Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Mert már rég nem a pokol legmélyebb balkáni bugyrait jelenti, és mert gyönyörű tájakat és városokat találhat ott. Elmeséljük, mi mindent láttunk.
Mindenfélét hallottunk korábban a balti államokról, haverok néztek hülyének, hogy minek megyünk oda, mikor helyzet van az oroszokkal, menjünk inkább Dalmáciába stb. De az embert egyfelől hajtja a kíváncsiság a turisztikailag kevésbé ismert tájak felé, másrészt ha valaki alaposan utánaolvas, észreveheti, hogy nem a pokol legmélyebb balkáni bugyraiba utazik, hanem egy nálunk is fejlettebb térségbe. Egy olyan régióba, ami EU-tagokból áll, nagy része tagja az erózónának (tehát például nem kell helyi valutákkal tökölni) és gyönyörű városokat és tájakat tartogat. Végül persze óriási élmény lett a négy várost érintő utazás, le is írjuk, miért ajánljuk, ha nagyobb őszi szabadságot venne ki.
Riga
Az Air Baltic légitársasággal mentünk Rigába, ez nem a reklám helye, olcsó volt és pont, meg persze fapados. A reptérről egyértelműen a 22-es buszt ajánljuk, a sofőrnél lehet jegyet venni. Szállásválaszték van bőven a lett fővárosban, amit imádni fogunk, mert sok mindenben nagyon hasonlít Budapestre. Vannak elég lepukkant részei, de a közbiztonság abszolút rendben van még a moszkvai kerületben is, ami tényleg nem bizalomgerjesztő. A belváros ellenben hibátlan, folyamatosan újítják fel, és a súlyos világháborús károk is már csak néhány foghíjtelekben érhetők tetten. Gyönyörű parkok és szűk, macskaköves sikátorok váltogatják egymást, kivéve a belváros északkeleti részén, ahol olyan szecessziós negyed van, hogy felér egy Andrássy úttal. Félóra alatt ráadásul kivonatozhatunk a lett Siófokra, Jurmalára, ami többkilométeres beach-csel rendelkezik, bár a fürdés a nagyrészt 15 fok alatti vízben nem ajánlott. Nyáron lehet itt pezsgés igazán.
Tallinn
Többféle módon juthatunk át a szomszédos észt fővárosba, jópár busztársaság kínál olcsó jegyeket, mi is az egyik ilyennel mentünk, ami a belvárostól nem messze rakott le. Tallinnt nem hiába említik, mint Európa új hitech-központját, a városmag melletti üzleti negyed olyan, mintha az ember egy amerikai nagyvárosban lenne, üveg-acél toronyházak és irodaépületek, meg persze plázák váltják egymást. Ezek nem zavarják a pezsgő történelmi belvárost, ami Rigához képest zsúfolva van turistával, de itt is megtalálhatók a csendes, nyugodt és pazarul felújított sikátorok, átjárók. A Hanza-feeling nagyon erős, látszik, hogy kereskedőváros volt Tallinn. A szocialista örökséggel még van meló, az egykori koncertcsarnok, a Linnahall betonmonstruma még mindig a kikötőben éktelenkedik, és sok a panellakótelep, de érdemes errefelé is elmenni. A Díványon már tárgyalt Väike-Öismäe viszont olyan nyugis hely a hatalmas parkjával, hogy eszünkbe se jut Békásmegyer rettenete.
Helsinki
Alsó hangon négy komptársaság kínál jegyeket Tallinn és Helsinki között, amit egész emberi áron megúszhatunk (pedig tízezres költségre számítottunk). A kompok hatalmasak és kényelmesek, aki nem sajnálja a pénzt, még kabint is bérelhet és ehet egy svédasztalosat. A finn fővárosban is ugyanolyan kristálytiszta a levegő, mint délebbre, persze sok az erdő és a tenger is a környéken, plusz a szél mindig kifújja a mocskot. Más északi fővárosokhoz (Oslo, Koppenhága) hasonlóan Helsinki sem kirobbanóan izgalmas (ezt a finnek is osztják), de persze napokat el lehet barangolni és kompozgatni. Merthogy kis kompok kötik össze a várost a rengeteg környező szigettel, például Suomenlinna UNESCO-világörökségi erődjével, ahol háborítatlan, nyugodt, sziklás partszakaszokat is találni. A belváros itt a pestihez hasonlít, 19. századi bérházak sokaságát látni, pár megmaradt ortodox templommal. Itt már azért találtunk olyan városrészt, ahol odafigyeltünk az értékeinkre (a főpályaudvar), de a közbiztonsággal itt se volt gond. Szállásügyben mélyebben a zsebünkbe kell nyúlni, érdemes az alternatívákat felkeresni (kint élő ismerősök vagy airb'n'b).
Tampere
Vonattal mentünk Tamperébe, ami marha drága, még a finnek is sokallják az árát, nem is zsúfoltak a szerelvények. Tampere az izlandi fővárossal majdnem egy szélességi körön fekszik, itt már a klasszikus finn tóvidéken vagyunk, ahol tiszta tavak és nagy fenyőerdők váltakoznak. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, itt mennyire tiszta a levegő, eszünkbe se jutott az otthoni parlagfűszezon. A belváros itt is egyszerű, de van egy furcsasága: a két nagy tavat (ezek közé épült a város) összekötő zúgót, a Tammerkoskit a 19. században telerakták duzzasztókkal, vízierőművekkel és üzemekkel. Emiatt a városközpont tele van klasszikus, kb. 150 éves téglából épült gyárakkal, amik jelentős része szerencsére ma már funkciót váltott (pl. a Finlayson-negyed a gasztróé és kultúráé lett). Ami nem változott: a Lenin Múzeum, ami évtizedek óta áll változatlan formában. A város más részeit a széles sugárutak és parkok jellemzik, na meg a rengeteg fiatal, mivel Tampere egyetemváros. Ennek megfelelően őrült bulik vannak péntek esténként, de szerencsére a finnek általában kedvesre és viccesre isszák magukat. Aki unja a városi pezsgést, az pár perc sétával kint van az erdőben, lehet levegőzni és lamentálni az élet értelmén. Esetleg megnézni a Lenin Múzeumot, mert ilyen is van itt. Mi már láttuk, holnap megírjuk, milyen volt.
Tamperéből megint van közvetlen pesti járat a Ryanair jóvoltából, bár legyünk résen, annyira pici a helyi reptér, hogy alig jár ki busz (az 1-es vonal, annak is az L-lel jelölt verziója). De mindenképp megéri akár csak ebbe a városba ellátogatni, pláne, hogy a helyiek ritkán látnak magyart, értékelik is az élményt.
