója. Coachként támogatja ügyfeleit céljaik megtalálásában és elérésében, legyen szó munkahelyi, vezetői vagy személyes fejlődési igényről. Motivációs elakadással, karrierváltással, stresszkezeléssel, szakmai, vezetői fejlődéssel kapcsolatban lehet hozzá fordulni személyesen, vagy olvasói levélben, melyre (a névtelenséget megőrizve) a Dívány.hu-n is szívesen válaszol.
Ne ijedj meg, ha konfliktus van
Ha általában konfliktuskerülő, békés ember vagy, akkor megrémiszthet, hogy a családtagjaid, akikkel egész normálisan szokott menni az együttélés, most teljesen másképp reagálnak. Saját magad indulatos reakcióin is meglepődhetsz. Sőt megijedhetsz tőlük. A legelkeserítőbb gondolatod az lehet: „Úristen, ez most akkor így lesz? Nem leszünk képesek békében meglenni?” A válasz: nem, nem így lesz. Ha odafigyeltek magatokra és a másikra, a kommunikációra, akkor el fog múlni, csitulni fog.
Hétfőn, a kényszerű otthonlét első napján online meetingeltünk a munkatársaimmal. Nem volt olyan családos kolléga, aki ne azzal kezdte volna, hogy na, náluk már megvolt a reggeli nagy kiabálás. Senkinek sem jó, hogy így van, de így van. Ha úgy tekintesz erre, mint egy viszonylag természetes dologra, ha nem gondolod azt, hogy másoknál biztos nincs ilyen, akkor máris kevésbé nyomasztó az emléke. Idehoznék ehhez egy klasszikus modellt, talán a legtöbben ismerik is: a csapatfejlődés szakaszait. Ha megalakul egy csapat, akkor sztenderdnek tekinthető fázisokon megy keresztül, mire elkezd működni. Forming, storming, norming, performing. Vagyis: megalakulás; viharzás vagy vitatkozás; normák kialakítása; teljesítés.
De könyörgöm, a családomról van szó, nem egy alakuló csapatról, hagyjál ezzel a multis bullshittel! – mondhatod magadban. Igen, igaz, hogy a csapat tagjait jó rég ismered, és még szereted is, mégis egy teljesen új felállásban, munkarendben kell működnötök, még akkor is, ha eddig is home office-oztál. Az első napok vagy akár hetek konfliktusai a storming, viharzás szakaszhoz tartoznak, amik segítenek majd titeket abban, hogy felállítsátok azokat a normákat, amik a lehető legjobbak lesznek minden szereplőnek.
Jó, jó, de a párom akkor is olyan furcsán áll a dolgokhoz!
Hát itt van egy triviális gondolat, ami segíthet: ő nem te vagy. Az emberek tulajdonságai olyanok, amilyenek, általában egyik sem rossz, sem pedig feltétlenül jó, hanem minden tulajdonságnak megvan az a vetülete, ami kiváló, adaptív és hasznos. Csakhogy minden tulajdonságot lehet „túlműködtetni”, amikor viszont már a rosszabb, nehezebben elviselhető részei jönnek elő. Például én igyekszem gyors és hatékony lenni, ami jó. Viszont kapcsolódik ehhez egy felületesség és türelmetlenség, ami nem az. A férjem mérnökként alapos, rendszerezett és részletekre figyelő. Ezzel békeidőben remekül kiegészítjük egymást. Én hozzáteszem a magamét ahhoz, hogy haladjunk, ne vesszünk el a lényegtelen dolgok sűrűjében, ő meg azt, hogy mégis minden fontosat vegyünk figyelembe, és rend legyen.
Stresszhatásra viszont az emberben túlműködnek az alaptulajdonságai, és már az idegesítő oldalak jönnek elő. Ráadásul ezek nálunk éppen ellentétesek egymással. Én haladnék, és egyszerre szeretnék azonnali megoldást a felmerülő tíz megoldandó dologra, ő meg lelassul, és ragaszkodik hozzá, hogy mindent alaposan értsünk meg, és részletekre kiterjedően végezzünk el. Ettől én pattogós és erősen türelmetlen leszek, ő meg még inkább aprólékos. Meg is érkeztünk a konfliktushoz.
