Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Klassz dolog az integrálszámítás és más bonyolult ismeretek elsajátítása (amikre a diákoknak később vagy szükségük lesz vagy nem), csakhogy azok mellett eltörpül a saját testünk működésével kapcsolatos tudnivalók átadása, amikre a mindennapok során tényleg mindenkinek szüksége lenne. Nem csoda, ha egészségügyi kérdésekben még mindig sok a félreértés, könnyen megvezethetőek vagyunk, és nemcsak az üzleti célú szélhámosságoknak, de még a rossz szándék nélküli hülyeségeknek is bedőlünk.
Nemrég kiderült, mennyire rettegünk a nyilvános vécéktől és úgy általában a kórokozóktól meg a fertőzésektől, amivel még nincs is semmi gond, hiszen jobb félni, mint megijedni, de vannak, akik már túlzásba esnek, ha a higiénia fenntartásáról van szó. Pedig nem minden baktérium ellenség és a feltételezések szerint a túlzott mértékű tisztaság miatt nő az allergiák és más egészségi rendellenességek száma. Szakértő segítségével tisztázunk néhány alapvető fogalmat a megbetegedésekkel, a fertőzésekkel, az antibiotikumokkal és a védőoltásokkal kapcsolatban - ha már nyakunkon az influenzaszezon.
Kezdjük az alapoktól: mi a homeosztázis?
„Az egészség a szervezetünk összes sejtjének, az ezekből álló szerveknek és szervrendszereknek az összehangolt, folyamatosan változó, de egymással dinamikus egyensúlyban lévő működése, ezt nevezzük homeosztázisnak. Amikor ezek az alrendszerek már nem képesek egymást kompenzálni, felborul az egész állandósága, és az ilyenkor megjelenő betegségekről különböző tünetek árulkodnak. Ha pedig ezt a változást egy másik szervezet, például egy mikrobasereg, illetve kórokozók által termelt anyagok váltják ki, akkor fertőző betegségről beszélünk” – magyarázta dr. Barcs István, a Semmelweis Egyetem Epidemiológiai Tanszékének vezetője.
A baktérium (vagy mikroba) nem kórokozó
„A mikrobák túlnyomó része az ember szempontjából semleges, így nem is veszünk róluk tudomást. Nagyon sok – emberi szempontból – hasznos mikrobáról is tudunk; ilyenek az élelmiszereink előállításához vagy érleléséhez használt baktériumok, például a tészta kelesztését, az alkoholos erjedést végző élesztőgombák, a tejsavbaktériumok vagy a nemespenész. De ilyenek a gyógyszeripar által használt probiotikumok és a szervezetünkben élő, minket védelmező baktériumok is. Ártalmasnak a mikrobáknak csak egy kis része számít, például megromlik tőlük valamilyen élelmiszer, korróziót okoznak, károsítják a növényeket, és persze megbetegíthetnek minket, illetve a tenyésztett vagy vadon élő állatokat. Minden kórokozónak van úgynevezett gazdaspektruma, azaz élőlények egy adott csoportja, amelyeket az képes megbetegíteni. Van olyan, amelyik egyetlen fajban (pl. csak a dohánylevélben, csak a sertésben vagy csak az emberben), és vannak olyanok, amelyek több gazdában is el tudnak szaporodni” – fejtette ki a szakember.
Mi véd meg minket a kórokozókkal szemben?
Egyrészt a saját mikrobáink. „Az első védelmi vonal a testfelület. Ha ez ép, nincsenek rajta sérülések, akkor a kórokozók nehezebben hatolnak át rajta. A felületeken kémiai védekezés is történik, ilyen például a gyomor vagy a hüvely savas kémhatása, a sós verejték vagy a faggyúmirigyek baktériumellenes váladéka. A másik fontos elemet, a biológiai védelmet a bennünk élő baktériumok jelentik, amikből legalább tízszer több van, mint az emberi sejtekből és ezeknek a baktériumoknak az összessége az úgynevezett mikrobiom. A normál flórát alkotó baktériumok nemcsak fontos anyagokat termelnek nekünk, de azzal is védenek minket, hogy benépesítik a bőrt, a bélcsatornát, a száj vagy a hüvely nyálkahártyáját, így az általuk lakott területeken nem marad szabad hely az idegen baktériumoknak. Ha egy kórokozó mégis átjut ezen az akadályon, akkor az immunrendszer azonnal mozgósítja a saját hadseregét alkotó sejteket, amik felveszik a küzdelmet a betolakodó agresszorral” – mondta dr. Barcs István.
