Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Jó, ha tudja, hogy a kreatív emberek nem feltétlenül kellemesek, de ha így is fejlesztené a kreativitását, jó hírünk van: ez nem olyan nehéz feladat.
A kreativitás csodás tulajdonság, nemcsak azért, mert segítségével új dolgok születnek vagy mert ettől fejlődik a világ, hanem azért is, mert ahol kreativitás van, ott minden izgalmasabb, meglepőbb, játékosabb, és úgy összességében – mókásabb. Nem véletlen, hogy a pszichológusok is annyira szeretik tanulmányozni. Tőlük tudjuk, hogyan segít a kreativitásunkon a rendetlenség, az edzés vagy a meditáció, és most összeszedtünk öt újabb érdekes kutatási eredményt a témában, amikből kiderül, hogy a kreativitás azért elég fura és összetett dolog.
A kreativitástól szexi a Börtön ablakában
A legtöbb kamasz fiúnak megvan, hogy a lányok mennyire hajlamosak elalélni azoktól a pasiktól, akik hangszert vesznek a kezükbe. Még akkor is, ha korábban a fickó fel sem tűnt nekik. Valahogy ösztönösen vonzódunk a kreatív emberekhez, szexinek tartjuk őket, de vajon igaz ez minden típusú kreativitásra? Kutatók a The Journal of Creative Behavior nevű lapban megjelent tanulmányukban éppen erre keresték a választ, és kiderült, hogy ha az emberek lehengerlése a cél, korántsem mindegy, miben vagyunk kreatívak. Korábbi kutatások alapján a kreativitásnak három fő irányát különböztetjük meg: ez a művészi, a technológiai és a hétköznapi kreativitás. Ez utóbbi kategóriába az olyan kreatív tevékenységek tartoznak, mint a főzés vagy a lakberendezés. A vizsgálatból kiderült, hogy a férfiak és a nők is a művészi kreativitásra buknak leginkább, különösen azok, akik amúgy nyitottak az új élményekre. De nem kell szomorkodnia azoknak sem, akik technológiai, tudományos területeken alkotnak újat, a nördöknek ők is elég szexik.
Attól, hogy kreatív, még nem lesz kellemes társaság
Azt tehát érezzük, hogy a kreativitás klassz, már azt is tudjuk, hogy konkrétan szexi, de ez vajon azt is jelenti, hogy a kreatívabb emberek úgy általában is jobb arcok? Nem úgy tűnik. Számos kutatás kísérelte már meg felállítani a kreatív ember profilját, pontosabban összeszedni azokat a tulajdonságokat, amik másoknál valószínűbben járnak együtt kreativitással. Találtak is ilyen jellemzőket bőven, de egyik sem túl vonzó. A kutatások szerint a kreatív emberek az átlagnál hajlamosabbak az arrogáns viselkedésre, nem őszinték (és remekül is csinálják), megbízhatatlanok, különcök, ráadásul gyakran hidegebbek, antiszociálisabbak, egocentrikusabbak és alacsonyabb empátiával rendelkeznek. Ez utóbbi tulajdonságokat azonban a magas IQ, az önbizalom és az a képesség is képes tompítani, hogy a szélsőséges megnyilvánulásaikat azért általában képesek kontroll alatt tartani. Pedig az önkontroll nem az erősségük. Svéd kutatók hasonló eltéréseket találtak a nagyon kreatív és a skizofréniában szenvedő emberek biokémiai folyamatai között, amiből arra következtettek, hogy annál, aki könnyen képes kilépni a kereteiből, maga a keret is képlékenyebb az átlagosnál.
A kreativitás nem állandó jellemző
Eddig úgy kezeltük a kreativitást, mint egy adottságot, egy velünk született tulajdonságot, ami részben igaz is, de ez nem jelenti azt, hogy a kreativitás állandó jellemző lenne. A különböző élethelyzetek, érzelmi állapotok mind hatással vannak a kreativitásra. A napsütés és a kék szín például kifejezetten erősíti, ahogy a boldogság érzése is, szemben a stresszel, ami megöli azt. Ha egy kicsit készen vagyunk (fáradtan, kialvatlanul, másnaposan), tehát az átlagosnál szétszórtabb, kontrollálatlanabb a gondolkodásunk, az sokat lendít a kreatívitáson, valószínűleg azért, mert a fent említett kereteink lazulnak. Egyébként éppen ezt lehet elérni egy felessel is. Vagy a közepes mértékű passzív unalommal. Ha kicsit unatkozunk, akkor az agyunk könnyebben kalandozik, a kalandozásból pedig gyakran jönnek ötletek. Álmodozni meg még mindig eggyel jobb munka közben, mint bedobni egy felest.
A keretekből sokfelé kiléphetünk
A kreativitás tehát a keretekből, a megszokottból, a rutinból való kilépést jelenti, ami számos formában valósulhat meg. Például azzal, ha külföldre költözünk, ahol a rutin helyett a fókuszt az újhoz való alkalmazkodásra helyezzük, ahol új szabályokat, működésmódokat kell tanulnunk, ahol meg kell értenünk az új világot. De hasonló hatást érünk el akkor is, ha megpróbálunk más fejével gondolkozni egy problémán, ha minél jobban csökkentjük abban a személyes érintettséget. A problémától való távolság ugyanis erősíti az absztrakt gondolkodást, hiszen kevésbé befolyásolnak minket személyes érzéseink. A merev, a szokások és szabályok közé szorított gondolkodást töri meg az is, ha egy kreativitást igénylő feladat előtt tartunk némi önvizsgálatot. Kik vagyunk mi? Hány különböző szerepben látjuk önmagunkat? Ha ezt végiggondoljuk, az agyunk könnyen rááll arra, hogy a dolgok összetettek, komplexek, több irányból vizsgálhatóak, és éppen ez a fajta alapgondolkodás szükséges ahhoz, hogy képesek legyünk kreatív elképzelésekkel előrukkolni.
A kreativitás tudatosan is fejleszthető
Mivel a kreativitást befolyásolja a környezetünk és az érzelmeink is, ezért képesek lehetünk arra is, hogy tudatosan fejlesszük. Egy kaliforniai kreativitáskutató pszichológus, Robert Epstein szerint a kreativitás egyszerű tulajdonságból szokássá válhat, ha gyakoroljuk. Szerinte ehhez elsősorban tudatosságra van szükség, arra, hogy figyeljünk és jegyezzük fel az ötleteinket, járassuk az agyunkat olyan problémákon, amelyek megoldhatatlannak tűnnek, olvassunk, hallgassunk, tanuljunk olyan dolgokról, amikről semmit sem tudunk, (helló, TED!), és vegyük magunkat körül érdekes dolgokkal és emberekkel. A pszichológus kutatásaiból látszik, hogy ha erre a négy alapelvre koncentrálunk és tudatosan szokássá nemesítjük őket, az segít hatékonyabb problémamegoldásban, és serkenti azt is, hogy az agyunkból új ötletek pattanjanak elő.
