Van-e összefüggés a túlzott cukorfogyasztás és a leggyakoribb mentális betegségek kialakulása között? A kutatók szerint sanszos.
A kedvenc csokid vagy sütid majszolgatása biztosan mosolyt csal az arcodra, csakhogy ez az öröm nem tart sokáig, sőt az édességektől hisztissé is válhatsz. Ennél is rosszabb hír az édesszájúaknak, hogy hosszú távon is igen kellemetlen következményei lehetnek a cukros ételekben gazdag étrendnek. Nem, most nem az elhízásról lesz szó, hanem azokról a kutatásokról, amik összefüggést találtak a túlzott cukorfogyasztás és a leggyakoribb mentális rendellenességek között. Anika Knüppel, a Unversity College London kutatója a The Conversation hasábjain fejtette ki ezeket.
A WHO ajánlása szerint a hozzáadott cukroknak (mindenféle szénhidrát, ami nem a gyümölcsökben, a zöldségekben és tejben lévő természetes cukor) a napi energiabevitel legfeljebb 5% százalékát kellene kitenniük, ám ehhez képest az Egyesült Királyságban kétszer, Amerikában háromszor ennyi finomított cukrot is esznek az emberek. Náluk a hozzáadott cukroknak a háromnegyede édességekből és cukros üdítőkből származik, kisebb része pedig egyéb feldolgozott élelmiszerekből, mint a ketchup vagy a salátaöntetek. De a helyzet nálunk sem sokkal rózsásabb; az OTÁP felméréseiből kiderül, hogy míg a lakosság rostbevitele csökkenő, a hozzáadott cukor bevitele növekvő tendenciát jelez. Ez pedig annak is köszönhető, hogy nem figyelünk a rejtett cukrokra, pedig kellene.
Mindemellett a statisztikák szerint világszerte hatból egy ember valamilyen hangulati zavarral küzd.
Valószínűleg nem véletlenül
Egy 2002-ben végzett vizsgálatban hat országban figyelték meg a depresszió és a cukorfogyasztás közötti összefüggést és azt találták, hogy a cukorban gazdag étrend magas aránya együtt jár a depresszió magas arányával.
2011-ben spanyol kutatók az alapján csoportosították a vizsgálatukba bevont alanyokat, hogy mennyi kereskedelmi forgalomból származó sült, magas szénhidráttartalmú ételt (pl. fánk, sült krumpli) fogyasztottak, és az egyes csoportok összehasonlításánál számításba vették az alanyok egészségtudatosságát és szociális hátterét is. Kiderült, hogy 38 százalékkal nagyobb volt az esélye a depresszió kialakulásának azoknál, akik gyakran esznek ilyen ételeket - szemben azokkal, akik csak elvétve.
Hasonló eredményeket mutatott egy 2014-ben készült amerikai tanulmány is, mely szerint a cukros és az édesítőszeres üdítők fogyasztása növeli a depresszió kialakulásának kockázatát. Egy nemrég készült vizsgálatban pedig 70 ezer nő étkezési szokásait megvizsgálva arra jutottak, hogy nagyobb valószínűséggel lesznek depressziósok azok a nők, akik feldolgozott cukrokat fogyasztanak, mint azok, akik a természetes cukrokat (pl. gyümölcscukor) részesítik előnyben.
Lehetséges magyarázatok
Az, hogy pontosan mi okozza a depressziót, egyelőre nem világos, de a kutatók szerint egyes biológiai folyamatok megváltozása áll a háttérben, és ezeknek a folyamatoknak egy részére hatással lehet a cukor vagy az édes íz. Egy egérkísérletben például kimutatták, hogy a cukorban és zsírban gazdag étrend csökkentette az állatok agyában a BDNF (agyi eredetű növekedési faktor) nevű fehérjét, ami befolyásolja az idegsejtek növekedését és a sejtek közötti kommunikációt. A tudósok szerint ez a fehérje is felelőssé tehető a depresszió és a szorongás kialakulásáért.
