A nevekhez általában tapad egy társadalmi imidzs, és egy idő után öntudatlanul is kezdünk úgy kinézni, hogy megfeleljünk ennek. Kutatás.
Nagy mániám a neveken való rágódás. Minden évben megnézem a legnépszerűbb nevek listáját. Kislánykorom óta mélázok azon, hogy milyen nevet fogok majd adni a gyerekeimnek – még úgy is ezt csinálom, hogy már nem is tervezünk gyereket. De ha lenne, mi lenne a neve??? Olthatatlan kíváncsiságot érzek, ha egy születendő babáról értesülök, hogy vajon milyen nevet kap majd, és aha-érzéssel nyugszom meg, amikor elárulják, hogy Szonja lesz vagy Máté. Ennél csak az a jobb, ha bevonnak a névválasztásba, és lehet érvelni a Mirjam vagy a Gáspár mellett. A férjem ilyenkor kissé fújtatni kezd, hogy Ne már, megint a nevek? Hagyjál már! Nem mindegy, hogy kit hogy hívnak? Csak egy név… Babonásan hiszem, hogy nem „csak egy név”, hanem igenis fontos, hogy mi az a név, és igenis jó sansszal lehet tippünk a név alapján, hogy milyenféle ember a viselője. Most egy kutatásban is ezt találták: van kapcsolat a név és az ember külseje között.
Tehát ha önt Ildikónak hívják, akkor úgy néz ki, mint egy Ildikó? Valószínűleg igen. Azt találták, hogy ismeretlen emberek a véletlennél jóval nagyobb valószínűséggel tudják megtippelni, pusztán az arc alapján, hogy kit hogy hívnak. És ennek köze van azokhoz a kulturális sztereotípiákhoz, amik egy-egy névhez tapadnak.
Yonat Zwebner és csapata egy sorozat kísérletet csináltak a témában. Több száz válaszolójuk volt, akiknek meg kellett mondani, hogy egy mutatott archoz a megadott 4-5 név közül melyik passzol, mi lehet az illető neve. 25-45%-os valószínűséggel találták el az igazi nevét az archoz tartozó embernek, pedig ugye ha véletlenszerűen tippelnek, akkor csak 20-25% esélyük lett volna. Azért sikerült ez nekik, mert a nevekhez kapcsolódik az adott társadalomban valamilyen sztereotípia. Ha azt mondom, hogy Vazul, egészen más típusú embert kezdünk magunk elé képzelni, mint ha azt mondom, hogy Tivadar.
Ezt is igazolták: más-más országokban is elvégezték ezt a kísérletet úgy, hogy megadtak a saját nemzetiséghez tartozó neveket és arcokat, illetve más országbeli neveket és arcokat. Az emberek a saját arcaikkal és a saját neveikkel képesek csak arra, hogy megtippeljék arckép után a nevet, az idegen nevekkel kapcsolatos találatuk megegyezett a véletlennel. Egy tanuló számítógépet is ráeresztettek a feladatra – és a tanuló algoritmus segítségével a gép is egy idő után a véletlennél sűrűbben találta el a neveket.
Mi ennek a magyarázata? Van valamilyen társadalmi imidzs, amit egy névhez kapcsolunk. Ezek nem kimondott dolgok, nehéz is lenne megfogalmazni őket. Ilyesmikre lehet gondolni, hogy például egy Józsiról nagyobb valószínűséggel gondoljuk azt, hogy kerek az arca, mint egy Dávidról. És akik a neveket viselik, azok öntudatlanul is kezdenek valahogy úgy kinézni, hogy megfeleljenek a nevükkel kapcsolatos sztereotípiáknak – nem nagy dolgok ezek, csak ahogy a hajukat fésülik, vagy amennyi sminket használnak, ilyenek… Előbb-utóbb elkezdenek illeni a nevükhöz.
Mi van azokkal, akik utálják a nevüket? Hát ők általában ki szoktak találni valamilyen becenevet maguknak, hogy inkább azon szólítsák őket. Az is előfordul, hogy a környezet ragaszt valakire egy becenevet, ami annyira rajtamarad, hogy már csak akkor idéződik fel a rendes név, amikor valamilyen hivatalos helyre be kell diktálni. Megcsinálták ezekkel az állandó és sajátos becenevet viselőkkel is a kísérletet. Olyan emberek képét mutatták, akiket talán az édesanyjukon kívül senki nem hív a saját nevükön, mindenki másképp szólítja őket. Például nem szólítják Attilának, csak Tillának, vagy Laci helyett csak Cipőnek. És az jött ki, hogy ezekre a saját becenevekkel élő emberekre nincs is hatással az eredeti hivatalos nevük. Itt akárhogyan is hívhatták őket, az emberek nem tudták kitalálni, hogy mi az eredeti nevük. Külsejük, arcuk nem kapcsolódott a névhez.
Nem teljesen mindegy tehát, hogy milyen nevet adunk a gyerekünknek – mivel a gyerek, ahogy sok más társadalmi sztereotípiának, a nevének is igyekszik majd megfelelni. Szerencsére azért nem teljesen veszett a helyzet akkor sem, ha valakinek nagyon nem tetszik az, amivel megáldották a szülei. Egy jól kitalált és elterjesztett becenévvel meg lehet szabadulni az utált nevünkhöz kapcsolódó sztereotípiáktól.