A fészekimmunitás fogalmán a fertőzőbetegségekkel szemben, a család által biztosított védelmet értjük.
A nyájimmunitás pedig akkor keletkezik, amikor a népesség egy bizonyos részének beoltása védettséget biztosít a beoltatlanok számára is, azaz: a tágabb környezetünkben élő emberek között nincs olyan, aki egy fertőző betegséget terjeszteni, ezáltal másokat veszélyeztetni tudna.
Hogyan jön létre a védettség?
Ennek a természetes módja, hogy valaki átesik a fertőzésen, amit a legtöbb – de nem az összes! – kórokozó esetében hosszan tartó, akár életre szóló védettség követ. „Ahhoz, hogy a nyáj védelmet nyújtson, az kell, hogy minden tagja védett legyen. Ha vannak köztük potyautasok, akik nem veszik fel a védőoltást – mert elég, ha a többiek védettek –, az azt jelenti, hogy ha ők megbetegednek, akkor más oltatlan embereket is meg tudnak fertőzni. Így bukkan fel egy már elfeledett járvány, mint például Romániában nemrég a kanyaró. Aki pedig oltatlanul kapja meg a fertőzést, az ő szervezetéből erősen fertőző formában távoznak a kórokozók, amiktől akár egy gyengébb, védelmet szerzett oltott ember is megbetegedhet. Éppen ezért ezen a téren is felelősséggel tartozunk magunkért és másokért is. Sokan azon az állásponton vannak, hogy A nagymamám is átesett a gyerekbetegségeken és túlélte, minek oltassam be a gyerekemet? Ők elfelejtik, hogy akik belehaltak a torokgyíkba vagy a gyermekbénulásba, azoknak már nem lehetett unokájuk, aki most ugyanezt elmondhatná” – tette hozzá dr. Barcs István.
Van-e alapja az oltásellenességnek?
Alapja minden hiedelemnek van, véli az epidemiológus, aki szerint a védőoltás is egy beavatkozás a természetes folyamatokba, ahogyan a daganatellenes terápia, a műtéti beavatkozás, a vérátömlesztés, a születésszabályozás vagy akár a tisztálkodás.
„Beavatkozunk azért, hogy valamilyen nem kívánt következményt elhárítsunk. És ha a beavatkozás során mellékhatások lépnek fel, akkor mérlegelünk: a mellékhatás vagy a nélküle bekövetkező hatás a kevésbé rossz? A védőoltások több típusa létezik. Oltóanyag lehet például élő, de gyengített kórokozó, elölt – ezáltal fertőzőképességét vesztett – baktérium, a baktérium inaktivált toxinja, valamint az izolált és hordozóanyagra kötött antigénje is. Az, hogy éppen melyiket használják, a fertőző betegségtől és a kórokozójától függ. Nem lehet a kevésbé veszélyes fajtából oltóanyagot előállítani egy olyan fertőzéssel szemben, aminek a kórokozója csak más típusú védelmet kínál. De a kockázatok mértéke minden esetben messze nagyobb a fertőzés kialakulásakor, mint esetleg a védőoltást követően” – összegezte a szakértő.
Mennyire tekinthetjük az antibiotikumot gyógyszernek?
Gyógyszernek olyan hatóanyagot nevezünk, ami valamilyen betegség ellen hat úgy, hogy annak tüneteit orvosolva a betegség elmúlását váltja ki. „Az antibiotikum nem gyógyít, a legtöbb csak lelassítja a baktérium működését, ezáltal időt ad az immunrendszer mozgósítására, hogy saját magunk győzzük le a támadót. Ezért nem szabad abbahagyni az antibiotikum szedését akkor, ha már jobban érezzük magunkat, hiszen a baktérium elkezdhet újra szaporodni, és visszatérnek a tünetek, de az is előfordul, hogy a baktériumnak az antibiotikummal szemben ellenálló sejtvonala válik uralkodóvá, és emiatt a kezelés hatástalan lesz" – magyarázta Barcs István, aki szerint azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az antibiotikum csak baktériumra, mégpedig csak a rá érzékeny baktériumra lehet hatékony, éppen ezért hiába várjuk, annak sem lázcsillapító, sem közérzetjavító hatása nincs.
„Az antibiotikum nem jó vírusfertőzések, megfázás vagy fejfájás kezelésére sem, és csak orvos javaslatára szabad azt szedni. Szomszédasszony, netes fórum, csomagküldő szolgálat nem tudja megítélni, kell-e antibiotikum, és ha igen, pontosan melyik hatóanyag" – fűzte hozzá a szakember.
