Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Gének? Szokások? Barátok? Lelki gondok? Reklámok? Tibi atya? Mi minden okolható a hazánkban is egyre súlyosabb tinialkoholizálásért? Demetrovics Zsolt klinikai addiktológiai szakpszichológussal, az ELTE Pszichológiai Intézetének professzorával beszélgettünk.
Tényleg többet piálnak a fiatalok?
Az európai iskolai alkohol- és drogfelmérés (European School Survey Project on Alcohol and Other Drugs, ESPAD) 2015-ben közzétett felméréséből kiderül többek között az, hogy ötből négy 15-16 éves próbált már ki alkoholos italt. Bár 2011 óta csökkent a fiatalok körében az alkoholfogyasztás rendszerességének mértéke, egy-egy italozás alkalmával jóval nagyobb mennyiséget - átlagosan 79 ml alkoholt - fogyasztanak a kamaszok, mint korábban. “A 60-70 évvel ezelőtti helyzethez képest sokkal több röviditalt fogyasztunk, és a fiatalok alkoholhasználati szokásaiban megfigyelhető az első fogyasztás, illetve első lerészegedés időpontjának fokozatos korábbra tolódása, de igazán megbízható mérési adataink inkább csak az elmúlt egy-két évtizedből vannak. Ezekből azt látjuk, hogy a lányok és fiúk közötti olló záródik, ami azzal magyarázható, hogy a lányoknál jelentősebb mértékben nőtt a nagyivás és néhány egyéb, a problémás alkoholfogyasztásra utaló mutató, mint a fiúknál, ahol sok esetben stagnáltak az amúgy igen magas értékek” - árulta el Demetrovics Zsolt pszichológus, aki a hazai partiszcéna jellegzetességeit kutatja.
Tisztázzuk a fogalmakat!
Természetesnek tartjuk, hogy van, aki egyáltalán nem iszik, van, aki időnként iszik, van, aki esténként megiszik egy pohár bort, és nem gondoljuk, hogy ezzel bármi baj lenne. Ugyanakkor van olyan mértékű alkoholfogyasztás is, amiről tudjuk, hogy ártalmas. Az alkoholfogyasztást tehát széles skálán látjuk és értelmezzük. A túlzott mértékű alkoholfogyasztás mindenképpen káros az egészségre, de nem jelent önmagában függőséget, hiszen a mennyiség vagy a rendszeresség nem egyedüli meghatározó tényezője az alkoholizmus jelenségének. “A diagnosztikus kategória, amit a pszichiátria és a pszichológia alkalmaz, az alkoholhasználat zavara. Ez azt jelenti, hogy az alkoholfogyasztás egy olyan mértéket és mintázatot vesz fel, ami a használó és környezete számára ártalmas, és ennek is lehet enyhe, közepes vagy súlyos formája” - magyarázta Demetrovics Zsolt.
“Egészen mostanáig szakmai konszenzus volt abban is, hogy tizennyolc éven aluliak esetében nem beszélhetünk alkoholizmusról, mert nem létezik a jelenség. Egy idén publikált amerikai kutatási eredmény szerint azonban, ha nem is a felnőttekével mindenben megegyező kritériumok szerint, de az ottani 18 év alatti korosztály két százaléka tekinthető alkoholfüggőnek. Itthon ilyen eredmény nincs, de mi is tudunk olyan tizennyolc éves kliensről, aki egy éve jár az Anonim Alkoholisták közösségébe” - nyilatkozta dr. Bodrogi Andrea pszichiáter, az Ébredések Alapítvány addiktológus főorvosa 2011-ben a Magyar Narancsnak.
Mi hajtja őket?
“Az alkoholfogyasztás motivációját két tényező mentén szokás leírni, s így négyféle motiváció különíthető el; egyrészt az alapján, hogy belső vagy külső motivációról, másrészt az alapján, hogy valamilyen pozitív élmény eléréséről vagy negatív élmény elkerüléséről van szó. A fokozás (belső, pozitív megerősítés) motivációja azt a jelenséget fedi, amikor valaki azért iszik, hogy jobban érezze magát, feldobódjon az alkoholhasználata révén. A szociális (külső, pozitív megerősítés) motiváció is a pozitív élmények keresésére irányul, ez azonban társas kontextusban történik és a buli feldobása a célja. A konformitás (külső, negatív megerősítés) ebben az értelmezésben azt jelenti, hogy a személy azért iszik, hogy ne lógjon ki a sorból, azaz hogy elkerülje a társaságból való kiközösítést. A megküzdés mint motívum pedig a belső, negatív állapotok (szorongás, feszültség, nyugtalanság, rossz hangulat stb.) elkerülésére utal, az alkoholfogyasztó negatív belső állapotokat próbál "kivédeni" az alkoholfogyasztásával. A fiatalok esetében ezek közül a fokozás és a társas motiváció a mérvadó. Ők kevésbé isznak megküzdéses okokból, és még kevésbé azért, mert konformisak akarnak lenni. Természetesen a kipróbálás tekintetében lehet szerepe a konformitásnak, de nem emiatt marad fenn az alkoholfogyasztás szokása és nem ez felel a problémás ivásért” - magyarázta a pszichológus.
Ki a ludas?