Egy másik lehetséges biológiai magyarázat a gyulladás: a cukorban gazdag étrend ugyanis elősegíti a gyulladások kialakulását – ami a szervezet védekező reakciója a mikroorganizmusok és idegen anyagok ellen. Gyakori tünetei (pirosság) ugyan távol állnak a hangulati zavartól, azoknak a tüneteknek viszont, amik miatt ágynak dőlünk egy megfázás miatt (gyengeség, levertség, koncentrációhiány), már több köze van a leggyakoribb mentális problémákhoz. A jelenleg is zajló kutatások szerint a hangulati zavarok bizonyos esetekben összefügghetnek a gyulladásokkal.
De ott van a dopamin is, aminek szintén köze lehet a folyamathoz. A Queensland University of Technology kutatói patkánykísérleteik során azt találták, hogy a túlzott cukorfogyasztás emeli a dopaminszintet, ami úgy hat az agy jutalmazási és örömközpontjaira, mint a nikotin, a morfium vagy a kokain. Hosszú távon tehát a túlzott cukorbevitel a drogokhoz hasonlóan a dopaminszint csökkenésével jár: az állatoknak egyre többet és többet kellett fogyasztaniuk belőle, hogy jól érezzék magukat, és elkerüljék az enyhe szintű depressziót.
Az is igaz, hogy a túlzott cukorbevitel súlygyarapodáshoz vezet, az elhízásról pedig jól tudjuk, hogy eleve köze van a hangulatunkhoz.
És ha a másik irányból közelítjük meg?
Az összefüggés visszafelé is logikusnak tűnik, hiszen a rossz közérzet miatt megváltozhatnak az étkezési szokásaink. Az édességek nassolása pillanatnyi örömöt okoz, feldobja a hangulatot, vagyis átmeneti „gyógyírt” jelenthet annak, aki rossz passzban van. Az is gyakori jelenség, hogy a depresszió vagy a szorongás miatt elmaradnak az olyan alapvető tevékenységek, mint a bevásárlás vagy a főzés. Egy hangulati zavarral küzdő személy számára a korábban megszokott tevékenységek is megterhelőek lehetnek, ezért sokszor az egyszerűbb és gyorsabb megoldást választja: a szénhidrátban gazdag konzerves és készételek, valamint a gyorséttermek kínálata jelentik számára a mindennapi energiaforrást.
Anika Knüppel és munkatársai legutóbbi vizsgálatukban újonnan diagnosztizált, valamint visszatérő hangulati rendellenességekkel küzdő brit köztisztviselők cukorfogyasztási szokásait figyelték meg. Arra is keresték a választ, hogy egy hangulati zavar miatt hajlamosabbak-e az emberek több cukros ételt és italt fogyasztani.
Az eredmények kimutatták, hogy azoknak a mentálisan egészséges férfiaknak, akik napi 67 gramm cukrot fogyasztottak, 23 százalékkal nőtt az esélye arra, hogy öt éven belül kialakuljon valamilyen hangulati zavar - szemben azokkal, akik kevesebb mint 40 gramm cukrot fogyasztottak naponta. Ez a hatás független volt a férfiak társadalmi-gazdasági helyzetétől, fizikai aktivitásától, dohányzási, alkoholfogyasztási és egyéb életmódbeli szokásaiktól, valamint testzsírszázalékuktól és fizikai egészségüktől.
A kutatók azt is megállapították, hogy a hangulatzavarral küzdő férfiaknál és nőknél, akik finomított cukrokban gazdag étrenden éltek, nagyobb eséllyel alakult ki öt évvel később depresszió - szemben azokkal, akik kevesebb feldolgozott cukrot ettek, ez az összefüggés azonban részben az alanyok általános étrendjével magyarázható.
Arra azonban semmilyen jel nem utalt, hogy a másik irányból kiindulva is összefügg a két jelenség, a hangulati zavarral nem rég óta küzdő alanyok ugyanis nem változtattak cukorfogyasztási szokásaikon.
Az eddigi eredmények ellenére még egy csomó kérdés még mindig megválaszolatlan: közvetlenül a cukortól leszünk-e szomorúak vagy valami mástól? A férfiakat nagyobb mértékben érinti-e a folyamat? Esetleg maga az édes íz, mintsem a cukor áll az összefüggés hátterében? Az biztos, hogy a túlzott cukorfogyasztás negatívan hat az egészségi állapotunkra; a fogszuvasodástól kezdve az elhízáson át a 2-es típusú diabéteszig számos káros hatása van, ezért ártani biztosan nem fogunk magunknak azzal, ha visszaveszünk a cukorbevitelből.