De ha észben tartjuk, hogy mindenkinek mások a megküzdési stratégiái, és kellő empátiával tudunk fordulni felé, akkor előbb-utóbb ezek csitulni fognak, és még egymás stresszét is képesek leszünk enyhíteni. Ha észben tartod, hogy az ő stratégiája is jó valamire, még ha te nem is így működsz, akkor meg fogjátok találni újra azt az egyensúlyt, amiben erősíthetitek egymást.
Legyetek egyedül is
Akármilyen kicsi a lakás, azért biztos lehet egy sarkot találni, ahova az ember el tud vonulni. Erre mindenkinek szüksége van. Az intorvertáltaknak még inkább. Vegyétek bele a napok menetébe az egyedül töltött időket, és fogadjátok el azt is, hogy a másiknak esetleg máskor és más mennyiségre van szüksége belőle. Ha nem megsértődsz azon, hogy a partnered, sőt a gyereked egyedül szeretne lenni, és nem fojtod magadban vissza a vágyat az egyedüllétre, hanem elmondod az igényedet erre, akkor simábban mehetnek a dolgok.
Törődj magaddal
A külső béke a belsővel kezdődik. Nem tudsz kedves és türelmes lenni másokkal, ha közben kimerült vagy, és kifogytak az energiatartalékaid. Akárhogy is változott meg a helyzet, és akárhány másik emberről is kell gondoskodnod, kutasd fel magadban, hogy mik azok a dolgok, amikkel örömet tudsz magadnak szerezni. Lehet ez egy jó étel, egy könyv, a meditáció vagy a mozgás, bármi. Mivel az összezártságban könnyebben megvalósul a súrlódás, gondoskodj magadról és a családodról azzal, hogy magadért teszel. Ez egyáltalán nem önzés, hanem józan felkészülés.
Beszélj kedvesen. Vagy maradj csendben
Ahogy az elején írtam, természetes, hogy feszültség van bennetek. De arra azért nagyon vigyázni kell, hogy ne bántsátok a másikat szavakkal, arckifejezéssel, reakciókkal, kritikával, cinizmussal. Egy győztes meccs után teljes eufóriában éneklik ezrek összekapaszkodva, hogy varázsolj nekem valami szépet – a boldogságuk ragadós, felerősödik ahhoz képest, ha valaki egyedül a szobájában nézte a meccset. Ugyanígy a negatív érzelmek is ragadósak. Az emberek önkéntelenül utánozzák a másik arckifejezését, szóhasználatát, hangszínét. Átvesszük a hangulatot. Ha csúnyán szólnak hozzád, csúnyán válaszolsz. És a helyzet eszkalálódik. Ezért, ha azt érzed, hogy már nagyon irritál a helyzet vagy a másik, és nincs energiád kedvesnek lenni, akkor inkább maradj csendben. Akár mondhatod is: „most harapós kedvemben vagyok, nem szeretném rajtad levezetni. Inkább elvonulok kicsit, és utána beszéljünk.” Egyéb esetekben pedig figyelj arra, hogy kedvesen, figyelemmel beszélj a többiekhez.
Sok egyéb dolog is előfordulhat, ami próbára teszi az ember tűrőképességét a következő időkben, ez csak néhány ajánlat volt, amit talán érdemes megfontolni. Sokan vannak köztünk olyanok is, akiknél súlyosabb helyzet alakulhat ki: ha a családban eddig is jelen volt abúzus, bántalmazás, az most sajnos fokozódhat a feszültség növekedésével. Hamarosan írunk erről részletesen, hogy szakértők tanácsai és tapasztalatai alapján mit lehet ilyenkor tenni.
A Magyar Pszichológiai Társaság tájékoztatója a koronavírus kapcsán kialakult helyzettel kapcsolatban
A Magyar Pszichológiai Társaság egy részletes, sokkal több témára kiterjedő összefoglalót írt, melyben választ kaphatsz a kialakult helyzet kapcsán benned felmerülő kérdésekre. A tájékoztatót V. Komlósi Annamária, az MPT Katasztrófapszichológiai Szekciójának elnöke állította össze, és itt található.