A legújabb kutatási eredmények szerint a rohamivás - aminek legnagyobb veszélye az alkoholmérgezés - önmagában károsít bizonyos agyi érési folyamatokat, ezért a kamaszok esetében a fogyasztás mennyisége mellett annak jellege is meghatározó. Ráadásul ez a korcsoport fontos célpontja az alkoholmarketingnek elég csak a kifejezetten nekik kifejlesztett italokat népszerűsítő hirdetésekre gondolni. Bár hazánkban szigorú szabályozás vonatkozik az alkoholreklámokra, a hirdetéseknek így is gyakori eleme, hogy az alkohol segít a konfliktushelyzetek megoldásában, a családi harmónia megteremtésében, a szexuális sikerekben és része a fiatalos életstílusnak.
A helyzeten pedig nyilván az a részeges pap sem segít, aki több mint egymillió hűséges követőt tudhat magáénak az online világban és jó sokat kaszál abból, hogy az alkoholizálás áldásos hatásairól szónokol. Pedig csak egy kitalált karakter, akinek a szórakoztatás a célja azzal, hogy görbe tükröt tart a társadalom elé (miközben a bugyuta szexista poénokkal sem fukarkodik). A túlzott fogyasztás gyökerét azonban nincs értelme egyetlen tényezőben keresni, hiszen már akkor is szerettük a szeszt, amikor a reklámoknak vagy Tibi atyának még nem volt beleszólása az életünkbe.
“Ahogy a súlyos addikciós problémák, úgy a fiatalok alkoholfogyasztási szokásai is multikauzálisak; a társadalomnak, a genetikának, a családnak és persze a reklámoknak is szerepük lehet benne, és ezek a tényezők hol egymástól függetlenül működnek, hol kölcsönhatásban állnak egymással. Mióta az alkoholfogyasztás jelen van a társadalmunkban, újabb és újabb poénos történetek jelennek meg a témában, ami része az élményfeldolgozásnak. Az már más kérdés, hogy milyen továbbhatása van az olyan sztoriknak, amikben a szórakozáshoz, a magyarsághoz vagy éppen a férfiassághoz kapcsolják a pálinkázást. Ezek a kulturális termékek nem mást tükröznek, mint azt, hogy milyen reprezentáció él a magyar társadalom fejében az alkoholról, és lehet, hogy pozitívan hozzájárulnak az alkohol megítéléséhez, de sokszor felhívják a figyelmet az alkoholhasználat káros hatásaira is” - fejtette ki Demetrovics Zsolt.
A társadalmi kommunikáció javítására lenne szükség
Komoly gond, hogy jelentős az alkohol társadalmi elfogadottsága, hiszen a politika sem érezteti, hogy milyen volumenű, egyéni és társadalmi károkkal járó jelenségről van szó. “Sajnos az általánosan megengedő attitűddel párhuzamosan jellemző, hogy nem fordítunk kellő figyelmet az alkoholhasználatra. Nincs egy stratégia vagy egy intézményrendszer, ami próbálná kezelni a problémát. Nincs együttműködés az érintett potenciális partnerek között, nincsenek megfelelő kutatásfinanszírozási rendszerek és nincs stabilan, kiszámíthatóan működő és finanszírozott prevenció sem. A drognál is elhanyagoltabb terület nálunk a túlzott mértékű alkoholfogyasztás, és a szenvedélybetegeknek csak egy töredéke áll kezelés alatt. Persze ez nem újdonság, hiszen a rendszerváltás óta a kormányok egyike sem foglalkozott különösebben ezzel a problémával” - fűzte hozzá a szakértő.
Mit tehet a szülő?
Sok szülő azon az állásponton van, hogy hagyni kell, majd kinövi ezt is, kitombolja magát a gyerek, és előbb-utóbb kialakul a normális viszonya az alkohollal. De olyan is van, aki kijárási tilalmat rendel el, vagy azzal a feltétellel engedi el bulizni a kamaszt, ha legkésőbb 11-re hazaér. A szigorú időbeli korlátozás viszont elég jó táptalaja az “igyunk gyorsan és sokat!” jeligére történő élménykeresésnek. De akkor mi a megfelelő szülői hozzáállás?
“A serdülőkor egy speciális életkori szakasz, melyben a kockázatkeresés és kockázatvállalás sokkal intenzívebben van jelen az ember életében, mint bármikor máskor. A többségnél előbb-utóbb valóban lecseng ez az időszak, de ez nem jelenti azt, hogy a szülők legyinthetnek. Ha a gyerek részegen állít haza, akkor a szülőnek nem kellene úgy tennie, mintha mi sem történt volna - hacsak nem gondolja valóban, hogy ez teljesen normális magatartás. Persze túlreagálni sincs értelme a helyzetet. Fontos,hogy a szülőnek nem az a feladata, hogy felismerje, kinyomozza, hogy a gyerek mennyit iszik, hanem az, hogy olyan módon avatkozzon be, amivel elősegíti az esetlegesen felmerülő problémák megoldását, nem pedig elriasztja a fiatalt. Tény, hogy nagyon nehéz megjósolni, hova fog kifutni egy-egy fiatal alkoholhasználati szokása, az biztos, hogy a serdülők - annak ellenére, hogy nem ezt mutatják a külvilág felé - valójában igénylik az odafigyelést és a kereteket, hiszen kísérletező, kockázatvállaló működésük mellett kiemelten fontos, hogy biztos, jól kiszámítható háttér legyen mögöttük” - hívja fel a figyelmet a kontroll gyakorlásának fontosságára Demetrovics, aki szerint egy keretek nélküli helyzet iszonyatosan bizonytalan, félelmetes a serdülő számára. Ahhoz ugyanis, hogy valaki merje kipróbálni magát, merje feszegetni a különböző határokat, biztonságra van szükség. A biztonságot pedig a szülői kontroll és a szülő által biztosított keretek adják meg.
